Az elmúlt időszakban elfeledett Fonóblogot ezennel újraindítjuk. A programokról, lemezekről itt kicsit bővebb hátteret kaptok, mint a weboldalon. Az itteni tartalom néha szubjektív és a hangsúlyokban is megengedünk magunknak némi egyediséget. A blogbejegyzések között is külön színt fog képviselni a FonoFan sorozat, ahol Tóth Dániel írásait közöljük fonós lemezekről. Dani szeret hallgatni és értőn figyelni és ezzel kapcsolatos gondolatait olykor megosztja majd velünk. Itt most éppen Lajkó Félix GisL című lemezéről. Bízunk benne, hogy gondolatébresztő lesz és ti is kedvet kaptok végighallgatni a lemezt.
Lajkó Félix- GisL
Lajkó Félix zenéjét már karrierje elejétől követem. Talán ‘97-ben voltam először Lajkó koncerten a Kishegyesi Színházban. Félix Hegyesen (ahogy mi mondjuk) élt egy ideig gyerekkorában, és itt járt általános iskolába. Egyik első hegedűtanára apukám volt.
A koncert előtti főpróbán elszakadt az E-húrja, és Horváth Laci (ma a Fonó ügyvezetője, szintén kishegyesi származású) megkérdezte apámat, tud-e kölcsön adni egyet a fellépésre készülő volt tanítványnak. Ha már így alakult, hogy Félix hazai pályán játszik, elmentünk a koncertre is.
Előtte nem hallottam, láttam még hasonlót sem. Tátott szájjal néztem végig az előadást, ahol Félix már akkor is kiváló roma zenészekkel játszott, teljesen átszellemülve, valami egyedi, egyéni hangulatú muzsikát, teljesen új stílust teremtve. Ez volt az első találkozás Lajkó zenéjével. Ekkor még vonalas telefonja sem mindenkinek volt, internetről pedig még nem is hallottunk, így nem tudtam otthon “rákeresni” Félixre, hogy újra hallgassam a számomra oly inspiráló zenét. Tetszett, hogy ilyen vagány muzsikát is lehet hegedülni. Brácsa, cimbalom, nagybőgő, dob kísérettel is lehetsz rock’n’roll sztár, gondoltam. Otthon szerettük a cigányzenét, és jól ismertem ezeket a hangszereket, közös hangzásukat, apukámnak köszönhetően. Otthon mindig szólt a muzsika. De amit akkor hallottam a hegyesi színházban, teljesen más volt. Szerencsémre Félix nem feledkezett meg a húrról. Mellé kaptunk egy Lajkó Félix és zenekara kazettát ajándékba. Ezen olyan „slágerek” (nekem azok) vannak, mint pl. az El Cavillo, vagy a Páratlan. Rengeteget hallgattam a lemezt, ahogy az ezt követő albumokat is. A legendás nagyzenekarost (melyen a szabadkai roma zenészeken kívül Vajdaság kiváló népzenészei működtek közre, az akkori délvidéki Dream Team), amit a palicsi erdőben rögzítettek, ahogy még talán A bokorból című lemezt is Brasnyó Antal brácsással. Jöttek sorban a jobbnál jobb szerzemények. Mindegyik album teljesen más, és mind bomba. Félixnek ugyanolyan jól megy az is, ha egyedül lép fel, ha duóban valakivel (Brasnyó Antal brácsással, vagy épp Balázs János zonogoraművésszel), ha egy táncművésszel (Min Tanaka), szerbiai fúvósokkal (Boban Markovic), elektronikus zenével kombinálva (Óperentzia), szimfónikusokkal, vagy ha épp lipicai lovak “táncolnak” kecsesen a hegedűjátékára. Felvételeitől csak koncertjei jelentenek nagyobb, katartikus zenei élményt. A kishegyesi Dombos festen, a palicsi Nyári Színpadon vagy akár a szombathelyi Savaria karneválon volt alkalmam többször meghallgatni élőben is az elragadó produkciókat és el is beszélgethettem néha a végtelenül szerény és eredeti zsenivel, aki az évek során tényleg mindig képes volt zeneileg továbblépni és megújulni. Érdemes rákeresni, annak aki még esetleg nem ismeri munkásságát. Nem hiszem, hogy bárki csalódna aki belehallgat teljesen egyedi műveibe, világába, hangulataiba. Nekem máig egyik kedvencem.
A GisL balett zenei kísérete megjelent önállóan is és elérhető a zenei megosztókon. Először azt gondoltam, hogy egy teljesen új albummal állunk szemben, mert már nagyon vártam egy új Félix lemezt. Ezután néztem utána, hogy hogy is volt ez. Egy nagyon merész és egyben óriási ötlettől vezérelve a Győri Balett vezetői megálmodtak egy olyan előadást, melyben a Giselle című klasszikus két felvonásos balettet, mely eredetijét 1841-ben mutatták be, újra gondolják és egy tömörített, egyfelvonásos változat formájában előadják azt, Lajkó Félix zenéjére. Win-Win ötlet, gondolhatnánk, de ez inkább egy nagyon merész kezdeményezés. Aki nem balett rajongó, mint pl. jómagam, lehet, hogy nem is értesült erről a darabról. Egy klasszikus balett rajongó pedig esetleg rossz szemmel néz az új szemléletben feldolgozott alapműre, mivel az eredeti mű zenéjét Adolphe Adam, francia zeneszerző komponálta. Szerencsére nem így történt, és a konzervatívabb nézősereget is néhány perc alatt elragadja a varázslatos színpadkép, díszlet, zene és természetesen a világklasszis táncművészek előadása. Elismerés a Győri Balett társulatának és Velekei László igazgatónak, aki egyben a darab rendezője. Az ősbemutató a Bartók Terasz keretében került bemutatásra a Győri Balett és a Fonó Budai Zeneház közös programjaként, a Müpa szervezésében, 2021.tavaszán.
A zene teljesen egybeolvadt a mozgással és a látvánnyal, hihetetlen egységet képezve. Én egyelőre csak felvételről néztem végig a darabot, de mindenképp szeretném élőben is. Előtte soha nem láttam balett előadást tévében sem. Kicsit idegennek tűnt ez a világ, nem gondoltam, hogy élvezném. Egyesekkel ugyanez történhetett Félix zenéjével. Szerették előtte is a balettet, de sosem gondolták volna, hogy Lajkó Félix zenéje élvezhető számukra. Nekik és nekem is, meg persze a többi rajongónak is nagyon nagy hír, hogy külön is elérhető az album, ami most világhódító útra indul, különválva az előadástól.
A zenét hallgatva, feltűnhet, hogy a Maestro ezt a zenei anyagot is a Start albumon muzsikáló zenészekkel készítette. Érdekes zenekari felállás, nagyon nagyot szólt elsőre is. Nekem most még nagyobbat. Nagyon jól rezonál, él együtt ez a zenekar, gitárral, kürttel, tubával, csellóval, nagybőgővel, dobbal. A hegedű viszi a prímet, de érdemes kicsit mögé is hallgatni, hogy támogatják és adják hozzá a magukét a többiek a teljesen egyedi, helyenként lágy romantikus, szomorú, helyenként vagány, boldog, pörgős hangulathoz. Érdekes alkotói folyamat lehet ez. El „kell” mesélni zenei hangokkal egy drámai szerelmes történetet.
Mindenképp ez is egy „félixes” album, ami önállóan is teljes értékű mű. Az ős rajongók sem csalódnak majd benne. Nem kell mellé kép, balett, hogy élvezhessük. Bátran állíthatom, hogy Lajkó legkomplexebb albumát tartjuk a kezünkben (Vagyis a telefonunkban, vagy ki hol, remélem fizikai formában is megjelenik. Bakelit?). Ha már hallgattunk előtte bármit is tőle, az első néhány ütem után rájövünk ki muzsikál, de nekem mégis mások ezek a darabok az előzőeknél. Ez egy nagyon érett, komoly, intelligens, érzelmes, érzékeny lemez. Az előzőektől romantikusabb, összetettebb hangzású. Azért persze a pörgős, vadabb, őrült sebességű futamok, pengő dupla hangok is helyet kapnak. Hallhatunk eufórikusan boldog melódiákat, melyek mosolyt csalnak az arcunkra, de mérhetetlenül szomorúakat is. Több a lassú zene, mint a korábbi szerzeményekben, ami kimondottan friss dolog Félixtől, aki eddig inkább dinamikus, robbanékony stílusú mesterműveivel hódított.
Akkora ívű zenei anyag ez, ami teljesen egyedülálló és nem hiszem, hogy sok művész képes ennyi féle hangulatot átadni egy lemezen. Misztikus zene, ami egy gyönyörű,de nagyon szomorú balett kíséretéhez készült. A korongon szereplő több darabban felcsendül az alapdallam, mint visszatérő motívum és ez is egyedivé teszi a zenei élményt. Aki eddig azzal vádolta “Vajdaság Paganinijét”, hogy bár nagyon jó a technikája, de inkább a bravúros zenéléssel viszi el a show-t, mintsem a szép, dallamos muzsikával, megnyugodhatnak. Itt számukra is van minden, akár még tangó és keringő is. Első hallgatásra is bárkinek meghatározó zenei élmény. Akinek megtetszik és többször meghallgatja, újra és újra apró finomságokat fedezhet fel a jól megkompomált zenei darabokban.
Azt gondolom ez az anyag a legjobbkor jelent meg, és kezdi önálló életét. Most amikor csak kapkodjuk a fejünket a felgyorsult, abszurd világ eseményeire, kellenek az élmények, hogy feltöltődjünk és kellenek az önazonos előadók is. Félix önazonossága támadhatatlan. Ugyanezt csinálná, ha senki se lenne kíváncsi a zenéjere. Nem követ trendeket, inkább diktálja azokat. Ez az album, mely szerintem Félix eddigi pályájának csúcsa, üzenheti azt is, hogy bár körülöttünk minden rohan, minden változik, érdemes azt csinálni, vagy legalábbis azt is csinálni amit szeretünk. De az biztos, hogy jó zenét hallgatni érdemes. Jó szívvel ajánlom a lemezt!
Tóth Dániel
A lemez a Fonónál itt érhető el »»
