Szinte berobbantak a hazai és nemzetközi világzenei színtérre: a görög Marilia Pilti és Kopcsik Márton által alapított Meybahar első kislemeze 2019-ben jelent meg Abyss címmel és rögtön a nemzetközi toplistákra került. A zenekar nevéhez több kooperáció fűződik olyan vendégekkel mint a Ross Daly és Kelly Thoma, Efrén López és Yasamin Shahhosseini. Együttjátékuk igazi unikum - bátran és érzékenyen állnak bele a közös projektekbe. A Meybahart a kiváncsiság és a zene szenvedélyes szeretete jellemzi, de talán nem véletlen az összhang, hiszen Marilia és Márton nem csupán a színpadon, hanem az életben is egymás társai. Zenei világuk legfrissebb lenyomata az Afousis című lemez (2025), amit a Fonó nemcsak CD-n, hanem vinylen is kiadott. 

Kopcsik Mártonnal beszélgettünk.

A Meybahar Esteken visszatérően láttok vendégül külföldi alkotókat a Fonó színpadán. Hogyan alakulnak ezek a meghívások? Mi szerint választotok? 

A Meybahar Estek egyedi ötlete és koncepciója Marilia és az én ötletem volt. A tematika, a művészeti koncepció és a megvalósítás is, a koncert helyszín választása mind-mind szervesen összefüggnek egymással. Végül 2018-ban indulhatott el ez a programsorozatunk a Fonó Budai Zeneházban, amiért nagyon hálásak lehetünk, több szempontból is. Egyfelől nekünk zenekarnak nagyszerű lehetőség és hatalmas tapasztalás ilyen magas szintű külföldi előadókkal együtt dolgozni, másfelől külön öröm számunkra az, hogy bemutathatjuk ezeket a fantasztikus előadókat a magyar közönségnek. Mindez a Fonó profiljába is tökéletesen beleillik, lévén egy nemzetközileg elismert Womex top label kiadóról és zeneházról beszélünk, méltó egy ilyen helyszínhez egy ilyen típusú nemzetközi sorozat is.  A meghívottainkról szinte mindenkiről elmondható, hogy személyes ismeretség útján kereshettük fel, valamint, hogy a programunk előtt még nem léptek fel Magyarországon. Megtisztelő számunkra, hogy kivétel nélkül elfogadták eddig a meghívásunkat! Külön köszönet Horváth László igazgatónak és Lukács József alapítónak is, hogy bátorítanak, ès mikor lehetőség nyílik mellettünk állnak, hogy megvalósítsuk mindezt. Akkoriban egy ilyen komplexitású program az újdonság erejével is hatott a nép és világzenei szcénàban, és láthatóan mások is, kicsitől a Zene Háza színpadáig többen inspirációt merítettek belőle.

 Marilia Pilti és Kopcsik Márton Fotó: Neményi Márton

Milyen vendégekkel játszottatok eddig a Meybaharral? 

Első alkalommal Ross Daly és Kelly Thoma duóját hívtuk el, Kréta szigetéről. Kézenfekfő volt számunkra Rossékkal kezdeni, hiszen Marilával is Kréta szigetén találkoztunk a Labyrinth Musical Workshop alkalmával, aminek köszönhetően jött létre a zenekarunk is. Számunkra így egy fontos zenei és lelki forráshoz nyúlva indítottuk el a sorozatot.

Ezt követte Haig Yazdjian és Yann Keerim duója, ahol a Görögországban élő szír származású, örmény énekes és (oud) arab lant művész Haig zeneisége találkozott a fonó zongoráján játszó Yann Keerim játékával és egyúttal a nyugati típusú hangzásvilággal. Mindkét esténk teltházzal ment, nagy érdeklődéssel, és az MTVA nemzetiségi műsor forgató stábja is ellátogatott a koncertekre. 

Ezt követően az Ek Vatheon triót hívtuk el, Kyriakos Tapakis (oud), Nikos Paraoulakis (ney) és Loukas Metaxas (ütöhangszerek, basszusgitár) társaságában. Különleges füstös hangulatú kortárs modális underground klubbuli volt, ahol a ney-é volt a főszerep. Nagyon szerettük! 

Negyedik esténken a fantasztikus Martha Mavroidi énekes és lafta játékos, párjával Giorgos Ventouris (nagybőgő) látogatott el hozzánk, akikkel szintén felejthetetlen teltházas esténk volt. Ennek a meghívásnak is köszönhetjük, hogy évekkel később velük együtt közösen írhattunk egy dalt az első nagylemezünkre, “Adama me to teri sou” címmel, amit magyarra valahogy úgy fordíthatnánk “ A szeretted mellett”. 

Ötödik alkalom igazán meghatóra sikerült, ugyanis kedvenc görög hegedűsömet Giorgos Pappaioannout hívtuk el, aki krétán az egyik mentorom volt. Testvérével Nikos-szal érkezett aki nagyszerű csellós, és Pavlos Spyropoulos is csatlakozott hozzánk nagybőgőn. Így gyakorlatilag egy vonós kamarazenekarrá alakultunk át, aminek a hangzásvilága lenyűgöző volt így együtt a szantúrival és az ütőhangszerekkel! Takra pontosan, a koncert másnapján még hazaértek a vendégeink miután lezárták Ferihegyet a COVID járvány miatt. Azt követően sajnos hosszú csend következett, és technikai okok miatt videó sem született arról az estéről, ami nagy szívfájdalmunk… 

Egészen 2025 novemberéig kellett várnunk, amikor is hatodik alkalommal egy nagy dobással nyitottunk: Efrén López, Yasamin Shahhosseini és Ruven Ruppik triójával. Efrén López egy ikon, spanyolországból érkezett, nincs olyan pengetős vagy tekerős hangszer amin ne tudna kitünően játszani, és emellett fantasztikus személyiség, zeneszerző és nagyon jó volt vele együtt dolgozni. Yasamin napjaink egyik legtehetségesebb oudosa, és barátunk, mentorunk pedig Iránból érkezett. Vele 2022-ben találkozhattunk Krétán, amikor is Ross Daly elhívott minket hogy csatlakozzunk a Mitos Orchestrához, egy nyári zenei ösztöndíj keretén belül. 12 koncertet adtunk 2 hónap alatt, ami több mint egy tucat különböző repertoár megtanulását jelentette a számunkra, napi 12-14 óra egyéni és zenekari gyakorlással. Yasamin volt a perzsa repertoárunk mentora, akit nagyon megkedveltünk a közös munka során. Ezúton is szívből reméljük, hogy ő is és minden szerette jól van, és az azóta kitörő háború is hamarosan véget ér. Ruven pedig Hollandiából repült hozzánk, és úgy éreztük még soha ennyire barátságos, profi, és támogató ütőhangszeressel még nem dolgoztunk egy színpadon! Életreszóló élmény volt. 

(Lent találsz még néhány videólinket - a szerk.)

Kik azok akik a legnagyobb hatást tették a zenétekre? 

Ezek az előadók akiket a Meybahar Estekre elhívhatunk mind. Melettük persze más műfajokból, sokan mások is hatnak ránk. Tradícionális műfajok közül rám például az indiai, és a mevlevi szúfi zene, Mariliára meg a balkán zenéje, és persze Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomjátéka is.  

Mik a tervek a jövőre nézve, hol játszotok a nyáron? 

Reméljük ősszel folytathatjuk a Meybahar Estjeinket, újabb meglepetés vendégekkel, akik nagy kedvenceink. Idén 10 éve hogy első koncertünket adhattuk, azóta sok víz lefolyt a dunán, és az Olymposról is, amit szeretnénk méltó módon megünnepelni. 

Addig meg legközelebb júliusban a Denagyvilág fesztiválon fogunk játszani nyáron, egy nagyon hangulatos kis teraszon, várunk mindenkit szeretettel.

---

 A FonóBlogot az NKA támogatja. 

A világ legrangosabb nemzetközi világzenei listájára, a World Music Charts Europe-ra került fel áprilisban a ViGaD Tri, i lemeze és a BashElán Titkon című albuma. A lemezek a Fonó kiadásában jelentek meg az elmúlt fél évben – ezt az időszakot szemlézi a rangos zenei szerkesztőkből álló 50 fős grémium, pontozással validálva a kiadványokat. A ViGaD albuma emellett felkerült a Transglobal World Music Charts toplistára is, amely szélesebb körből merít, szemlézve nemcsak a fizikai, hanem a digitális kiadványokat is. Ritka, amikor a 20 lemezes WMCE listában két hazai album is helyet kap.

A BashElán az alapító – Herédi Zsombor – köré szerveződött fiatal muzsikusok csapata, akik az autentikus folk gyökereiből kiindulva merészen kísérleteznek: a magyar népzene, balkáni ritmusok és – az erdélyi-roma hagyományokból merített – cigányzene elemei keveredik a formáció muzsikájában, gazdag improvizatív energiával fűszerezve. A BashElán 2025-ben elnyerte a Fonó felfedezettje díjat. Titkon című második lemezük az együttes sokszínűségét és zenei érettségét tárja elénk, a zenekart a jelenlegi világzenei mezőny egyik legígéretesebb szereplőjévé emelve. A lemezen közreműködik: Herédi Zsombor – harmonika, Babcsán Bence – szaxofon, klarinét, Könczei Bálint – brácsa, tapan, Lakatos Dávid – nagybőgő, Csapodi Tádé – hegedű, Horváth Áron – cimbalom, gitár, Vrencsán Anita – ének

A ViGaD amennyire fiatal formáció, annyira hamar beírta magát a hazai koncert- és táncházi közegbe. A budapesti-szentendrei bázisú balkáni-délszláv zenét játszó csapat elnevezése az alapító tagok – Vince, Gáspár és Dániel – keresztneveinek kezdőbetűiből formált mozaikszó. Játékukban természetes eleganciával fonódnak össze a szerb, horvát és makedón dallamvilág rétegei; a tamburazenekar hangszerei és a harmonika mellett hegedű, klarinét, saxofon és derbuka is gazdagítja hangzásukat, amely egyszerre eleven és fegyelmezett. Első lemezük, a Tri, i ezt a sokszínű örökséget – melybe a Vujicsics és Söndörgő után harmadik generációként kapcsolódnak be – nemcsak megidézi, hanem újra is gondolja: a feszes táncritmusok hullámzását intim zenei részletek egészítik ki, miközben a zenekar minden hangját közös lélegzetvételként éljük meg. A lemezen közreműködik: Eredics Vince – harmonika, Zetelaki Gáspár - tambura, derbuka, Zetelaki Dániel – tambura, Csőke Dávid - tambura, hegedű, saxofon, klarinét, Popovics Dejan – tamburabőgő

A World Music Charts Europe elérhető ezen a weboldalon: https://wmce.de/

A Transglobal World Music Charts elérhető ezen a linken: https://www.transglobalwmc.com/

A lemezekről további részletek a Fonó webshopjában: https://www.fono.hu/hu/webshop/

Őri Kiss Botond és Horváth Dudu Dániel: Tremolare

Nemrégiben jelent meg a két jó barát lemeze, melyet még 2021-ben rögzítettek. Dudut jól ismerem, a szombathelyi zenei élet meghatározó, megkerülhetetlen alakja. Nem is szeretné egy zenész sem megkerülni. Néhány éve hallhattam őket Botonddal duóban játszani az egyik helyi kávézóban. Régen volt, de mintha néhány szerzemény erről az anyagról is felcsendült volna. Maradandó élmény volt, az biztos. Akkor láttam meg, jöttem rá, hogy néha, sőt sok esetben érdekesebb, élvezetesebb egy olyan zenei előadás, melyben kevés szereplő játszik. Két jó barát, akik zeneileg és emberileg is jól ismerik egymást, és jól együttműködnek egy produkcióban sokszor „többet érnek”, mint egy nagy zenekar.

Azóta bebizonyosodott, hogy ez tényleg így van, mások is ezt mondják, nem csak én, és egyre többet hallani olyanokról, hogy nem mindegy még az se, milyen teret, milyen muzsikával töltünk meg. Nagyon érdekes, és érdemes megfigyelni, hogy melyik térnek, teremnek milyen zenei produkció „áll jól”.

Ahogy múlik az idő, a nagy koncertek, sok tagú zenekarok, nagy bulik helyett szívesebben járok olyan rendezvényekre, melyek kis termekben, kevés ember előtt bonyolódnak le. Érdemes vadászni az ilyen jellegű eseményeket, például könyvbemutatókat, kerekasztal beszélgetéseket, különböző kiállításokat, melyek közben sokszor (általában) van egy kis zenei betét, mini koncert, mert igazi zenei gyöngyszemekre bukkanhatunk az ilyen jellegű eseményeken.

Természetesen ezt nem azért írom, mert Botond (zongora) és Dudu (hegedű) produkciója kizárólag kis termekbe, terekbe való, hanem mert hosszú idő után egy olyan albumot hallgathattam végig, ami igazán elgondolkodtatott. Lehetséges, hogy az is közrejátszik, hogy Danival egyszer közösen léphettem fel (néha én is hegedülgetek) és azóta nagyon jó kapcsolatot ápolunk, sokat beszélgettünk, beszélgetünk zenéről és minden másról, éppen ami érdekel, foglalkoztat bennünket. Ha jól ismersz valakit, könnyebben megérted azt is, mit szeretne a művészetén keresztül közölni.

Őri Kis Botond és Horváth Dudu Dániel lemezén érződik, hogy teljesen egy hullámhosszon vannak zeneileg és emberileg is. Sok-sok lemezt hallgattam már végig és általában megérzem (legalábbis azt hiszem, hogy megérzem), melyek azok, amelyek úgy születtek, hogy barátok, zenész cimborák zenélgettek, mert szeretnek együtt zenélni és született belőle valami nagyszerű. Itt ez történhetett. Érződik az, hogyha valakik összeállnak csak azért, hogy összehozzanak egy lemezt, hogy köré építsenek egy turnét, megjelenéseket stb. Ezek a produkciók is sokszor nagyon jók, de az olyanoknak, mint a Tremolare c. lemez, lelkük van.

Botond és Dani, mindketten nagyon sokoldalú és technikailag nagyon képzett zenészek, akik több stílusban otthonosan mozognak, legyen az klasszikus zene, világzene, vagy akár jazz. Igazán profi módon, teljes odaadással adják át a közönségnek, bármit is játszanak. Mindketten több formáció tagjai, de akár szólóban is képesek elvarázsolni a nagyérdeműt.

A lemez Intro c. kezdő szerzeménye azonnal azt sejtette, hogy ez egy nekem való korong lesz (sajnos tudtommal még nincs fizikai megjelenés, pedig bakeliten nagyot szólna!). A dalok ezután szép sorjában folyamatosan emelik a tétet. A címadó Tremolare helyenként kissé feszült és romantikus dallamai remekül váltják egymást. Valódi kortárs remekmű. Jönnek szép sorjában egymást követve a ritmusosabb és a lassabb muzsikák. Ami közös bennük, hogy mindegyik elgondolkodtat, elvarázsol, egy jobb, kiegyensúlyozottabb világba repíti a hallgatót, ahol két jó barát, akik zenéből vannak, őszinte muzsikájukkal igyekeznek nekünk, és maguknak is néhány szép percet ajándékozni fantasztikus műveikkel. Nehéz kiemelni egy-két dalt, de személyes kedvenceim a Marad és a Galliano.

Érdekes, hogy miért vártak a megjelenéssel ilyen hosszan a fiúk, de talán pont jókorra időzítették ezt a kiadványt. Hiánypótló lemez ez, mely megmutatja, hogy érdemes igazán őszinte muzsikát játszani, mely nem harsány, mellőz minden felesleges sallangot, felesleges körítést. Ami itt számít, az a minőségi zene, és hogy olyanok hallgassák, akik kicsit másra vágynak, kicsit őszintébbre, kicsit elgondolkodtatóbbra, mint amit bárhol megkaphatunk. Hallgassuk sokan, sokat ezt a csoda lemezt - jót tesz!

Spotifyon »»

Horváth Dániel és Őri Kiss Botond

A FonóBlog támogatója az NKA - Nemzeti Kulturális Alap.

Milyen a magyarországi mecenatúra helyzete? Hogyan lehet összehozni a kultúra szereplőit és az üzleti életet? Hol és milyen módon kell szemléletet formálni annak érdekében, hogy hosszú távú együttműködések szülessenek mecénások és kulturális projektek között?

Erről és sok minden másról is mesélt Balogh Máté, az Art is Business alapítója a Fonó legfrissebb Selection podcastjában Hegedüs Annának. 

A beszélgetés visszanézhető itt:

A FonóBlog támogatója az NKA - Nemzeti Kulturális Alap.

Március 12–13–14. ünnep a Fonóban. A Fonó Selection keretében több zenekar is színpadra lép, a programsorozat csúcspontja pedig március 14-én este érkezik: Nagy Csomor András és zenekara teremtik meg a Nemzeti Ünnep hangulatát. A koncert után a táncházban folytatódik az este, ahol a közönség akár át is táncolhat a másnapba. A zenei világ a ’20-as évek bárzenéjétől a balkáni dallamokon át a cigány ritmusokig és ível, gazdag és sodró hangulatot teremtve az ünnepi estéhez. A részletekről Nagy Csomor Andrást kérdeztük. 

Mi a közös zenei nyelv, ami összetartja a magyar hangszeres hagyományt a salsával, a flamencóval, a jazz-zel vagy a balkáni lüktetéssel?

Három oszlopon álló építmény vagyunk. Különböző zenei műfajokból érkeznek a zenekar tagjai. Vannak például, akik a jazz világából, ezentúl van a zenekarnak az a része, akik inkább a népzene vagy a kávéházi cigányzene oldaláról jönnek. Tulajdonképpen egy olvasztótégely vagyunk, és ez cél is volt, hogy egy olyan formációt rakjunk össze, amellyel nagyon sokféle műfajt el lehet játszani. A második oszlop a zenekar ízlésének az elmúlt években történt formálódása: szépen lassan, különböző okoknál fogva jutottunk el oda, hogy nagyon sokféleképpen tudunk muzsikálni, és, hogy sokféle dolgot szeretünk játszani. A zenésztársak képzettségi foka pedig alkalmas arra, hogy egymástól tanuljunk, és, hogy ezekben a különböző műfajokban megszólaljunk. A harmadik oszlop egy zeneszakmai rész, hogy a műfajok között ugyan eltérés van, de az én szempontomból a melódia - teljesen mindegy, hogy milyen műfajú- , mindig melódia marad. Onnantól kezdve, hogy ez igaz, onnantól kezdve semmi akadálya nincs annak, hogy a különböző műfajú különböző melódiákat úgy tudjuk összekötni, hogy azok végül egységes egészet alkossanak.

Tudatos dramaturgiában gondolkodsz vagy inkább az energia vezeti a műsort?

Ez egy érdekes kérdés. Nyilván van egy előzetes tervünk, hogy milyen számokat milyen sorrendben szeretnénk eljátszani. Ezt befolyásolja a számok jellege, hogy az éppen gyorsabb, vagy lassabb lüktetésű, és természetesen, hogy melyik műfajhoz tartozik, tehát ne kövesse egymást mondjuk két magyar népzenei vagy kávéházi cigányzenei szám, vagy ne egymás után szerepeljen két latin-amerikai szám, hanem inkább elszórva legyenek az összeállításban, épp azért, hogy változatos legyen, és folyamatosan érdekes tudjon maradni. De közben a zenekar is, meg én is prímásként, figyeljük a közönség reakcióit, és ennek megfelelően igyekszünk úgy alakítani a műsort, hogy ez az épp aktuális jelenlévőkhöz alkalmazkodjon. A Fonóban a március 14-i koncerten is így lesz, meglátjuk, hogy mire, hogy reagál a közönség, és hogyha valamilyen változtatásra lesz szükség, akkor ennek megpróbálunk majd eleget tenni.

Mit jelent számodra ma a forradalom szó zenei értelemben?

Hát igen, ugye a forradalmi koncert elnevezés az egyrészt utal a március 14-i időpontra tehát, hogy ez a koncert a március 15-i ünnephez tartozik. Másrészt pedig a mi zenénk a megszokott zenéktől eltérő, nagyon széles merítésű. Nem egy műfajban játszunk, hanem ahogy az ars poeticánkban is megfogalmaztuk: olyan műfajt teremtünk, ami a magyar hangszeres kultúrában fogant, de elindult világot látni. Ez egy viszonylag újszerű megközelítés, hogy gyorsan váltakozva, valóban a salsától a flamencóig, a jazztől a balkánig, a klezmertől, a magyar népzenéig és kávéházi cigányzenéig valamint retro stlíusú dalok átdolgozásáig terjed a repertoár. Úgyhogy ennyiben kellő szerénytelenséggel ugyan, de forradalmi az ötlet, vagy legalábbis kevesen vannak a magyar piacon, vagy talán még a világpiacon is, akik hasonló zsánerváltásokban gondolkodnak. Ez nem önmagában vett érték egyébként, nyilván akkor érték, hogyha jól csináljuk, azt meg majd döntse el a közönség, hogy tetszik-e neki vagy sem.

A hagyomány inkább megtartó erő vagy inspiráló feszültség?

Ez a kettő szerintem egyszerre is igaz lehet. Nekem nagyon fontos a magyar hagyomány, én ebben a szellemben nőttem fel. Fontos a magyarságom, fontosak a hagyományaink, a kultúránk, amit egy nagy kulturális örökségnek tartok, és célom is, hogy ez a fajta hagyomány, vagy ez a fajta kulturális örökség tovább öröklődjön a mi generációnkra, és lehetőleg minél szélesebb körben legyen ismert és kedvelt. Szerintem ebben sok teendője van a magyar zeneiparnak, mert más országokban, például Romániában, Szerbiában, vagy akár Spanyolországban az ő hagyományos műfajaik sokkal inkább képezik a mainstream zene részét. Nálunk is vannak üdítő kivételek, de azért a fő szabály az, hogy nem a magyar hagyományos kultúrából táplálkozó műfajok dominálnak, és szerintem ez egy olyan dolog, amiért érdemes küzdeni, hogy ez megváltozzon. Tehát ennyiben egy megtartó erő, az ember tudja, hogy honnan jött, hova tart, merre van az előre, egyfajta identitásbeli kapaszkodót nyújt az életben, de másrészt nyilván inspiráló feszültség is, hogy a hagyomány értékeit meg kell tartani, vagy meg kell próbálni megtartani, az esszenciális tartalmi elemeit azokat meg kell hagyni, viszont a kor igényeihez is némileg adaptálódni kell, mert máskülönben nem lesz fogyasztható az, amit megálmodtunk. Ebben kell valamilyen egyensúlyt találni, nem állítom magunkról, hogy mi megtaláltuk volna ezt az egyensúlyt, vagy hogy ez tökéletesen működne, de erre törekszünk, és abban bízunk, hogy a zenénk ezt is adja a közönségnek.

Mit változtat meg benned zenészként, amikor a hallgatóból résztvevő közönség lesz, vagyis, hogy a koncert átmegy táncházba?

Én abban bízom, hogy a koncert alatt ugyanúgy táncolnak majd az emberek, vagy ugyanolyan lelkesedéssel énekelnek, mint a táncházban. A táncház első köre nyilván egy kötetlenebb műfaj, nem kész szinpadi számokat játszik az ember, improvizatívabb lehet, legalábbis a dallam válogatásában mindenképp. Ha tánc alá kell muzsikálni, akkor azért máshogy kell játszani, mondjuk egy csárdást máshogy muzsikálunk akkor, ha mint zenei produkciót adjuk elő, mert egész egyszerűen mások az igények. Amikor viszont tánc van, akkor a táncoshoz próbálunk alkalmazkodni, hogy neki kényelmes legyen arra a zenére táncolni. Ez általában egy feszesebb tempót jelent, egy olyan lüktetést, amire az ember szívesen megmozdul, hogyha csak zenélünk, akkor nyilván olyan megoldások is beleférnek, amire alapvetően nehéz, vagy nem lehet magyar hagyományos táncot járni, de egyébként zeneileg meg jók, és jó azokat hallgatni. De mondom, a cél az, hogy a koncert e tekintetben ne térjen el a táncháztól, csatlakozzon mindenki, énekeljen és táncoljon velünk, vagy ha ezt nem szeretné, akkor jó ízzel hallgassa és fogyassza, amit muzsikálunk neki.

Volt-e a pillanat a pályád során, amikor a közösség reakciója új irányba terelt?

Szerintem ilyen konkrét pillanat nem volt, ez inkább egy folyamatos változás. Természetesen minden koncerten tapasztalunk valamit a közönség reakcióiból, és igyekszünk azokat a következtetéseket, amiket ebből tanulunk úgy levonni, hogy a mi elképzeléseink se sérüljenek, tehát tudjunk úgy játszani, ahogy szeretünk játszani, a küldetésünknek megfelelően. De emellett nyilván az is fontos, hogy ez egy befogadható muzsika legyen a közönségnek, és, hogy mi befogadható és mi élvezhető a szélesebb közönségnek, arra csakis a közönség tud választ adni, és amúgyis ez egy tapasztalati műfaj, szóval persze az ember átgondolja, hogy a koncertek vagy a zeneszámaink megjelenése után érkező visszajelzéseknek melyek azok a részei, amiket érdemes megfontolni, érdemes beépíteni a munkásságunkba.

Névjegy:

Nagy Csomor András pozsonyi születésű jogász, prímás és zenekarvezető pályája családi közegben indult: a közös muzsikálás korán meghatározó részévé vált életének. Tanulmányait a Tatai Református Gimnáziumban, majd a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban folytatta, később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán szerzett diplomát, és a Mathias Corvinus Collegium hallgatója volt. Tanulmányai során több évet töltött Spanyolországban ösztöndíjasként. Zenei munkásságát autodidakta módon formálta, prímásként saját hangot alakított ki, amely a magyar hangszeres hagyományból indul ki, de nyitott a világzenei irányok felé. Zenekarával a népzene, a kávéházi cigányzene, a jazz, a flamenco, valamint számos más zenei világ elemeit ötvözi, új, mégis hagyománytisztelő megszólalást hozva létre. Munkásságát több elismerés kíséri: zenekarával elnyerte a Harmónia – Szlovákiai Magyar Zenei Díj szakmai fődíját és közönségdíját. A zene mellett újságíróként is dolgozott, és a kulturális hagyományt élő, alkotó erőként értelmezi, amely a jelenben formálódik tovább.

Részletek, jegyek: Forradalmi koncert és táncház: Nagy Csomor András és zenekara - Fonó

A FonóBlog támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.