Élménybeszámoló két duókoncert kapcsán

Varga Veronika – Réti Dániel duó

2021. február 24-én a Fonó Budai Zeneházban különleges koncert zárta a Fonó Selection 4. napját. Bár a duókoncertet adó muzsikusok két zenekarban, a Babrában és az Esperiában is együtt játszanak, a Fonó izgalmas párosítása saját bevallásuk szerint mégis kimozdította őket a komfortzónájukból, amit meg is köszöntek a szervezőknek.

A két fiatal zenész, Varga Veronika énekes-nagybőgős és Réti Benedek tangóharmonikás 2014 óta játszik együtt a Babrában - a 2020-as WOMEX-en sikeresen fellépő zenekar első lemezét a Fonó adta ki 2019-ben. Veronika és Benedek mint a Balkán szerelmesei legfőbb célukként tűzték ki, hogy a lehető legpontosabban, legéletszerűbben sajátítsák el a különféle balkáni zenei nyelveket, illetve megismerjék azok dialektusait. Fiatal koruk ellenére nagy átéléssel adják elő a Kárpát-medencében is rendkívül népszerű dalokat. Magyarországon, a Duna mentén sok településen még ma is jelen vannak délszláv gyökerekkel rendelkező családok, akik közösségeikben is éltetik zenei hagyományaikat. Veronika és Benedek ebből a sokszínű és temperamentumos világból is válogatott repertoárjára.

Rögtönzött műsorukban két dal erejéig az izgalmas és egyedülálló görög rebetiko műfaja is képviseltette magát, amely az Esperia nevű új formációjuk zenei alapját képezi. Benedeknek - akit ismerhetünk a Fanfara Complexa és a BaHorka társulat műsoraiból is - nem okoz nehézséget a kíséret, kiválóan oldotta meg a zenésztársak helyettesítését is ritmusszekcióként, kísérőként és szólistaként egyaránt, míg Veronika kifejező hangja hitelesen tolmácsolja a vérbő, vidámabb és a sötétebb tónusú, balladisztikus dalokat is. A két előadó személyes hangvételű kamarakoncertje a Fonó Selection sorozatának egyik emlékezetes koncertje volt, mely keresztmetszetet nyújt a Balkán színes, vibráló zenei világából makedón, bosnyák, szerb, görög és cigány dallamokon keresztül.

Fábri Géza – Szokolay Dongó Balázs duó

2021. február 27-én szombaton, a Fonó Budai Zeneházban a Fonó Selection hatodik napján lemezbemutatóra kerül sor. A Fonó rendhagyó koncertsorozata zárókoncertjén egy harminc éves barátság, együtt muzsikálás eredményeként megszületett, hamarosan megjelenő zeneanyagból kapnak a nézők, hallgattunk remek válogatást.

Fábri Géza vajdasági, zentai születésű énekes-muzsikus, a délvidéki táncházmozgalom egyik fő alakja. A tambura, oud és a koboz a fő hangszere. A csángó magyar zenék hiteles tolmácsolója immár negyven éve. Kanalas Évával együtt népszerűsítette a magyar népzene legősibb rétegét megőrző moldvai muzsikát, és ezt a missziót folytatja feleségével Fábri-Ivanovics Tündével és Lipták Dániellel a Mentés Másként Trió alapítójaként.

Az Artisjus- és Príma Primissima-díjas Szokolay 'Dongó' Balázs a magyar népzenei és „világzenei” élet egyik legfoglalkoztatottabb középgenerációs muzsikusa. Szinte felsorolhatatlan, hogy hány zenekarban játszott, játszik alapítóként, tagként vagy vendégzenészként. Fábri Gézához hasonlóan ő is pedagógus képzettségű, képzőművészként is megállja a helyét remek diófapác képeivel, rajzaival. Nagy létszámú zenekarokban és duó, trió formációkban is fantasztikus produkciók születtek közreműködésével. A legkülönbözőbb fúvós hangszereken és dudán is mesterfokon játszik.

A Selection koncert keretében hamarosan megjelenő „Mikor megyek hazafelé” című, a Fonó gondozásában megjelenő lemezükről játszanak. A lemezen moldvai csángó muzsika hangzik fel a duó nagyon kiforrott, egyéni hangvételén. Saját népzene ­– ez a kifejezés a legjellemzőbb a kettős muzsikájára saját megfogalmazásuk szerint is. Bölcsesség, nyugalom és tüzes, perzselő szólók. Balladisztikus hangulatok és eksztatikus tánczenék. Az egymásnak feszülő hangulatok egységes zenei világot szülnek, a két avatott zenész teremtő interpretációinak köszönhetően. A koboz, duda, szopránszaxofon és számtalan furulya, Fábri Géza énekhangja olyan hőfokon és intelligenciával szólal meg, ami egy pillanatra sem engedi a hallgató figyelmét lankadni. Méltó zárása ez a koncert a Fonó Selection egyhetes rendezvénysorozatának.

Fotó és szöveg: Barcsik Géza