A táncházmozgalom már kezdetben zászlajára tűzte Mezőséget, hiszen ötven évvel ezelőtt a széki táncrend megtanulásával kezdődött minden, de hamar közkedveltté vált Magyarpalatka is. Az elmúlt évtizedekben nem telt el Néptáncantológia vagy bármilyen neves verseny mezőségi tánc nélkül. Trendek jönnek-mennek, de ez nem változik; a  mezőségi mindig menő lesz.

Nehezen találni olyan néptáncost, aki ne kedvelné a mezőségit. Habár a táncházasok körében a mezőségi falvak nem örvendenek ugyanakkora népszerűségnek, ez nem jelenti azt, hogy egyik falu táncos egyénisége előrébbvaló lenne, mint egy másik település adatközlője.

Hála a gyűjtéseknek, a mestereknek és a jól szervezett mozgalomnak, táncosként egyre szélesebb körben tágíthatjuk ismereteinket. Bár a Kárpát-medence tánckultúrájáról sokan még mindig nem hiszik el, hogy ennyi év után is újat lehet mutatni, ezt cáfolta a Fonó Budai Zeneház Fonó Szerda tánc– és énektanítás visai sorozata. A szeptemberben indult kurzuson a belső-mezőségi falu táncait és énekeit olyan szakavatott mesterektől tudtuk elsajátítani, akik mind a saját munkásságuk egyik legfontosabb pillérének is a visai kultúrát tekintik. Minden szerdán a Fonó pajtájában Deffend Irén “Inci” és Szappanos Tamás “Szapi” a haladókat, a nagyteremben pedig Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter oktatta a kezdő táncos érdeklődőket. Az estéken Herczku Ági is szót kért: visai énekeket és rikoltozásokat adott át a nagyérdeműnek.

Az oktatók bár nem visaiak, a falu kultúrájához szenvedélyesen kötődnek. Szakmai rátermettségük mellett a személyes emlékeik, tapasztalataik azok, amelyek a felbecsülhetetlen tudásukat adják. Az adott táncos és énekes adatközlő mesterek mozdulatait és dallamait így sokkal közelebb tudták hozni a Fonóba látogatókhoz, mint egy tornateremszagú intenzív tánc– és énekkurzuson. Tovább mélyítette a visai szerdák erejét az élő zene; a kezdő és a haladó táncoktatás, illetve az énektanítás is élőzenei kísérettel zajlott.

Ha valaki a Fonó Szerdákon mértanilag pontos táncoktatásra, erőltetett sarkonfordulásokra, akrobatikus csapásfolyamatokra számított, csalódhatott. Ám jóllehet, pozitívan. Előbb éreztük a visaiak csizmájának trágyaszagát és a pánkójuk illatát, mintsem a táncjelírással szétszálazott archív filmek papírszagát. Az oktatók már elvégezték a filmek elemzését, így ezen a kurzuson a mezőségiek tenyeres-talpas tánca, a parasztember logikus, energiával itt-ott spórolós táncfelépítése került terítékre. Szemléletátadásra törekvő mulatságok voltak ezek, nem pedig tökéletes táncos gyémántokat csiszoló táncpróbák.

Az eseménysorozat nem korhatáros, így a fiatalabbak az idősebb korosztállyal közösen tanulhatnak, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A tudásszintek tovább bontása vagy a korosztályok szeparálása nem megoldható. A kurzusainknak nem célja a táncos egyének kategorizálása, így mindenki saját belátása szerint választhat csoportot, s mindenki a saját készségeire koncentrálva fejlődhet, hol lemaradva, hol pedig – talán unásig – ismételve ugyanazt. A fejlődés viszont borítékolható és szemmel látható volt a visai esteken.

Míg a kezdő kurzuson mezőségi alapok lefektetése volt a cél, persze visai szemüvegen keresztül, a haladóra már mezőségi alaptudással rendelkezőket vártak az oktatók. Így lehetett heti egy alkalommal is olyan alkalmazható visai táncos jártasságot szerezni, ami egy táncházban megkülönbözteti a visaizókat a nem visaizóktól. Apropó, alkalmazás! A félév minden szerdáján Herczku Ági kifinomult eleganciával tartott mezőségi énekoktatása után a Fonó pajtájában egy visai mulatságban találhattuk magukat, ahol megélhettük, magunkra szabhattuk az Ágitól tanult mezőségi hanglejtésű csujjogatásokat és az Incitől, Barbitól, Szapitól és Petitől ellesett figurákat. Egyik héten a Budapest Mezőség Band, a másikon pedig Szilágyi Marci és zenekara muzsikált mindenki kedvére.

“Az bánja, aki nem jön el!” – szögezte le Szapi szeptemberben, s igaza volt. Aki 2021 őszén résztvett a Fonó Szerdákon, kétség kívül szívébe zárta Visát, de az sem kizárt, hogy e falu kultúrája népszerűségben beérte a méltán közkedvelt palatkai sűrű csárdást vagy akár a bonchidai inevtitát.

Karácsony előtt, december 22-én az elmúlt félév szerdáit megkoronázzuk a “Lélek szivarfüstje” című átfogó visai gálaműsorral, majd egy hatalmas táncházzal zárjuk a Fonót. Nagy buli lesz, ne maradj le!

Oktatók, akik nélkül a visai Fonó Szerdák nem működhettek volna gördülékenyen:
Deffend Irén "Inci" és Szappanos Tamás "Szapi" - haladó csoport (Pajta)
Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter - kezdő csoport (Nagyterem)
Herczku Ágnes - énekoktatás

Helyettesek:
Sőregi Anna - ének 
Szél Gábor - ének, tánc 

Táncházmester:
Csatai László “Csidu”

Írta: Vörös Eszter