Nemrégiben, a harmincadik születésnapját ünneplő Fonó életműdíjjal tüntette ki Borbély Mihályt. A díjátadáskor megköszönte az elismerést és hozzátette, hogy nagyon örül neki, de még jobban örülne, ha egy fiatal reménységeknek járó diplomát vehetne át. Gazdag életművével mindannyiunknak rengeteg kellemes percet szerzett már és még reméljük nagyon sok zenei kiadványon, koncerten élvezhetjük páratlan muzsikáját. Nehéz kiragadni egy produkciót munkásságából, de azért megpróbálom. Nagy kedvenceim a koncertfelvételek. Érdekel, hogyan építenek fel, “raknak össze” egy jó előadást, így most a Borbély Mihály Balkán Jazz Project feat. Theodosii Spassov - Live in Fonó c. lemezére esett a választásom.

Ha a borítót jobban szemügyre vesszük, azonnal elolvashatjuk rajta a csapatban játszó művészek, muzsikusok nevét: Agatics Krunoszláv (harmonika), Borbély Mihály (szaxofon, klarinét, tárogató, furulyák), G. Szabó Hunor (dob, ütőhangszerek), Horváth Balázs (bőgő), Lukács Miklós (cimbalom) és Theodossii Spassov (kaval). Itt már sejthetjük, hogy vélhetően nem fogunk csalódni ebben a koncertlemezben. A kezdő, Cigánykaraván c. kompozícióval bele is csapnak a közepébe, egy ellenállhatatlan rumbával, ahol néhány (nyolc) ütem cimbalombevezető után csatlakoznak a többiek és indul az utazás. Kiváló kezdő dal, amelyben mindenki “bemutatkozik” kis szólóval, sejtetve, hogy egy nagyszerű előadás következik. Ezután követik egymást a telitalálatok!

Nehéz kiemelni egy-egy szerzeményt, feldolgozást. Személyes kedvencem az Open Mood, melyet egy fantasztikus háromperces szóló indít el, hogy aztán berobbanjon a csapat és együtt kibontsák, még jobban szétszedjék az alapdallamot. Ezt követi egy vérbeli jazzkompozíció, a 7vége. A seprűk nagyon szépen szólnak a dobon és adják meg a fülbemászó dal alapját, ami egy igazi balkáni jazzklubba repíti a nagyérdeműt. Elérkezünk egy román dallamhoz, melyben a cimbalom komoly tempót diktál. A darab középső részében Borbély Mihály remekbe szabott szólóját élvezhetjük “pihenésképpen”. A Bulgarian Sky ismét kicsit lassabb, lazább melódia. Váltják benne egymást a hangszerek, szépen sorban átadva egymásnak a stafétát egy-egy stílusos szólóra. A koncertet és a lemezt a Balkán karaván nevezetű darab zárja, mely egy kis fúvós bevezető és dúdolás után belevág a fináléba és egy igazi ritmusos, pörgős, gyors szólókkal tarkított balkáni fiesztával fejezi be ezt a fergeteges koncertet és albumot.

Érdekes hallgatni, hallani, hogy az ilyen színvonalon játszó művészek milyen könnyedséggel adják elő a dalokat. Semmi erőlködés, semmi felesleges túlzás, értelmezhetetlen dallam. Minden a helyén van egy élő lemezen, mintha csak stúdióban rögzítették volna. Sőt, pont abban van a varázsa, hogy érezhetően egy olyan alkalommal rögzítették, amikor minden nagyon együtt volt. Hallhatjuk, hogy nagyon egy hullámhosszon, azonos hőfokon játszik a Balkán Jazz Project legénysége. Kivételes társaság állt össze. Ha véletlenül annak idején valakinek elkerülte volna a figyelmét ez a bomba koncertalbum, mindenképpen hallgassa meg! Aki pedig eddig is szerette, itt az ideje újrahallgatni - 2025-ben is nagyon nagyot szól!

Az album a Fonónál itt »»

Spotify »»

Deezer »»

A cikk megjelenését az NKA támogatja. 

Nemrég ünnepelte a Fonó harmincadik születésnapját. Kiváló alkalom ez arra, hogy néhány kultikus zenei kiadványt “leporoljunk”, újrahallgassunk. Szerencsére akad bőven korszakalkotó lemez a “fonós” korongok között. Kiadványaik nagy része teljesen kortalan és mindig aktuális, sőt mint a jó borok, idővel még kellemesebb élményt nyújtanak. Ezért is gondoltam arra, hogy újra fel kellene hívni rájuk a figyelmet. Egyik nagy kedvencem a Cimbaliband TransBalkan Express c. műve. Erre az anyagra esett elsőként a választásom. 

2007-ben bombaként robbant be a Cimbaliband a köztudatba. Nagy kérdés volt, hogyan fog reagálni a világzenei közönség erre a bátor muzsikára, amivel akkoriban elő rukkoltak. Azóta tudjuk, hogy Unger Balázs és társai neve garancia az igényes, sajátos, időtálló produkcióra. Előtte Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Bandjétől hallottam balkáni dallamokat cimbalmon. Balázs, azt gondolom, a legjobbkor érzett rá arra, hogy hangszerében óriási lehetőségek vannak. Főleg, ha valaki ilyen színvonalon űzi, mint ő. Tágíthatja a stílus határokat, kis túlzással (de lehet, hogy nem is túlzás), megreformálhatja a cimbalommuzsikát. Saját zenei világot teremthet.

Ezt a hangszert viszonylag kevesen ismerik, használják a világban, ahhoz képest, hogy mekkora lehetőségeket rejt, milyen jól adaptálható bármilyen zenei stílushoz. Azóta már szinte minden stílusú muzsikában egyre nagyobb teret hódít magának a sokak által kedvelt zeneszerszám itthon és a nagyvilágban. Unger Balázsnak ebben vitathatatlanul komoly érdemei vannak.

A kétezres évek elején élte fénykorát a balkáni muzsika. Boban Markovicék, a Taraf de Haiidouks, a Nadara, a Kal (keressetek rá a zenekarokra!) ellenállhatatlan, energikus dallamai sokak kedvencei lettek és ösztönöztek arra, hogy hasonlóval próbálkozzanak itthon is. Születtek újabb és újabb produkciók, fúziók, próbálkozások. Vegyes sikerrel és élettartammal. Miért volt korszakalkotó szerintem, számomra közöttük éppen a Cimbaliband TransBalkan Express c. kiadványa? A lemezen a másik vezető hangszer a harmonika, melyet Agatics Krunoszláv szólaltat meg. Ő megkerülhetetlen alakja azóta is a magyarországi balkáni muzsikálásnak. Egy jó balkáni hangulatú lemez harmonika nélkül nehezen elképzelhető. A két hangszer nagyon érdekesen szól együtt és nagyon jól kiegészítik egymást, szemléltetve, hogy szinte bármely hangszerek jól vegyíthetőek. Az együttesben természetesen mind válogatott zenészek, énekesek szerepeltek ekkor (és azóta is), még Pál István “Szalonna” is állandó közreműködő volt eme produkcióban. A válogatott társaságon kívül, azt gondolom a stílus, a díszítések, ritmusok ismerete és a megfelelő dallamok, számok kiválasztása és ízléses feldolgozása, tálalása volt a titok. Volt itt minden. A dalokat általában gyors tempó, pörgő ritmusok jellemzik, de egy-két szerzemény hagy nekünk egy szusszanásnyi lassítást, hogy aztán újra felgyorsuljunk a dallamok szárnyán. Igazi balkáni utazásra hívnak bennünket Unger Balázs és zenésztársai. Teljesen autentikusan tesznek le az asztalra bármilyen dallamot. Legyen az egy román melódia, egy szerb kóló, vagy természetesen egy magyar népdal átdolgozása.

2025 szeptemberében a Fonó, a közönség szavazatai alapján a Cimbalibandet világzenei díjjal jutalmazta. Azt hiszem a legjobbkor, a legjobb helyre került a díj, olyanoknak, akik ezt tényleg megérdemlik. Ha nem ismeritek eddigi munkásságukat, hallgassátok meg lemezeiket, menjetek el egy koncertjükre, és megértitek miért mondom ezt. Jó zenehallgatást Mindenkinek, a Cimbalibandnek pedig további sok sikert! Megérte 2007-ben tizennyolcra lapot kérni!

Hallgasd meg a Spotify-on itt »»

a Youtube-on itt »»

A cikk megjelenését az NKA támogatja. 

Lukács Miklós napjaink egyik legsokoldalúbb, legfoglalkoztatottabb cimbalomművésze. 1977-ben született Törökszentmiklóson. Művészetében tökéletes szimbiózisban állnak a különböző népek zenéi, a kortárs zene és a jazz.

Először a Dresch Quartetben hallottam játszani, ahol már érezhető volt, hogy teljesen más úton jár, máshogy látja a dolgokat, mint az eddig ismertté vált cimbalmosok. Ha valahol, ebben a csapatban tágulhat is egy művész látóköre! Úgy éreztem, hogy Balogh Kálmán után itt egy újabb cimbalomművész, akiről még biztosan sokat fogunk hallani. Így is lett. Különböző különleges zenei projektek, közreműködések sokasága, izgalmas kihívások, zenei határok, stílushatárok tágítása, különleges hangzás jellemzi azóta is Miklós munkásságát. Dresch Mihály mellett olyan ismert előadókkal dolgozott, alkotott, játszott együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Fekete-Kovács Kornél, Charles Lloyd, Archie Shepp, Steve Colemen, Bill Frisell, Chris Potter, Uri Caine, Frank London (...a teljesség igénye nélkül)

A No Man's Land album kompozícióin Lukács Miklós a pandémia idején kezdett el dolgozni, egy olyan világban, helyzetben, amit kilátástalanság, karantén, elszigeteltség jellemzett. Az előadók elveszítették a lehetőséget, hogy személyesen találkozzanak közönségükkel. Online koncertek váltották fel az „igaziakat”, így a művészek számára elmaradt a visszacsatolás a közönségüktől. Bár a világjárvány-helyzet egyelőre megoldódott, Miklós szerint a köd csak nyomokban oszlott fel körülöttünk, és mintha örök alvajárókká lettünk volna. Ez a lemez a felébredt álmodóknak szól. Miklós szerint az albumot egy Hamvas Béla idézettel tudja legjobban ajánlani a hallgatóknak:

“A földön legalább egy Felébredt álmodónak mindig kell lenni, különben a világ az éjszakában elmerülne.”

A lemezen hallhatunk még egyéb hatásos, mindig aktuális idézeteket Martin Luther Kingtől és Pilinszky Jánostól, amik ebben a zenei környezetben nagyot szólnak.

Nagyon érdekeset tapasztaltam a lemez hallgatásakor, ilyen élményem még nem volt. Háttérzenének kapcsoltam be a korongot fülesbe, míg valamin dolgoztam. Általában nekem ilyesmire minden instrumentális zene alkalmas, sőt a szövegesek sem szoktak „zavarni”. Ez az album több, vagy inkább másmilyen zene, vagy nem „csak” zene, de biztosan sok mindenben eltér a megszokottól. Egyesülnek benne, váltják egymást a tradicionális dallamokra emlékeztető elemek a modern elemekkel, a finom harmóniák a teljesen meglepő disszonánsabb akkordokkal, meghökkentő ritmusok, kíséretek, zenei megoldások, hirtelen tempóváltások. Olyan érzése támad a hallgatónak helyenként, hogy egy feszült filmet, vagy színházi előadást kísér figyelemmel. Hallgatáskor mintha képeket rendelne maga mellé a dallam. A dalok felépítése is teljesen rendhagyó. Legtöbbjük nem a megszokott, jól bevált sablonos felépítésű. Gondolatokat ébreszt, érzelmeket vált ki, kérdéseket vet fel, új irányt mutat ez az anyag. Olyan, mint egy elgondolkodtató könyv. Meghallgatása után órákig a hatása alatt marad a hallgató. Senki sem lehet közömbös a hallott darabok iránt. Vagy rabul ejti az embert és a kedvencek között fogja emlegetni a kiadványt, vagy nem fogja tudni végighallgatni.

Nekem teljesen újat adott, kínált Lukács Miklós No man's land-je. Egyik legbátrabb és legelőremutatóbb anyag, amit eddig hallgathattam. Mindenkinek ajánlom ezt a zenei utazást!

A Fonónál az album itt érhető el »»

Spotify »»

Kovács Gáborján-Császár Róbert: Madárerdő

Egy elgondolkodtató album, hosszú nyári estékre (is) - Tóth Dani ajánlója

Erdélyben, a 17.században Hexerich von Kelchblatt (Varázsló a Szirmok vidékéről) készített egy kódexet, olyan rajzokkal, melyek házakat ábrázolnak, amik felett madarak repülnek. A házak egy hajdani titkosírás jelei, míg a madarak kottajegyek. Kovács Gáborján (ének, koncertina, ír kézidob) saját elmondása szerint ezen madárrajzokba rejtett kották alapján komponálta meg Madárerdő névre hallgató lemezét Császár Róberttel (gitár). Az így megálmodott, megszületett kompozíciókat további két zenésztársuk, Kuti Judit (furulyák, fuvola, ének) és Kiss Sándor (ír kézidob/bodhrám) közreműködésével rögzítették.

Kovács Gáborján igazán sokoldalú művész. 1993 óta a Bran együttes énekese, mely a magyarországi ír zene meghatározó csapata. Az általuk játszott zene főként Gáborján írországi gyűjtésein alapszik. Fiatal kora óta az ír kultúrát kutatja, tanulmányozza, emellett művelődéstörténész, mesélő.

Általában az ilyesmit, hogy festményekből születtek a dalok, jó marketingfogásnak, kerettörténetnek tartom, amellyel bevezethetünk, érdekesen tálalhatunk egy lemezt. Most viszont egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy reklámfogásról lenne szó. Annyira harmonikus, mély érzésekről szóló spirituális muzsikát kapunk, hogy néhány hallgatás után tényleg el tudom képzelni, hinni, hogy a festményeken lévő madarakból olvasták ki a nem mindennapi dallamokat. A kottajegyeket ábrázoló madárrajzok egyelőre ismeretlen számú kompozíciót rejtenek, az alkotók elmondása szerint. Ők nagyon jó stílusérzékkel ismerték fel az általuk lejegyzett dallamokat. Számomra hiánypótló az album. Egy friss, jó tempójú, könnyen hallgatható muzsika, melyben az ír hangzású zene dominál, de sanzonokra, vagy épp balladákra, helyenként rock dalokra emlékeztető kis dallamrészek is megjelennek, megbújnak. Személyes kedvencem az Ág hegye c. kompozíció, mely olyan mesterien épül fel, olyan jó kiállásokat, ritmusváltásokat tartalmaz, hogy muszáj egymás után többször is meghallgatni. 

Nekem általában a szöveg másodlagos, ha zenehallgatásról van szó, de most a versek (mert vers értékű szövegekről van szó) mellett sem tudok csak úgy elsiklani. Figyeljétek csak meg a Búval bélelt, vagy épp a Tavaszi eső sorait. Akár zene nélkül is jól működnének, de a dallammal igazán harmonikus egészet képeznek. Néhány szöveg egy elképzelt nyelven íródott, vagy tartalmaz elképzelt kifejezéseket. Több nyelvből összemosódott “madárnyelv”. Nagyon érdekesek és a dallamokkal közösen egyedi élményt nyújt hallgatásuk. 

Üdítő és elgondolkodtató élmény ez a lemez. A dalokban mindig “történik valami”. Nem jól bevált sablonzene, hanem valami más, valami nem mindennapi. Aki meghallgatja, lesz róla véleménye, nem maradhatunk közömbösek iránta. Azt hiszem ez is a lemez igazi célja! Nálam bevált, próbáljátok meg!

Az albumot itt találjátok a Fonónál:

Kovács Gáborján-Császár Róbert: Madárerdő - Fonó

Valódi világzenei ünnep augusztus 23-án a Budapest parkban! Jön a Boban Marković Orkestar x Söndörgő x Góbé - EGYÜTT!

Aki már járt a Budapest Parkban, megtapasztalhatta, mennyire fantasztikus koncerthelyszín. Minden zenei stílus otthonra talál itt, a nyári program igazán sokszínű és nagyon ígéretes. A legizgalmasabbak egyike mindenképp a fent említett koncert lesz, mert egy igazán tartalmas, változatos egész estét, sőt éjjelt betöltő felejthetetlen élményt sejtet, három olyan csapattal, melyekért külön-külön is érdemes volna jegyet váltanunk, hát még így, hogy csomagban kapjuk őket!

Boban Marković igazi zenész család sarja, nagyapja és apukája is zenészek voltak, sőt fia is hozzá hasonló tehetséges trombitás. Zenekara, a Boban Marković Orkestar a dél-szerbiai Gucsában évről évre megrendezésre kerülő trombita fesztiválon tűnt fel a kilencvenes években, melyet több ízben megnyertek. Pályájuk azóta töretlenül ível felfelé. Igazi példaképekké nőtték ki magukat és irányt mutatnak, diktálják a trendeket a hasonló zenekaroknak. Megújították a szerb/balkáni rézfúvós muzsikát és szélesebb körben ismertté, közkedveltté tették, közelebb hozták egyéb stílusokhoz. Vitathatatlanul Európa egyik leghíresebb rézfúvós bandájává léptek elő, számtalan országban koncerteztek. Sok-sok zenészt és zenekart inspiráltak arra, hogy balkán zenével kezdjenek foglalkozni, tovább népszerűsítve ily módon a stílust. Lemezeik a nemzetközi világzenei toplisták állandó szereplői. Számos filmben használták fel dallamaikat. Olyan művészekkel dolgoztak, mint Lajkó Félix, vagy éppen Frank London. A balkáni páratlan, tört ritmusokra, virtuóz muzsikálásra, fülbemászó dallamokra mindenki táncra perdül - ez most sem lehet másképp!

A 30 éves Söndörgő a délszláv népzenei hagyományokból táplálkozik, és ezekből építi fel produkcióját, melybe saját gondolatok, dallamok is beépülnek. A csapat mai felállásának gerincét a szentendrei Eredics testvérek: Eredics Áron (prímtambura, tambura szamica, darbuka, ének) Eredics Benjámin (brácsa-tambura, trombita, ének) és Eredics Salamon (harmonika, furulya, basszprím tambura) képezik. Édesapjuk, Eredics Kálmán, akit a Vujicsics együttesből ismerünk. Ők már, ha úgy tetszik, születésük előtt kezdtek ismerkedni a délszláv zenével. A zenekar további tagjai, unokatestvérük Eredics Dávid (klarinét, szaxofon, kaval) és Dénes Ábel (nagybőgő). Együtt dolgoztak már olyan hírességekkel, mint pl. a macedón csocsek királya, Ferus Mustafov. Legújabb Gyezz c. lemezük, melyet Chris Potter, amerikai szaxofonossal készítettek is komoly nemzetközi sikereket ért el. Az album 2024.szeptemberében vezette a World Music Charts Europe toplistát. Érdekesség, hogy utoljára tíz éve vezette hazai előadó ezt a listát: akkor is a Söndörgő, mégpedig a Tamburockets c. koronggal! Lehet ez véletlen? Koncertjeik igazi kuriózumok, hangszeres tudásuk csodálatra méltó és színes repertoárjuk mindenkit megérint!

Góbé Zenekar- A 2007-ben alakult zenekar teljesen egyedi módon kísérletezve nyúl a magyar népzenéhez. Nagyon fontos misszió az Övék. Úgy adják elő, dolgozzák fel a népdalokat, hogy egy mai fiatalt is egyből beszippant a stílus, mely a  tradicionális zene és a mai irányzatok ötvözete. Úgy hiszem, hogy minden zenésznek követnie kell a trendeket, mert a népzene is él és folyamatosan alakul, ahogyan a többi stílus is. Ezt teszi a Góbe, persze ennél sokkal többet. Zenéjükben érződnek komolyzenei hatások is. Saját zenei világot építettek, mely hidat képez a népzenei tradíció és a mai stílusok között. Tradícionális hangszereken is készíthetünk a mai irányzatokat követő, de igényes talpalávalót. Győződjetek meg róla a Parkban!

A kihagyhatatlan estére az alábbi linken vásárolhatunk jegyet »»

Egy kedvcsináló playlist a koncerthez pedig itt található »»