Bajkó zenekar - Tíz (Magyar népzene a Kárpát-medencéből)

Tízből tízes népzenei lemez!

Meghallgatva a Bajkó zenekar albumát, első  dolog, ami eszembe jutott, hogy így kell szólni egy olyan magyar népzenei lemeznek, ami ugyanúgy tetszhet egy vérbeli ős-népzene rajongónak és egy olyan valakinek is, aki még sosem hallott hasonlót, de egy minimális nyitottság pislákol benne népzenénk iránt. A csapat lendületes, ízig-vérig hiteles talpalávalót kínál, melynek segítségével körbetáncolhatjuk a teljes Kárpát-medencét!

A Bajkó zenekar vidéki fiatalokból alakult 2013-ban, Budapesten. A tagok fő törekvése, azon kívül, hogy barátkozzanak, és jól érezzék magukat zenélés közben az, hogy tiszta forrásból származó muzsikát szólaltassanak meg és közösen fejlődjenek zeneileg. A korongot hallgatva úgy érzem, ez sikerült! A banda bármelyik tájegység dallamait muzsikálja, autentikusan teszi azt. Ezt nagyon nehéz elsajátítani, mivel minden egyes régió dallamvilága egyedi stílusjegyeket hordoz magában. Hat zenei blokkot nyújt át nekünk a csapat. Bácskai nótákkal indul a lemez, melyek kellően megalapozzák a hangulatot. A könnyed játék a hangszereken, a kellemes női énekhang egy nagyszerű folytatást sejtet. Jönnek is szoros egymásutánban a csokrok: gömöri, széki, kalotaszegi, marosszéki, ördögönfüzesi-szászcsávási muzsika. Annyira elegánsan, tökéletes érzékkel összeválogatott összeállításokat kapunk, hogy keresve sem találhatunk bennük hibát!

A zenészek könnyedén muzsikálnak el mindent, érződik, hogy kisujjukban van a műsor, amit eljátszanak és teljes odaadással, profizmussal adják tovább a nagyérdeműnek. Nagyon tisztán szólnak, szólalnak meg a hangszerek és igazi zenekarként, baráti társaságként mindenki “szóhoz jut” a lemezen. Elejétől végéig fenntartják a figyelmünket. Megfelelő az arány az instrumentális és énekes melódiák között is. Ez is nagyon fontos és segít abban, hogy egy hanganyag végig elég változatos, attraktív maradjon.

Manapság egyre nehezebb bárkit hosszú távon lekötni, ha zenehallgatásról van szó. Engem biztosan. Előszeretettel ugrálok a különböző felületek, alkalmazások között, újabb dalok után kutatva, de itt nem ez történt. A Tíz egyik kedvenc népzenei albumom lett. Így képzelek el egy olyan kiadványt, amivel valóban népszerűsíteni lehet népzenénket a mai fiatalok körében. Hallgassunk sok jó népzenét! A Bajkó zenekar nem fog csalódást okozni senkinek, abban biztos vagyok!

 A Bajkó zenekar tagjai: Sőregi Anna (ének), Kálmán Bence (hegedű), Horváth Balázs (hegedű), Weingart Csaba (brácsa), Varga Balázs (nagybőgő), Deáky Márton (klarinét, tárogató, szaxofon), Gólya Márton (cimbalom)

Spotify elérés »»

A Párniczky Quartet Mikrotheosz lemezét meghallgatva, azonnal utána kellett néznem Párniczky András munkásságának. Stílusa teljesen egyedi, ahogy gitárhangzása, hangszíne is új nekem, legalábbis jazzben mindenképp. Helyenként kicsit rockos, és ez még sokkal érdekesebbé, sajátosabbá teszi a lemezt. A csapat az autentikus zsidó zenei világból meríti dallamait, de szívesen nyúl balkáni (főleg román) melódiákhoz, helyenként pedig a magyar zenei örökségből is táplálkozik. Párniczky a zene igazi értője. Bartók zenéjét és a jazz kapcsolatát kutatta és ebből a témából doktorátust is szerzett. Látszik, hogy mennyire elhivatott előadó. Nem csak látszik, hallatszik is. 

Egy ideje már beszélhetünk felismerhető, igazán erős, igazán világszínvonalú muzsikusokat felvonultató európai jazz szcénáról, európai jazz irányról, irányzatról. Ezen belül a magyar jazz-élet is egyre több színvonalas előadóval büszkélkedhet.

Az album amelyről most írok, mindenképp egy gyöngyszem és egy megkerülhetetlen, kihagyhatatlan jazz quartet korongja. Párniczky András ezen anyaga első ebben a felállásban, de ez már a hetedik lemeze a világjárt művésznek. A négyes fogat két tagja már régóta András zenésztársa. Több száz koncerten vettek részt együtt. Bede Péter (tárogató, alt szaxofon) és Ajtai Péter (bőgő) mellé Szabó Sipos Ágoston dobos csatlakozott, aki jazztanulmányai előtt hegedűn játszott. Azt gondolom, ez egy széles látókörű, nyitott dobolást tesz lehetővé. Erről meg is győződhetünk a műveket hallgatva. Ilyen előadóknál arról nem is kell beszélnünk, hogy ismerik-e hangszerüket, technikailag képzettek-e.

Itt már a zenei szabadság, fantázia számít. Tud-e valaki valami újat, érdekeset adni közönségének.? Van-e valami plusz? Valami, ami magával ragadja a hallgatót és nem engedi el. Engem ezek a művek hónapok óta nem engednek el, és ha elkezdem, legtöbbször, ha tehetem elejétől végéig meg is hallgatom a teljes Mikrotheoszt. Ritkaság, amikor négy ember ennyire egymásra talál és ennyire igényes, magas színvonalú jazzlemezt tesz le úgy az asztalra, hogy az a legelvetemültebb jazzrajongót is lekössön, aki mindenféle zenét szeret, vagy általában teljesen másfélét hallgat. Teszteltem, mert több ismerősömnek elküldtem a szerzeményeket, akikkel időnként zenéről beszélgetünk és, habár kritikus egyénekről beszélek, csakis pozitív visszajelzést kaptam. A páratlan ritmusok, meglepő tempó-, dallamváltások, egyedi szólók, nagyon eltalált szellemes harmóniák együtt akkorát szólnak, hogy nem maradhat közömbös a hallgató. Ismétlem magam, mert több Fonó kiadványnál éreztem így, hogy egy válogatáslemezt hallgatok. Annyira erős az összes szerzemény, hogy ennyi tartalomból  van, akik két-három nagylemezt is “kihoztak” volna. Viszont így lett ez egy ötcsillagos mestermű, amit érdemes mindenkinek meghallgatni.

Külön öröm, hogy a Fonó négy kiadványa már bakeliten is rendelhető. Dresch Mihály vonós quartetje, Lajkó Félix és a Meybahar legutóbbi lemeze mellett, ez a negyedik Fonó korong, amelyet lemezjátszón is pörgethetünk. Nekem mind a négy nagy kedvenc, nem hiába mindhez írtam ajánlót. Ha engem kérdeztek, nem hiányozhatnak senki gyűjteményéből!

Párniczky Quartet: Mikrotheosz a webshopban - vinyl itt »»

Párniczky Quartet: Mikrotheosz a webshopban - CD-n itt »»

A név nagyon jól eltalált, hangzatos, hát még a stílus. Olyan egyveleg, amelyben megjelennek a magyar, moldvai, balkán és más zenei motívumok. Nagyon lendületes és magával ragadó zenei koktél, melyet nagyon nehéz lenne beskatulyázni, meghatározni az irányzatot. Nem is hiszem, hogy kell. Keverednek benne az imént említett népek zenéi, fellelhetők benne jazzes finom elemek, de ugyanúgy rockzenére emlékeztető kemény, feszes ritmusok, balkáni életérzés, népies dallamok és akár román, vagy egyéb műdalokra emlékeztető melódiák. Sok népzenéből táplálkozó előadót hallgattam, sok koncertet láttam már, de a Fanfara három albuma egyszerre akadt az utamba. Így rögtön három lendületes anyagot “kaptam” Tőlük. Három az egyben, mint a kávé. Csak ez sokkal jobb! Ez a zeneiség lehet a megoldás az örökös problémára. Miért hallgatnak a mai fiatalok egyre kevesebb hangszeres zenét, aminek a népzene az alapja? Miért nem hallgatnak népzenét? Lehet, hogy először nem érzik, nem értik. Ha ilyen bomba anyagokat kapnának, esetleg lehetőségük lenne ilyen előadókkal találkozni minél több fesztiválon, egyre több zeneszerető ember kezdene el érdeklődni a népzene és az egyéb hangszeres zene iránt is. Efféle jól eltalált, kiválóan felépített, jó, feszített ritmusú, főleg gyors tempójú talp alá valóra ugyanakkorát bulizhat egy népzene rajongó, egy rocker, vagy egy elektronikus zenén nevelkedett fesztivállátogató. 

Végighallgattam mindhárom lemezt. A stílus hasonló, de érezhető, hogy a zenekar mindig tud újat hozni, továbblépni. Mindhárom anyag nagyon erős, nagyon jól felépített. Képes fenntartani a hallgató figyelmét végig, ami mostanában egyre nehezebb, hiszen a zeneszeretők zöme (sajnos én is) általában ide-oda ugrál a lejátszási listákon a különböző alkalmazások segítségével. Ezért is jó még ma is a cd vagy akár a bakelit, ami újra egyre nagyobb teret nyer. Eljátszadozunk a borítóval, elolvassuk a hozzá tartozó információkat, kapunk egy tárgyat is a zenei élmény mellé. Sokszor a lemezborítók is valódi műalkotások. Persze ami a legfontosabb, az a zene, ami magáért beszél a csapat minden eddigi lemezén. A Fanfara Complexa nem sűrűn jelentet meg nagylemezt (2011, 2016, 2024). Talán ezért is érezheti úgy a kedves hallgató, hogy válogatáslemez mindegyik. Mindhárom album összes dala nagyon erősre sikeredett. Azt hiszem, ez igazi ritkaság. A három hanghordozón szereplő stílus hasonló, de mégis más. Élő organizmusként fejlődik a banda.  Ahogy minden és mindenki, egy zenekar is, mint a jó bor, idővel csak érettebb lesz. A 2011-es Radio popular nagyon erősen indít és végig megmarad a lendület. Egy “alibi” darab sincs és követik egymást az jobbnál jobb dalok. Ha egy debütáló album ilyen, felmerülhet a kérdés, egyáltalán hogyan lehet ezt a szintet tartani, hasonlóan érdekes, dinamikus, ritmusos, sokoldalú méltó „utódot” létrehozni. Valószínűleg rengeteg együttgyakorlással, kreatív, jó csapatban. Sikerült is. Minden egyes albumukkal valahogy még emelik a tétet.

A Tánc alá c. lemez balkánosabb, mint elődje, még kifejezettebb a több szólamban muzsikálás, változatosabbak a ritmusok, tempóváltások még több helyen előfordulnak. A tagok még jobban megmerültek a zenei stílusokban, tájegységek zenéjében. Még hitelesebben játszanak, bármilyen műfajt. 

A harmadik lemez, a Pasaport Control, még érettebb, mint elődei. Hallatszik, hogy az évek során kialakult a csapat saját stílusa, amely bármely dal hallatán azonnal felismerhető. Nagyon ízes, szellemes, lendületes szerzemények gyűjteménye a legújabb anyag, amelyet rengeteg váltás, rengeteg játék a ritmusokkal, jobbnál jobb szólók, dallamváltások jellemeznek. Az arány a teljesen instrumentális dalok és az énekes számok között is nagyon jól eltalált. Különösen tetszik a hangszerek együtt mozgása, hogy mindenki “szóhoz jut” a csapatból. Kell is, mert mindenki nagyon nagyot muzsikál a lemezen, ahogy ezt az előzőeken is megszokhatta a nagyérdemű.

Hallgassunk sok Fanfara Complexát, mert jókedvet csinál!

A zenekar tagjai: Bede Péter - alt szaxofon, Sófalvi Kiss Csaba - tenor szaxofon, kaval, Salamon Soma - harmonika, furulya, Róka Szabolcs - koboz, ének, Benke Félix - dob 

Fanfara Complexa: PaȘaport Control - a lemez a Fonó webshopban itt »» 

Fanfara Complexa: Radio popular lemez a webshopban itt »»

Fanfara Complexa: A tánc alá című lemez itt »»

(2024)

(2011)

(2016)

Juhász Gábor Magyarország méltán egyik legismertebb jazzgitárosa. Triójával sok szép percet szerzett már a jazz és általában az igényes zene kedvelőinek. Holló Auréllal kiegészülve egy zenei időutazásra hív minket új albumán. A West Side Story c. musical hat dalát dolgozza fel ez a lemez.

Telitalálat a téma újragondolása, más zenei környezetbe ültetése. Nem szeretnék arról írni, hogy miért is a legjobb időpont a téma feldolgozása, de biztos vagyok benne, nem véletlen, hogy most értelmezték Juhász Gáborék újra a West Side Storyt.

A történet mindannyiunknak ismert, akinek nem, érdemes utánajárni az 50-es években játszódó szerelmi történetnek, mely a Rómeó és Júlia mintájára íródott és az eredeti dalok zenéjét Leonard Bernstein szerezte. Ebből az ikonikus musicalből választott ki Juhász Gábor hat, számára kedves dalt, melyekről tudta, hogy valamikor feldolgozza őket. Holló Aurél ütőhangszer-művész vibrafonon és marimbán csatlakozik a trióhoz, kiegészítve a már amúgy is nagyszerű zenekart, kölcsönözve Nekik egy teljesen új hangzást, lendületet, csodálatosan finom, szellemes játékával. A vibrafon és marimba közötti alapvető különbség, hogy a vibrafon lapjai könnyű fémből (aluminium) készülnek, míg a marimbáé fából. Mindkét hangszernek nagyon kellemes csilingelő hangja van és a dalok első hallgatására is feltűnt, hogy márcsak azért is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert a hangzás amit a fent említett hangszerek a villanygitárral, bőgővel és dobbal együtt nyújtanak, nekem teljesen új és egyedi.

Kedvenceim a lassabb dalok az albumon (Tonight, Maria, Somewhere), igazi relaxáláshoz, töltődéshez  való zenék. Természetesen a gyorsabb dalok is igazi kuriózumok (America, Gee, Officer Krupke, I feel pretty). A helyenként kicsit rockosabb gitárhangzás és a vibrafon nekem eddig nem ismert egyvelege egyedivé és izgalmassá teszi a hanganyagot. Világszínvonalú produkció, melynek minden esélye megvan, hogy komolyabb nemzetközi sikert érjen el. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Stories from the West Side-ot. Nekem már most nagy kedvencem a lemez, amiben az a jó, hogy nagyon sokszor meg lehet és érdemes is mindenképp többször hallgatni, mert annyi finomságot, zenei bravúrt tartogat, amennyit nagyon kevés lemez. Méltó feldolgozása Leonard Berstein örök klasszikusainak.

Juhász Gáborék lemezének köszönhetően újrahallgattam az eredeti West Side Story lemezt is. Nagyon érdekes meghallgatni együtt a két albumot. Hogy szól egy dal eredetije és utána a feldolgozás. Egyből megérti mindenki miért tartom zseniálisnak a lemezt. Elmeséli a dalok történeteit szöveg nélkül. Átadja az érzelmeket a hangokon keresztül. Minden egyes dal remekül felépített mestermunka. Nehéz egyet kiragadni, de ha választanom kéne, a Tonightot választanám.

A dalról: a vibrafon támogatja a gitárt, kibontja a befejező akkordokat a zenei mondatok végén, válaszolgat a kérdésekre, itt ott hozzáad egy-egy futamot, vagy esetenként csak egy-egy hangot a gitár játékához. Csak ahol kell. Csak ahogy kell. A kíséret laza, kellemes, könnyed. Nagyon hangulatos, ideillő a háttérben a seprűkkel megszólaltatott dob és mély nagybőgő kíséret. A dal második felében egy nagyon kellemes vibrafon szóló és egy izgalmas nagybőgő szóló követi egymást, melyet a többiek egy-egy akkorddal, hanggal segítenek, támogatnak, tesznek teljessé. Aztán visszatérünk a gitár témára, melyet átvesz a vibrafon egy nagyon kellemes befejezéssel, szépen levezeti a dalt.

Kár, hogy Bernstein nem hallgathatja meg a korongot, nem csalódna benne, ebben biztos vagyok. Az amerikai jazz szcénában is megállná a helyét a lemez. Remélem megtalálja az útját a külföldi jazzfesztiválokhoz, klubokhoz. Minden adott hozzá, legyen így!

A lemez a Fonónál itt »»

Meghallgattam az Ötödik évszak eddig megjelent lemezeit:

Ne rejtsd el (2020) »»

Milyen az ég felettünk (2022) »»