Van, akinek a Bőrönd Ödön, másnak a Tengerecki Pál vagy az Ó, ne vidd el: aligha van olyan magyar család, amelynek zenei emlékeiben ne lenne ott legalább egy Kaláka-dal. Ezekhez a generációkon át öröklődő dallamokhoz nyúlt most hozzá Juhász Gábor és triója Holló Auréllal kiegészülve – a jazz szabadságával. A Kaláka In Blue című új album lemezbemutatója október 10-én lesz Fonóban, ahol az est vendégei a Kaláka egyöttes tagjai lesznek. A lemez október 6-án jelenik meg digitális terjesztésben, majd hamarosan fizikai formájában is elérhetővé teszi az albumot a Fonó. 

„A Kaláka örök” – írja Juhász Gábor a lemezborítón. És ez így igaz, hiszen generációk nőnek fel dalaikon. Közben pedig valami egészen ritka történt: ezek a dalok úgy váltak a közös kulturális emlékezet részévé, hogy közben nem öregedtek meg.

Juhász Gábor szerint azonban van a Kaláka zenéjének egy kevésbé nyilvánvaló rétege is.

„A Kaláka kapcsolódása a magyar költészethez nyilvánvaló, a magyar népzenéhez szintén. Ám csak az igazán vájtfülűek hallják, hogy zenéjük gyökerében ott van a jazz is.”

És innen indul a Kaláka In Blue. Juhász Gábor (gitár) és zenésztársai: Kovács Zoltán (nagybőgő), Jeszenszky György (dob) és a vendég Holló Aurél (vibrafon, steel drum) jazzben gondolja újra a jól ismert dalokat. 

A lemez hét ismert számból építkezik: Bőrönd Ödön, Éjszaka, Görögdinnye, Faragott versike, Nandu, Ó, ne vidd el és Tengerecki Pál. Tamkó Sirató Károly, Radnóti Miklós, Hajnal Anna, Kányádi Sándor és Weöres Sándor versei, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos és Mikó István dallamai adják azt az alapot, amelyből a négy muzsikus elindul.

De nem egyszerűen jazzes hangszerelésekről van szó. Az eredeti dalok dallama, karaktere és története megmarad, majd elkezd körülöttük tágulni a zenei tér. A Juhász Gábor Trió és Holló Aurél improvizációi továbbgondolják, szétszálazzák, új összefüggésekbe helyezik az ismerős motívumokat.

„Nagy élvezet ezekkel a dalokkal dolgozni. Történeteket mesélnek, és persze mi is történeteket mesélünk hangszereinkkel” – mondja Juhász Gábor. – „Reményünk szerint feldolgozásaink új oldalról világítják meg ezeket az örök dalokat. Talán abban is segíthet ez az album, hogy azok a Kaláka-rajongók, akik eddig idegenkedtek a jazztől, most közelebb kerülhetnek a műfajhoz.”

A Kaláka In Blue egyszerre tisztelgés és szabad újraértelmezés. Éppen annyira szól a Kalákáról, mint arról, hogyan élhet tovább egy dal évtizedekkel a megszületése után. Mert a jó dalokkal talán éppen ez történik. Nem maradnak érintetlenül. Újra és újra elővesszük, elénekeljük, eljátsszuk, átértelmezzük őket – és közben továbbadjuk egy következő generációnak.

A Fonó színpadán a feldolgozások mellett azok is megjelennek, akiktől az egész történet elindult, hiszen az est vendégei a Kaláka együttes tagjai lesznek.

A Kaláka örök. Csak néha egy kicsit blue.

Egy videó itt »»

Mi történik a jazzel, ha elektronikus textúrák, pszichedélia, minimalizmus, neo-classical, rock vagy éppen súlyos basszusmenetek kerülnek ugyanabba a zenei térbe az improvizációval? Az Újbuda Jazz Fesztivál szeptember 24. és 26. között éppen erre keresi a választ – az A38 Hajón és a Fonó Budai Zeneházban.

A jazz története a határátlépések története. Miközben időről időre kialakulnak jól felismerhető nyelvei, stílusai és hagyományai, mindig akad egy következő generáció, amely számára éppen az válik érdekessé, mi történik ezeken kívül. A műfaj vitalitását talán éppen az mutatja, hogy újra és újra képes elveszíteni korábbi körvonalait.

Az improvizáció továbbra is alapvető nyelv, de körülötte szinte bármi megtörténhet: elektronikus zenei struktúrák, repetitív kompozíciók, pszichedelikus hangképek, rock, ambient vagy dalszerű formák jelenhetnek meg. Az Újbuda Jazz Fesztivál idei programja mintha ennek a sokirányú mozgásnak készítene pillanatfelvételt.

A fesztivál szeptember 24-én rögtön egy olyan találkozással indul az A38 Hajón, amelyben múlt és jelen kerül egymás mellé. Erik Truffaz és Barabás Lőrinc John Coltrane születésének századik évfordulójához kapcsolódó közös koncertje nem egyszerűen tisztelgés egy jazzlegenda előtt. Két olyan trombitás találkozik, akiknek zenéjében a jazz régóta párbeszédet folytat más műfajokkal és hangzásvilágokkal.

Ugyanezen az estén a Tetőteraszon a Fusion Maze feat. Lukács Peta és a Lawn Dogs már egészen más irányokba nyitja ki a műfajt: jazz, rock, funk, ambient és elektronika kerül közös térbe.

Másnap tovább tágul a kép. A Sickpicnic és a Négyessy Barnabás Quartet a komponált zene és a szabad improvizáció közötti átjárást vizsgálja, míg a The Qualitons esetében már maga a „jazz” címke is csak egy a lehetséges kapaszkodók közül. A zenekar pszichedéliából, garázsrockból, soulból és kísérletező hangzásokból építkező világa az Eskimo Lunettes felvezetésével érkezik az A38-ra.

Szeptember 26-án a Decolonize Your Mind Society és az osztrák Synesthetic Music Trio zárja a hajó fesztiválprogramját – két újabb példa arra, mennyire különböző zenei nyelvek férnek ma el ugyanazon fesztivál jazzfogalma alatt.

A Fonó szeptember 26-i programja más nézőpontból teszi fel ugyanezt a kérdést. Itt a zongorista szólisták és az újhullámos jazz kerülnek előtérbe: Őri-Kiss Botond, Bala Marea és NovaN három egészen különböző választ ad arra, hogyan lehet ma továbbgondolni a jazz nyelvét.

Őri-Kiss Botond zeneszerző-zongorista új koncertanyagában az akusztikus zongora analóg szekvenciákkal, ismétlődő struktúrákkal és improvizációval lép kapcsolatba. A Music for Left & Right világából kiinduló műsor ritmikusabb, live act jellegű tételekkel bővül. A kompozíció itt nem feltétlenül lezárt mű: inkább olyan rendszer, amelynek működését a koncert pillanata is alakítja.

Más generációs és zenei tapasztalatot hoz a Bala Marea. A Dely Viktória vezette, Zeneakadémián végzett fiatal jazzistákból álló formáció most először lép fel a Fonóban. Zenéjükben páratlan lüktetések, súlyos basszusmenetek, jazz és könnyűzenei hatások találkoznak a vokális zene gazdag eszköztárával. Főként saját szerzeményeket játszanak, és éppen az teszi izgalmassá a világukat, hogy nem különösebben igyekszik eldönteni, melyik műfaji polcra szeretne kerülni.

NovaN, azaz Novai Gábor régi ismerősként tér vissza a Fonóba, ahol korábban saját klubot is rendezett. Zenéje a jazz, a neo-classical és a pszichedelikus soundscape-ek között mozog. Egyetlen zongorából indul ki, mégis rétegzett, meditatív és folyamatosan változó hangzásvilág épül köré.

De akkor merre tart a magyar jazz?

Az Újbuda Jazz Fesztivál három napja sokkal érdekesebb annál, mint hogy egyszerűen egymás mellé helyez néhány koncertet. Az A38 és a Fonó programja együtt egy olyan zenei közeget rajzol ki, amelyben Coltrane öröksége, analóg elektronika, pszichedélia, szabad improvizáció, neo-classical és rock nem egymást kizáró világok.

Lehet, hogy ma már nem az a legjobb kérdés, hol kezdődik és hol ér véget a jazz. Hanem az, hogy mi minden történhet még vele, miután átlépte a saját határait.

Újbuda Jazz Fesztivál 2026
Szeptember 24–26.

A38 Hajó »»

Fonó »»

Fotó: Bala Marea

A FonóBlogot az NKA és a Halmos Béla program támogatja. 

Mindenki emlékszik a szolfézsórákra…a táblára rajzolt hangjegyekre, a dó-ré-mi-re, a ritmusgyakorlatokra. De hogyan tanultak meg zenélni a gyerekek akkor, amikor még nem létezett intézményes zeneoktatás?

Ebből indul ki az Ördöngös Népzenetanoda, amely 2026 szeptemberétől Budapesten, a Fonóban is várja a gyerekeket.

A Horsa István népzenész által Komáromban alapított iskola módszere a régi falusi zenetanulásra épít. Ott ugyanis a nem nehéz hangszerekkel és persze nem is elmélettel kezdték az oktatást. Hanem élményekkel, a zene közös örömével: előbb figyeltek, hallgattak, ritmust tanultak, egyszerűbb hangszeres szerepekben kapcsolódtak be a muzsikálásba – és közben szinte észrevétlenül sajátítottak el rengeteg mindent. 

„Néha zenei régészkedésnek nevezem, amit csinálok. Azt próbálom kideríteni, hogyan működött régen a zenésszé válás folyamata, és ebből mit lehet ma újra életre kelteni” – mondja Horsa István.

A Népzenetanodában ezért a legkisebbek az ütőgardonnal kezdenek: először a ritmust, a lüktetést és a közös játékot tapasztalják meg. Ezt követi a cselló, majd később a kontra vagy a hegedű. Mire egy gyerek eljut a bonyolultabb hangszerig, már nemcsak dallamokat ismer, hanem érti, hogyan működik együtt egy zenekar.

A cél nem egyszerűen az, hogy megtanuljon egy hangszeren játszani, hanem hogy megtanuljon zenészként gondolkodni: hallani a többieket, kísérni, alkalmazkodni, vezetni – vagyis együtt muzsikálni.

A Fonóban induló budapesti tagozat több korosztályban várja a gyerekeket, és már működő csoportokhoz is lehet csatlakozni. Hétfő esténként pedig olyan felnőttek számára is tartanak zenekari órákat, akik már rendelkeznek hangszeres tudással, és szeretnék megtapasztalni a népzene közösségi élményét, az együttmuzsikálást.

Az Ördöngös Népzenetanoda budapesti tagozata 2026 szeptemberében indult a Fonóban. Részletek és jelentkezés a Fonó weboldalán.

Itt egy beszélgetés Horsa Istvánnal a Fonó Műhelyben »»

Itt pedig az Ördöngös Népzenetanoda a Pávában (2019) »»

fotó: Szőke Péter

 A FonóBlogot az NKA és a Halmos Béla program támogatja. 

Az őrségi Hétrétország Fesztiválon fellép a Muzsikás, a Dresch Quartet, Paár Julcsi és zenésztársai, valamint a Boban Marković Orkestar is, miközben a Pityerszeri Skanzenben Berecz Istvánnal, a BashElánnal és fényfestéssel válik teljessé a fesztiválélmény - Fonós zenék kerülnek fókuszba augusztus 20–23. között.

A Hétrétország és a Fonó együttműködése arról szól, hogy a minőségi zene és a közösségi élmény kiléphet a megszokott koncertterekből, és az Őrség különleges természeti-kulturális közegében találkozhat a közönséggel. A 25 éves Hétrétország Fesztivál augusztus 8-a óta zajlik Őriszentpéteren és még mintegy húsz környékbeli településen. Ezeken a helyszíneken teremtik meg azt a különleges közeget, ahol a porták, pajták, templomok és falusi közösségi terek egy időre az ország kulturális színtereivé válnak. Az idei találkozás, hogy mindenki beleférjen, a tágasság jegyében szerveződött, dupla időtartamban, így még augusztus 23-ig kínál folyamatos programot.

„A Fonó már a PajtaKult projekt okán is szorosan kapcsolódik az Őrséghez. Mindig is nagy élmény volt oda járni, a sok pajtát felfedezni, bolyongani ezen a gyönyörű tájon. A Hétrétország 25 év után negyedszázados korszakot zár, ami az Őrség felfedezéséről és a kultúra ezen határ menti szegletbe való táplálásáról és szárba szökkentéséről szólt. A fesztiválon két produkcióval is fellép a PajtaKult korábbi nagykövete, Paár Julcsi; templomi koncertet ad a WOMEX-nagydíjas Muzsikás együttes, színpadra lép a Fonó Életműdíjjal kitüntetett Dresch Quartet, míg BashElan és Berecz István a szalafői Skanzenben egy „kis-Kandela” produkcióval készül, a balkáni rezes zene bajnoka Boban Markovićék pedig nagykoncertet adnak..”– mondta el Horváth László, a Fonó ügyvezető igazgatója.

A Fonó programjai augusztus 20-án délelőtt az Őrség fővárosában, Őriszentpéteren a Pajtaszínházban, Paár Julcsi és zenésztársai Bolhacirkusz című gyerekkoncertjével kezdődnek, amely igazi világzenei varázslatot ígér, fülbemászó dallamokkal, magával ragadó ritmusokkal és izgalmas zenei kalandokkal. Paár Julcsi – akit családi előadásain túl olyan formációkból ismerhetünk, mint például a Dalinda vagy a Bazseva együttes – este is várja majd a közönséget, méghozzá Szakál Tamás társaságában. A hegedűs-énekes a Django Reinhardtot idéző francia manouche jazz kiváló hazai képviselője is. Régi filmek – régi idők dalai című estjük a 20–30-as évek világába kalauzol.

Szintén augusztus 20-án készülhetünk a legendás Muzsikás és Petrás Mária koncertjére az őriszentpéteri Református templomban. Az együttest aligha kell bemutatni, hiszen öt évtizede a magyar népzene egyik legfontosabb kulturális nagykövetének számít a világban, ahol sikerült elfogadtatniuk ezt a muzsikát önálló, minden más műfajjal egyenértékű zenei stílusként. Hozzájuk csatlakozik most Petrás Mária, Kossuth-díjas, moldvai születésű népdalénekes, a Fölszállott a Páva televíziós népdalvetélkedő győztese.

Augusztus 21-én délután a zene sokszínűségére helyeződik a hangsúly a Pajtaszínházban. Mészáros Zsófia és Tóth Viktor szaxofonművészek a klasszikus és jazz szaxofonozás mélységeit és magasságait mutatják meg: a hallgatóság megismerkedhet a két műfaj alapvető sajátosságaival, amelyben nemcsak a zene, hanem egy beszélgetés is segíteni fog. Ugyanezen a napon este pedig az Omega Parkban a balkáni rezes zene bajnoka, Boban Marković és zenekara gondoskodik a felszabadult, táncos hangulatról.

A programok augusztus 22-én Szalafőn, a Pityerszeri Skanzenben folytatódnak: a Berecz István és a BashElán közreműködésével megvalósuló családi programban a népzene, a tánc és a fényfestés találkozik a történelmi falumúzeum különleges atmoszférájával. Minderről tehát Berecz István, örökös Aranysarkantyús táncos, a Fonó népzenei igazgatója, a magyar népzenei és néptáncos hagyományok egyik meghatározó képviselője, valamint a néhány éve alakult, fiatal muzsikusokból álló lendületes világzenei formáció, a BashElán gondoskodik, amely 2025-ben elnyerte a Fonó „Felfedezettje” díját.

A sort a Dresch Quartet zárja augusztus 23-án délután a Pajta Étteremben. A zenekar évtizedek óta járja következetesen és magabiztosan a saját útját a magyar népzene és az afroamerikai jazz egyéni ötvözetével. Elkötelezettség a zenei koncepcióban, tisztelet és alázat a források iránt, kiemelkedő muzsikusok, új és örökzöldnek számító standardek Dresch-módra – mindezek együttese adja a jól ismert „Dresch-élményt”, ezúttal Őriszentpéteren.

Az Őrség tehát egészen augusztus 23-ig valóban Hétrétországgá változik – a Fonó pedig hozzájárul ahhoz, hogy ebben az országban a zene legyen az egyik legfontosabb közös nyelv.

A Hétrétország Fesztivál, és azon belül a Fonó programjai és további információk a hetretorszag.hu oldalon érhetők el.

Fotó: Szőke Péter 

 A FonóBlogot az NKA és a Halmos Béla program támogatja. 

Van valami zavarba ejtő abban, amikor először hallunk tuvai torokéneklést. Egyetlen ember hangjában egyszerre több hang szólal meg: a mély, búgó alaphang fölött különös, fütyülő felhangok rajzolnak ki dallamot. Mintha az emberi hang mellett a szelet, a vizet, állatok neszét vagy egy távoli hegyvonulat visszhangját is hallanánk. A torokéneklés egyszerre archaikus és meghökkentően jelen idejű tapasztalat – a Huun Huur Tu pedig évtizedek óta ennek a zenei világnak legfontosabb közvetítője.

A legendás tuvai együttes október 24-én ismét Budapestre érkezik, és sokadszorra tér vissza a Fonó színpadára. Ez a visszatérés lassan maga is hagyomány: a Huun Huur Tu és a magyar közönség találkozása nem egyszeri egzotikus kaland, hanem hosszú ideje tartó kapcsolat. Az együttes azok közé a világzenei előadók közé tartozik, akiknek sikerült egy földrajzilag rendkívül távoli, erősen helyhez kötődő zenei kultúrát úgy eljuttatniuk a világ koncerttermeibe, hogy közben annak elemi ereje sem veszett el.

Tuva Dél-Szibéria és Mongólia határvidékén fekszik, hatalmas sztyeppék, folyók és hegyek között. Az itt kialakult torokéneklés – a khöömei – nem egyszerűen különleges énektechnika. Szorosan összefügg azzal, ahogyan az ember a körülötte lévő tájat hallgatja. A hagyomány szerint a torokénekes nem uralni akarja a hangot, hanem kapcsolatot keres az őt körülvevő világ hangjaival: a széllel, a vízzel, a madarakkal, a lovak mozgásának ritmusával.

Technikailag mindez szinte hihetetlennek tűnik. Az énekes úgy alakítja a szájüreg és a torok rezonanciáját, hogy az alaphang fölött megszólaló felhangok közül bizonyos frekvenciákat felerősítsen. Ettől támad az az illúziónk, mintha egyetlen torokból egyszerre két különálló szólam érkezne. A torokéneklés különböző technikái más-más hangszínt teremtenek: lehetnek mélyek és szinte föld alól érkezők, vagy éppen magasak, tiszták és fütyülésszerűek.

A Huun Huur Tu azonban nem azért vált világszerte ismertté, mert tagjai valami rendkívüli vokális mutatványra képesek. Zenéjük ereje éppen abból fakad, hogy a torokéneklést sohasem önmagában álló kuriózumként mutatják meg. A tradicionális tuvai hangszerek, a vonós és pengetős hangzások, a dobok, az ének és a természetből merített hangképek együtt teremtenek sajátos zenei teret, amelyet videókkal, képekkel egészítenek ki, bemutatva a tuvaiak kultúráját, életét. Ebben a világban évszázados dallamok szólalnak meg úgy, hogy egy pillanatra sem érezzük őket múzeumi tárgynak.

Talán ezért is tudott a Huun Huur Tu ennyire természetesen átlépni nyelvek és kultúrák határain. Ahhoz, amit csinálnak, nem feltétlenül szükséges érteni a szöveget. Zenéjük egyik legfontosabb rétege éppen az, ami a szavak előtt vagy mögött történik: a hang fizikai ereje, a rezonancia, az ismétlődés, a ritmus és az a különös akusztikus tér, amely néhány perc alatt képes körénk épülni.

A Fonó közönsége mindezt már jól ismerheti. A Huun Huur Tu számos alkalommal járt Magyarországon, budapesti koncertjeiknek pedig visszatérő otthona a Fonó. A mostani látogatást egy ritka alkalom teszi még különlegesebbé. A koncert másnapján az együttes tagjai angol nyelvű torokéneklés-workshopot tartanak a Fonóban, ahol az előző este még szinte megfejthetetlennek tűnő hangképzés egészen közelről is megtapasztalható.

Ez jóval több, mint kulisszák mögötti betekintés. A workshopon a résztvevők a torokéneklés alapjaival, a rezonanciával, a légzés és a hang kapcsolatával, valamint a tuvai zenei gondolkodással is közelebbről találkozhatnak. És talán nem is az a legfontosabb, hogy néhány óra alatt ki milyen hangot tud előcsalogatni magából. Sokkal izgalmasabb annak felfedezése, hogy egyetlen emberi hangban mennyi minden rejtőzik – és mennyire másképpen lehet hallgatni.

A Huun Huur Tu koncertje ezért ezúttal egy különleges folytatás lehetőségét is magában rejti. Egyik este hallgatni, ahogyan a tuvai sztyeppék zenei hagyománya megtölti a Fonót; másnap pedig közelebb lépni hozzá, és saját hangon is megpróbálni felfedezni valamit abból, amit addig lehetetlennek hittünk.

Fotó: Szőke Péter

 A FonóBlogot az NKA és a Halmos Béla program támogatja.