Fonó Budai Zeneház

Designer Folk a Fonóban

2022. március 25. 11:56 - Fonó Budai Zeneház

Semmi fakszni, csak furulya, doromb, citera, cajon és basszusgitár. A márciust designer folk zenével zárjuk. Kovács Gáborral, a Zajnal alapító tagjával beszélgettünk.

 A természetközeliség, amit a Csillagánizs klipetekben láthatunk, a zenekar tagjairól vagy inkább a zenéről szól?

A zenénkre a természetközeliség is jellemző, de hallhatóan nagyon erős városi hatások is vannak benne. A tagok személyiségéről egyenként nem nyilatkoznék, mert mind nagyon másféle emberek vagyunk.

Milyen nagyobb mérföldkövek voltak a zenekar hat évében?

Először egy lakáskoncerten álltunk ki az első három számunkkal, majd kisebb-nagyobb klubokban, fesztiválokon játszottunk. A Veszprémi Utcazene Fesztivál például egy fontos mérföldkő, de említhetném az Öröm a zene! tehetségkutatót, ahol az év felfedezettjei lettünk és az NKA Hangfoglaló Programot is. Illetve bejutottunk egy nemzetközi kulturális programba, a Tremolo Project-be: Magyarországról, Szicíliából és Szerbiából összeállt egy-egy egyesület, kiválasztottak egy-egy zenekart, összehoztak minket és elvittek a három országba egy-egy fesztiválra. Elég intenzív utazás- és koncertélmény volt. Az pedig, hogy a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutatót megnyertük, egy pofonnal ért föl, annyira váratlan élmény volt.

 Milyen céllal indultatok el a Fülesbagolyon, ha így meglepett az eredmény?

 Volt egy ilyen hangulat a zenekarban, hogy most megpróbálunk mindent. A jelentkezéskor ki kellett tölteni egy Google űrlapot. Amellett, hogy mi a három számnak a címe, amivel indulunk, a számok szövegeit is be kellett írni. Instrumentális zenekar vagyunk, de a Pusztafless egy dorombos szám, úgyhogy én beírtam, amit dorombon játszani szoktam: “Törrö ták tö tö táktö tö ták tö tök ötötá.” Innentől kezdve nem sok jóra számítottunk. Az eredményhirdetésen mondta is a díjátadó, hogy “a Zeneszöveg.hu küldi különdíját is…”, de közben már elnevette magát.

zajnal.jpg

Személyedből adódik a szerénység vagy tényleg nem hiszitek még el, hogy itt tartotok?

 Egyrészt a személyeinkből adódó kishitűség is megvan, másrészt elég furcsának látjuk a zenénket. Annak, hogy valaki ilyen hangszereléssel, citerával, cajonnal progresszív könnyűzenét játsszon, aminek a népzenéhez a stilisztikát leszámítva sok köze nincs, ráadásul mindezt ének nélkül, a világon semmi értelme nincsen. S jön a visszajelzés, hogy ez valakinek tetszik. De jó! Nekünk is.

 Nem nagyon veszitek magatokat komolyan, jól értem?

 De. Néha túlságosan is. Ahhoz, hogy a számok összeálljanak, vérremenő harcok folynak a próbateremben. Olyankor mindenki nagyon komolyan veszi magát, illetve azt is, hogy mi szeretnénk valami egyedit létrehozni. De hogy ez másnak is tetszik, azon viszont meg tudunk lepődni.

 Mi a küldetésetek?

 A saját célom, hogy a kortárs könnyűzenét és a népzenét egy olyan szimbiotikus közelségbe hozzuk, ahol nem diszkrét elemként jelenik meg a népzene vagy egy drum and bass groove, hanem ezek tényleg organikus egységben vannak. Az, hogy egy számon belül népzenei dallamból hova kerül be egy elem, nem tudatos döntés. Nincs kimérve a produkciónk. Ez egy olvasztótégelye minden jónak, amit eddig hallottunk életünkben.

Mire számítsunk a Fonóban?

Március végén két hétre stúdióba vonulunk, így nem kizárt, hogy hozunk újdonságot. Pont annyira szeretnék meglepődni, mint a közönség.

 

Fotók: Czeglédi Mátyás, Bartis Milán

Írta: Vörös Eszter

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fonoblog.blog.hu/api/trackback/id/tr5317789302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása