A Szigetcsépi szerbek népdalai című szakdolgozattal indult, mára lemez lett belőle. Básits Branka, szerb gyökerű énekesnő mesélt az április 30-i lemezbemutató koncertjének tárgyáról, az Én Csépem lemezéről.

Mi minden és ki mindenki volt az Én Csépem lemez hátterében?

Ez egy nagyon tudatos munka volt. Nem azt kell ezalatt érteni, hogy hangról hangra meg volt szerkesztve, minden előre ki volt dolgozva, hanem inkább azt, hogy már a lemezkészítés elején nagyjából tudtam, hogy milyen hangzásvilágot szeretnék megkapni. Az Én Csépem lemez kizárólag szigetcsépi gyűjtéseken alapszik. Kilenc dal eredetijét én gyűjtöttem, egyet pedig Vujicsics Tihamér A magyarországi délszlávok zenei hagyományai című könyvéből választottam. Az alkotás részében viszont nagy szabadságot engedtem mind magamnak, mind a zenésztársaimnak. Két fő alkotótársam volt: Wertetics Szlobodán és György Mihály. Ők szinte minden dalban valamilyen zenei átiratot alkalmaztak. Volt, hogy nagyon elrugaszkodtunk az eredetitől.

Ráadásul erős szimbólumrendszerrel dolgoztál.

Minden népdalnak megvan a maga szimbólumrendszere. Aki egy kicsit is jártas a népzenében, az tudja, hogy miféle motívumok lelhetőek fel egy-egy ilyen dalban. Ez visszatükröződik itt is. Mondhatni, mindegyik dalban van egy saját kis mozaikosság. Van például egy ballada, ami eléggé bolgáros. Ezáltal felcsillan az is, hogy én bolgár zenét is játszom. A többi számban pedig ugyanígy megjelennek mozaikszerűen azok a pontok, azok a hatások, amik engem értek az elmúlt időszakban. Olyan ez, mint amikor összegyúrsz egy színes gyurmát; előre megvannak a színek, nagyon pontosan tudod, hogy milyen színeket szeretnél használni, de a végeredmény, hogy melyik szín melyikkel találkozik, hogy az a gyurma köteg gömb alakú lesz a végére vagy éppen kocka, az már az alkotói szabadságon múlik.

Vannak olyan szimbólumok a szerb dalokban, amelyek a magyarra kevésbé jellemzőek?

A népzenébe a motívumok a természeti környezetből kerültek át. A madarak és a növények nagy hatással vannak a dalainkra. Mivel Szerbia és Magyarország nagyon közel van, nem látunk kirívó különbségeket, nem éneklünk mangusztákról ott sem. Hasonló éghajlat és környezet veszi ott körül az embereket, mint itt. Ha a madarakat nézzük, a galamb közös motívum. Viszont a sólyom a magyar népdalokban nem jellemző, inkább a fülemüle vagy a pacsirta, ám a szerbeknél viszont a sólyom nagyon sokszor megjelenik mint a szabadság szimbóluma, de ott van a hősénekekben is, mint egy hősies, nemes madár. Van dalszöveg a lemezen is, ahol azt éneklem szerbül, hogy “szürke a sólyom, nem tud elrepülni”. Itt is mint a szabadság szimbóluma jelenik meg ez a madár. De van olyan fa is, a juharfa, ami szintén kevésbé jellemző a magyar népzenére, a szerbre viszont az.

A gyűjtéseid 2008-ra visszanyúlnak. Mi történt az anyaggal ezalatt a tizenhárom év alatt?

Az első gyűjtésem egyáltalán nem volt tudatos. Akkor még nem is tudtam, hogy bekerülök-e a Zeneakadémiára. Még nem volt akkora tárgyi tudásom, egyszerűen tudtam, hogy ez engem nagyon érdekel. Elmentem egy nénihez, Mária nénihez, a keresztanyukámnak az anyukájához. Úgy tartották a faluban, hogy ő nagyon sok népdalt tud. A magyar nagyimtól örökölt kazettás magnóval odaállítottam hozzá, azt se tudtam, hogy kell gyűjteni, hogyan lehet nótákat kicsalni egy énekesből, feszültséget oldani. Ezekre vannak  technikák, amiket az ember, nem biztos, hogy az iskolában tanul meg, erre meg kell érni, hogy tudjam, hogy hogyan állok oda egy idegen elé mikrofonnal a kézben. Odamentem Mária nénihez, beszélgettünk, és amikor elkezdett énekelni, én akkor nyomtam meg a REC gombot. Így kontextus nélkül lett felvéve egy-két dal. Utána elkezdtem a Zeneakadémiára járni, illetve voltam egy félévet a Belgrádi Zeneművészeti Egyetemen vendég diákként, ahol rengeteg mindent magamba szívtam. Két nyáron is elhívtak a tanáraim egy nyári táborba, ahol gyűjteni mentünk tíz-tíz napon keresztül. Akkor értettem meg, hogy ezt hogyan kell csinálni. Rájöttem, ha én a saját falumban szeretnék gyűjteni, ahol olyan néniket kereshetek meg, akiket a gyerekkorom óta ismerek, akkor igazából egyszerű dolgom van. Beláttam, hogy nekem ezt kutya kötelességem is megcsinálni, mert ezt más nem fogja. Lett bennem egy küldetéstudat, hiszen ezek az emberek is egyre idősebbek, sőt a négy adatközlőm közül ketten már nem is élnek azóta. Tudtam, hogy ez az utolsó óra. Azt éreztem, hogy akárhogy is sikerül, megyek és gyűjtök. Így sikerült az utánalévő gyűjtéseket is megcsinálnom. Még akkor sem volt célom, hogy ebből szakdolgozatot írok, hanem a dolgozat évében jöttem rá, hogy mi az amiben szívesen elmélyülök. Összekötöttem a kellemest a hasznossal. A szakdolgozatírás ad egy nyomást a határidő miatt, ami nagyon hasznos, hiszen ez egy lelki folyamat is egyben; miközben hallgatom a gyűjtéseket, csomószor felmerült például a nagyapámnak a neve. Amikor elkezdtem “muszájból” írni a dolgozatot, akkor éreztem meg, hogy én ezt nem csak a fióknak szánom. Miért nem énekelem ezeket a dalokat el a színpadon is? Ezek az énekek akkor még nem voltak benne a repertoáromban. Ahogy telt az idő, egyre többször jutott eszembe ez a szigetcsépi anyag. Főleg amikor elmentek ezek az énekesek, akkor éreztem, hogy lezárult egy kapu. Aztán úgy voltam vele, hogy egy bemutatkozó albumként nekem azt kell megmutatnom, hogy én ki vagyok, én honnan jöttem. Egy lemez, főleg egy első lemez, az egy méregdrága névjegykártya. Itt le van tisztázva, hogy ki vagyok én, miért kezdtem el a szerb zenével foglalkozni. Magyarul beszélek, de szerbül zenélek. Ha felmerül a kérdés, hogy hogy is van ez, akkor ezt a lemezt nyílt szívvel oda tudom adni; hallgasd meg, és megtudod, hogy ki vagyok. Így lett végül a kezdetben nem tudatos dolgokból egy lemez. Készül hozzá egy kiadvány is: benne lesznek a gyűjtések lejegyezve, a dalok kottával együtt, a hozzájuk tartozó háttérinformációk, illetve lesz benne Szigetcsépről történeti és etnográfiai áttekintő is.

Ezt te írod?

Még az elején vagyok, de biztosan be fogok vonni olyan embereket, akik például történelemből erősebbek nálam. Az alap viszont a szakdolgozatom lesz.

Mire számítson a Fonó közönsége 30-án?

Már volt egy mini lemezbemutató a szerb közösségnek. Ennek a sikerére, mintájára szeretném ezt a bemutatót is megcsinálni; nem pusztán a dalok lesznek elénekelve, hanem bejátszuk majd azokat az eredeti gyűjtéseket is, amik alapján a dalok készültek. A hozzájuk tartozó érdekességeket is közben elmondom, így egy utazásban is részt vehetnek az ellátogatók. Az is lehet, hogy valaki felkapja a fejét, hogy ismeri ezt a dalt, de utána meg teljesen mást fog hallani, mert a lemezanyag nagy része feldolgozás. Lesz olyan is, amit egy az egyben úgy játszunk el, ahogy egy 50-60 évvel ezelőtti magyarországi szerb bálban hallhattak. Így akár noszalgiázgatni is lehet. Aki csak érdeklődik e kultúra iránt, annak is ez izgalmas lehet, mert itt majd megtapasztalja, hogy hogyan alakul egy gyűjtés élő szövetté, hogy mit lehet kezdeni valamivel, ami ott van a számítógépen, papírokon és hangzóanyagokon.

Ebben az esetben ez a te ízléseden múlik, ez a lemez rólad szól.

Igen. Ha lenne egy hasonló leányzó a falumban, aki ezt a munkát megcsinálta volna, és kiadna most egy lemezt, biztosan máshogy szólna. Ez egy személyes szűrő. Az első szűrő az enyém volt, de nem egyedül döntöttem el, hogy egy adott dallam milyen legyen, hanem bevontam az alkotótársaimat is.

Fotó: Kondella Misi
Grafika: Frank Józsa
Vörös Eszter