Őri Kiss Botond és Horváth Dudu Dániel: Tremolare
Nemrégiben jelent meg a két jó barát lemeze, melyet még 2021-ben rögzítettek. Dudut jól ismerem, a szombathelyi zenei élet meghatározó, megkerülhetetlen alakja. Nem is szeretné egy zenész sem megkerülni. Néhány éve hallhattam őket Botonddal duóban játszani az egyik helyi kávézóban. Régen volt, de mintha néhány szerzemény erről az anyagról is felcsendült volna. Maradandó élmény volt, az biztos. Akkor láttam meg, jöttem rá, hogy néha, sőt sok esetben érdekesebb, élvezetesebb egy olyan zenei előadás, melyben kevés szereplő játszik. Két jó barát, akik zeneileg és emberileg is jól ismerik egymást, és jól együttműködnek egy produkcióban sokszor „többet érnek”, mint egy nagy zenekar.
Azóta bebizonyosodott, hogy ez tényleg így van, mások is ezt mondják, nem csak én, és egyre többet hallani olyanokról, hogy nem mindegy még az se, milyen teret, milyen muzsikával töltünk meg. Nagyon érdekes, és érdemes megfigyelni, hogy melyik térnek, teremnek milyen zenei produkció „áll jól”.
Ahogy múlik az idő, a nagy koncertek, sok tagú zenekarok, nagy bulik helyett szívesebben járok olyan rendezvényekre, melyek kis termekben, kevés ember előtt bonyolódnak le. Érdemes vadászni az ilyen jellegű eseményeket, például könyvbemutatókat, kerekasztal beszélgetéseket, különböző kiállításokat, melyek közben sokszor (általában) van egy kis zenei betét, mini koncert, mert igazi zenei gyöngyszemekre bukkanhatunk az ilyen jellegű eseményeken.
Természetesen ezt nem azért írom, mert Botond (zongora) és Dudu (hegedű) produkciója kizárólag kis termekbe, terekbe való, hanem mert hosszú idő után egy olyan albumot hallgathattam végig, ami igazán elgondolkodtatott. Lehetséges, hogy az is közrejátszik, hogy Danival egyszer közösen léphettem fel (néha én is hegedülgetek) és azóta nagyon jó kapcsolatot ápolunk, sokat beszélgettünk, beszélgetünk zenéről és minden másról, éppen ami érdekel, foglalkoztat bennünket. Ha jól ismersz valakit, könnyebben megérted azt is, mit szeretne a művészetén keresztül közölni.
Őri Kis Botond és Horváth Dudu Dániel lemezén érződik, hogy teljesen egy hullámhosszon vannak zeneileg és emberileg is. Sok-sok lemezt hallgattam már végig és általában megérzem (legalábbis azt hiszem, hogy megérzem), melyek azok, amelyek úgy születtek, hogy barátok, zenész cimborák zenélgettek, mert szeretnek együtt zenélni és született belőle valami nagyszerű. Itt ez történhetett. Érződik az, hogyha valakik összeállnak csak azért, hogy összehozzanak egy lemezt, hogy köré építsenek egy turnét, megjelenéseket stb. Ezek a produkciók is sokszor nagyon jók, de az olyanoknak, mint a Tremolare c. lemez, lelkük van.
Botond és Dani, mindketten nagyon sokoldalú és technikailag nagyon képzett zenészek, akik több stílusban otthonosan mozognak, legyen az klasszikus zene, világzene, vagy akár jazz. Igazán profi módon, teljes odaadással adják át a közönségnek, bármit is játszanak. Mindketten több formáció tagjai, de akár szólóban is képesek elvarázsolni a nagyérdeműt.
A lemez Intro c. kezdő szerzeménye azonnal azt sejtette, hogy ez egy nekem való korong lesz (sajnos tudtommal még nincs fizikai megjelenés, pedig bakeliten nagyot szólna!). A dalok ezután szép sorjában folyamatosan emelik a tétet. A címadó Tremolare helyenként kissé feszült és romantikus dallamai remekül váltják egymást. Valódi kortárs remekmű. Jönnek szép sorjában egymást követve a ritmusosabb és a lassabb muzsikák. Ami közös bennük, hogy mindegyik elgondolkodtat, elvarázsol, egy jobb, kiegyensúlyozottabb világba repíti a hallgatót, ahol két jó barát, akik zenéből vannak, őszinte muzsikájukkal igyekeznek nekünk, és maguknak is néhány szép percet ajándékozni fantasztikus műveikkel. Nehéz kiemelni egy-két dalt, de személyes kedvenceim a Marad és a Galliano.
Érdekes, hogy miért vártak a megjelenéssel ilyen hosszan a fiúk, de talán pont jókorra időzítették ezt a kiadványt. Hiánypótló lemez ez, mely megmutatja, hogy érdemes igazán őszinte muzsikát játszani, mely nem harsány, mellőz minden felesleges sallangot, felesleges körítést. Ami itt számít, az a minőségi zene, és hogy olyanok hallgassák, akik kicsit másra vágynak, kicsit őszintébbre, kicsit elgondolkodtatóbbra, mint amit bárhol megkaphatunk. Hallgassuk sokan, sokat ezt a csoda lemezt - jót tesz!
Horváth Dániel és Őri Kiss Botond
A FonóBlog támogatója az NKA - Nemzeti Kulturális Alap.
