Meybahar- Meybahar
Azt hiszem megtaláltam a csapatot, akik nélkül nem nagyon múlhat el komolyabb zenei fesztivál 2025 nyarán. Múlt év októberében jelent meg a zenekar első nagylemeze, melyet 2023-ban megelőzött, beharangozóként az Afousis c.dal, ami egy Kassos szigetéről származó ballada. A szerzeményhez klipet is forgatott a csapat. Kellemesen lüktető dal, laza ritmussal, énekkel, muzsikálással. A 2019-es Abyss névre hallgató EP-jük is nagyon izgalmas és friss színfolt volt a magyar zenei, világzenei palettán, de a Meybahar egy igazi sikerre ítélt album. Számomra majdnem mindig jó jel, ha egy zenekar ritkán jelentet meg teljes albumot. Ebben az esetben egészen biztosan. Kell idő, hogy kialakuljanak, megérjenek a dallamok, kiforrják magukat az ötletek. Manapság már sok alkalom, lehetőség adódik egy csapatnak a megjelenésre. Nem “csak” az albumokkal, klipekkel lehet folyamatosan fenntartani a közönség figyelmét. Itt van nekünk a közösségi média, videomegosztók, ahol próbákról, koncertekről, bármiről értesítheti egy banda a nagyérdeműt.
A déli, keleti zenék magával ragadó, változatos koktélja a kiadvány, mely elrepít bennünket a görög zene világába, de török, perzsa, indiai, örmény elemek is felfedezhetők, sőt szláv hatásokat is tartalmaz nyomokban,ami csak erősíti az összhatást. Ha szeretjük ezt a fajta sejtelmes zenei világot, nem mindennap hallható ritmusokat, hangszereket, akkor azért, ha még nem, akkor azért kihagyhatatlan élményt nyújt a lemez. Azonnal feltűnhet a mű hallgatásakor, hogy nagyon természetes, magától értetődő a stílus a csapat tagjainak. Marilia Pilti (szantúri, ének), a zenekar egyik alapítója görög származású, Radis Afrodité, pedig szintén görög-magyar énekesnő. Mindkét nép népzenéjét irigylésre méltóan ismeri és adja elő. Így nem csoda, hogy hiteles a “dolog”. Általában hallatszik, ha egy zenész, zenekar nem a saját népének zenéjéből merít, hanem máséból.
Azt is lehet bravúrosan, technikásan művelni, sőt, miért is ne. El lehet tanulni a fogásokat, díszítéseket, tipikus harmóniákat másoktól, de ha nem ösztönösen, zsigerből jön, nem lesz teljesen hiteles a dolog. Nem hordozza az előadó magában a stílust. Az utánzat marad, ami persze szintén lehet nagyon jó, csak mégsem az eredeti. Mint mindenhol, zenében is, vannak a szabályt erősítő kivételek, mint a fent említett korongon muzsikáló művészek. A többiek is úgy jatszák ezt a zenét, mintha az eredeti népzenéjük lenne. Kopcsik Márton (hegedű, saját fejlesztésű zengőhúros brácsa, ney), Bordás Zoltán (ütőhangszerek) és Gerzson János (ud) hallhatóan sajátjukként sajátították el a fennt említett zenei világot. Nagyon élik ezt a muzsikát. Márton a hanganyag producere is egyben és a hangfelvételt, keverést is ő jegyzi. Volt már szerencsém eredeti görög tradicionális zenekarokat hallgatni, és már akkor is nagyon megfogott ez a fajta világ. Így, hogy a Meybahar még vegyíti a hangzást más őket ért zenei hatásokkal, egy nagyon egyedi, sajátos, felismerhető “meybaharos” életérzést kapunk. Az album főleg görög népdalok átdolgozásaiból áll, melyeket nagyrészt Marilia Pilti és Kopcsik Márton álmodott meg, de saját szerzeményeik is szerepelnek a kiadványon. Afrodité és Márton közösen írt műve, a “Ne nézz a szemembe” is nagyot szól, kétnyelvű szövegével. A lemez érdekessége, hogy az “Adama me to teri sou” c.dalt a Meybahar zenekar szerzőpárosa Martha Mavroidival (ének, lafta) és Giorgos Ventourisszal (nagybőgő, gitár) írta közösen, akik személyes kedvenceik is egyben. Együtt is játszották fel a dalt, ami a lemez egyik csúcspontja, és Athénban rögzítették. Nagyon hamar megragadott a Meybahar hangulata. Örültem, hogy egy ilyen üdítő színfoltra találtam a hazai zenei palettán, és hogy valakik ilyen bátrak voltak. Teljesen új stílust szeretnének bemutatni nekünk, megszerettetni velünk. Érdekes, egzotikus hangszerek csendülnek fel, úgymint a szantúri (cimbalomhoz hasonlít), ney (furulyához hasonlít) és ud (a lant arab megfelelője), valamint a különböző ütőhangszerek. Néhány nóta meghallgatása után teljesen ráhangolódunk az új hangzásra és nem tudunk könnyen szabadulni tőle. Szép, változatos dalokat kapunk, ízlésesen tálalva. Semmi túlzás, mesterkélt, erőltetett nincs a lemezen. A dalok kellemesen “folynak” egymás után. Kiváló sorrendben csendülnek fel. Váltják egymást a lassabb, balladisztikusabb dalok és a temperamentumosabb darabok, fenntartva így a figyelmet. Három mű teljesen instrumentális (Horos ton anemon, Skia, Se vrike). “Ők” is nagyon jól eltaláltak, jól szólnak és nagyon jól megférnek a fantasztikus vokálokkal tarkított társaikkal. Mindenki talál kedvére valót.
Nekem egyik új kedvencem a Meybahar zenekar. Már nagyon sok helyre, több országba eljutottak zenéjük révén és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokfelé el fognak. Ami nekem mindig nagyon tetszik, és úgy gondolom nagyon fontos, hogy egy előadó, vagy jobb esetben egy egész csapat, zenekar olyan természetességgel adja elő produkcióját ahogy az ebben az esetben is történik. Nincs semmi eltúlozva, erőn felül eljátszva, minden áron elénekelve. Nem kell. Annyira felkészült mindenki a zenekarban, hogy játszi könnyedséggel muzsikálja el, énekli el amit épp “kell” kiváló dalaikban. Biztosan lesz alkalmam meghallgatni élőben is a Meybahart. Azt gondolom, sokat fogjuk még hallgatni, látni és remélem sokat hallunk még róluk! Én szurkolok Nekik!
A lemez a Fonónál itt »»
