Június 2-án Csík János és a Mezzo a Gyémántból kalitkát című lemezét mutatja be a Fonó Budai Zeneházban. A tökéletes nyárindító kikapcsolódásnak ígérkező koncerten friss, lendületes és szórakoztató muzsikával találkozhat a nagyérdemű. Hogy mit értünk ezalatt, arról maga Csík János mesélt.

A népzenei világból nyitás a laikusok felé nem újdonság a te munkásságodban, de a Mezzo formációval mégis egy új színt hozol. Miben más ez, mint a Csík Zenekar?

Igaz az, hogy a magyar népzene az, ami leginkább meghatározta az én életemet. Nekem ez a legkedvesebb, és úgy érzem, ehhez értek a legjobban. Sokan vagyunk, akik többféle művészeti irány felé szeretünk nyúlni. Én szeretem a képzőművészetet is. Szeretek kiállításokra járni. Ugyanígy vagyok a versekkel, a költészettel is, éppen ezért sok irodalmi műsort hoztam létre és vettem részt benne. A népzene, a klasszikus zene, a magyar jazz, mind jelen van az életemben. Mindig minden arról szól, hogy a nekem, és sok más embernek, kedves művészeti értékeket úgy tudjam átadni, hogy azok könnyedén, lelket simogatóan legyenek ott az alkotásban. Szinte észrevétlenül csúsznak be a szép és jó érzések, majd a hallgató úgy megy haza, hogy ez most neki nagyon jól esett. Olyan szép gondolatok érik őket, amikre éppen nem számítottak. A Csík Zenekarral az első ilyen történet a Kor falára lemezünkön történt; egy magyarpalatkai lassú cigánytánc dallamot átdolgoztuk egy kicsit jazz ízű muzsikára, swing lüktetéssel. Érzékeltetve ezzel, hogy ez a korunk, de vannak régebbi értékeink is. Ez felbátorított minket, hiszen jó szívvel fogadta közönség. A Csík Zenekar első sorban a mások, főleg alternatív rock előadók, által megírt nagyon jó slágerek átdolgozásával lett igazán népszerű. Ez azért volt hasznos, mert a népzenét akár olyanoknak is el tudtuk juttatni, akik amúgy a rock zenét kedvelik.

Az első alternatív rockzenei dalokat feldolgozó koncertjeink után, ahol persze a népzene is megszólalt, eljöttek a koncertünkre bőrdzsekis fiatalok és kalocsai katonadalokat kértek. A Mezzonál hasonló a történet, mert én mindig is azért dolgoztam, hogy a népzenénk, ez az érték megmaradjon, és a további generációknak is át tudjuk adni. A Mezzonál viszont első sorban a saját zenei gondolataim kapnak teret. A kedves zenésztársaim pedig elfogadják a zenei ötleteimet, és persze sokszor ők is ötletelnek. Úgy voltam vele, hogy ki kellene próbálni a saját gondolataimat is, amellett hogy a magyar népzenét örökérvényűnek és értéknek gondolom. Derüljön ki, hogy azért is tudnak-e engem szeretni, amit én követtem el. Ne a mások által kidolgozott munka miatt ünnepeljenek engem, hanem valóban azért, amit én hoztam létre. Vagy éppen azért ne szeressenek, mert nem igazán sikerült az a zenei gondolatom. Ez egy őszinteségi történet. Egyfajta értékítélet magam fölött. Vágyakozás arra, hogy őszinte sikert éljek meg azzal, hogy valóban miattam szeretnek.

Míg a Csík Zenekarnál a népzene volt a kiindulópont, a Mezzonál te vagy a kiinduló pont.

Ilyesmi. Nagyon sokan megcsinálták már, hogy népzenei elemeket beemeltek a saját maguk könnyűzenéjébe vagy akár a klasszikus zenéjébe. Illetve sokan átdolgoztak népzenéket, népdalokat. A Csík Zenekar esetében pedig az volt, hogy a rockzene vált részévé a népzenei lüktetéseknek. Nem a népzenét emeltük bele a könnyűzenébe, hanem a könnyűzenét emeltük bele a népzenébe akusztikus hangszerekkel, azokkal a lüktetésekkel, amelyek a néptánc lüktetéseibe illeszkedtek. A saját zenei gondolataimnál sem az van, hogy valamit valamibe bele emelek. A saját zenei gondolataimnál például volt olyan, hogy egy jazz lüktetés annyira passzolt egy gyimesi lassú magyaros lüktetéséhez, hogy a ritmus alapokat egymásba illesztve számomra egy izgalmas zene jött létre.

Érdemes feszegetni, hogy a népzene vagy a jazz hatása az erősebb a Mezzonál?

Jól tetted fel kérdést, hogy érdemes-e egyáltalán. Lesz egy olyan bonchidai lassú csárdás dallam, ami Herbie Hancockot megidéző jazz zongoramuzsika közepette jelenik meg a “Mit ér a szerelem” című összeállításban. A zenében mindig azt szerettem és szeretném megvalósítani, hogy az önmagáért beszéljen és mindig úgy jelenjen meg, hogy jóízű és tökéletes legyen. A jazznek és a népzenének is rendkívül hitelesnek, jó minőségűnek kell lennie. Ha egymás mellett is szólnak, nem egymást kioltva, hanem egymást kiegészítve kell, hogy megszólaljanak. A világzene világában sokan bizonyos stílusokat úgy kevernek össze, hogy stílustalan lesz a végeredmény. A könnyűzene és a népzene is sérül. A Mezzo műsorában van egy swing alapú muzsika, aminek az a címe, hogy Szép a tavasz, szép a nyár. Ebben egy moldvai muzsika ötvöződik közjátékként swing dallammal. Az, hogy ezek a zenék egymást kiegészítve adjanak jó élményt, anélkül, hogy egymást elrontanák, na az a nehéz! Azokat a dallamokat és pont úgy kell játszani, olyan lüktetésben, hogy az jó legyen. Ez az én történetem; mindent úgy használni, olyan hitelesen, hogy megőrizzük azok értékeit.