Két fiatal népzenész, az autentikus előadásmód tökéletességre törekvő képviselői. Enyedi Ágnes Erdélyben született, de Székesfehérvárott nőtt fel, itt ismerkedett meg a népzenével. A Népművészet Ifjú Mestere, Junior Príma-díjas, a Magos és a Tázló együttes tagja, népi ének szakos oktató, két gyermek édesanyja.

Salamon Soma népzenész, népzenekutató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének oktatója. A népi fúvós hangszerek professzori szintű ismerője, megszólaltatója. De harmonikán is rendkívül magas színvonalon játszik, ennek tanúi lehetünk az Erdőfű Kamarazenekar fellépésein. Tagja a Magos zenekarnak, a Fanfare Complexa, a Buda Folk Band és Tűz Lángja zenekaroknak. Enyedi Ágnes állandó duópartnere a magánéletben is.

A járványhelyzet mindenkinek megnehezíti az életét, de a zenészek körül is a legnehezebb helyzetben a kisgyerekes családok vannak. A felborult életritmusok, a gyerekek elhelyezése és oktatása plusz terheket jelentenek minden alkotó embernek is. Ezért nagy tisztelet illeti, ha egy zenészházaspár egy ilyen koncentrált jelenlétet igénylő előadást vállal. Népi furulya és ének, talán a legszemélyesebb,  legeszköztelenebb, legszikárabb, legsebezhetőbb felállás a szólóének mellett. Itt tényleg tökéletes összhangban kell lenniük az előadóknak, főleg ha két ennyire képzett és maximalista művészről van szó.

Enyedi Ágnes és Salamon Soma hűek önmagukhoz és teljesítik ezt a nem mindennapi feladatot. Tökéletes előadást nyújtanak a nézőknek, hallgatóknak. Fantasztikus koncentráció és szakmai tudás párosul előadásukban. A széki népzene Lajtha László gyűjtéséből, három jellegzetes táncdalforma felidézésében hangzik el:  lassú, csárdás és lendületes „magyar”. Bartók Béla 1904-es gyűjtését Nyárádmenti dalfeldolgozások képviselik, keservesek és táncdallamok is megszólalnak a két remek szólista előadásában. Köszönet a rendkívüli teljesítményért.

Fotó és szöveg: Barcsik Géza