A fiatal generáció kiemelkedő cimbalmosa, számos szakmai elismerés birtokosa, több jelentős népzenei formáció kiváló muzsikusa, Szabó Dani ritkán hív életre saját projektet. A tavaly nyáron megjelent Pázsint lemez viszont nagyon is az övé. A beszélgetésünkből kiderül, mitől egzotikus az ő hangszere, mi alapján választott zenésztársakat, illetve hogy mi várható a Pázsint lemezbemutató koncerten május 27-én a Fonó Budai Zeneházban.

Mint MMA ösztöndíjas a székelyföldi cimbalomjátékot kutattad. Ebből kiindulva, majd Felső-Maros mente dallamaival kiegészítve jött létre a Pázsint lemez. Mikor melyik tájegység zenéje érkezett meg az életedbe?

Gyermekkoromban az első cimbalomtanárom Petrovics Tamás volt, aki a Kalamajka Együttes cimbalmosa volt. Most már nincsen közöttünk. Ő sokat járt gyűjteni a Felső-Maros mentére is, és ő adta nekem az első kazettákat gyerekkoromban, amelyeket együtt hallgattuk, együtt tanultuk. Mesélt az élményeiről, és ezek beégtek. Tizenéves korom óta ott bujkált a fejemben, hogy ezzel kellene valamit kezdeni. Ez akkor realizálódott, amikor az MMA Művészeti Ösztöndíj Program keretén belül három évig kutathattam a székelyföldi cimbalomjátékot. Ennek az eredménye lett az, hogy készítettem egy CD-t, amit egy népes zenészgárdával hoztam létre. Nem sok saját projektem volt eddig, de itt végre tényleg azokat hívthattam meg, akikkel nagyon szeretek együtt zenélni. Nekem fontos volt, hogy egy olyan fiatal generációs népzenész csapatot hívjak össze, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, hogy olyan emberek legyenek velem, akik akarnak új zenéket tanulni. Amit együtt létrehozunk, az friss, üde zene legyen. Székelyföldnek, Felső-Maros mentének és a Közép-Maros vidékének nagyon hasonló a zenei világa. Hasonló prímcimbalmos játék jellemzi, ami azt jelenti, hogy a cimbalmos nem kísér, ahogy a cigányzenekarokban az megszokott, hanem a dallamot variálja, különbözőféle zenei eszközökkel díszíti. A hegedűjátékkal együtt ez egy nagyon sajátos zenei világot hoz létre. Ez az alapja ennek a zenének. Természetesen ki lehet mutatni kistáji különbségeket, például Sóvidék és Felső-Maros mente között. Ezeket igyekszem bemutatni majd a koncerten is.

Ínyenc dolognak számít ezeket megkülönböztetni?

Igen, de én el szoktam mondani a koncerteken, hogy mire érdemes odafigyelni. Vannak érdekességek, például míg egy cigányzenekarban vattásverővel kezelik a hangszert, addig Székelyföldön sokszor nem vattázzák a verőt, hanem simán a faverővel ütik. Ezzel érces hangzás jön létre, ami kiszól a zenekarból.

Miben látod a cimbalom erejét? Mitől érdekes?

Egy egzotikus hangszerről van szó. Legegyszerűbb megközelítésben látványnak sem utolsó. Míg a zongorán csak a billentyűket látjuk, és belül történik minden, ahogy a kalapácsok megütik a húrokat, addig a cimbalom olyan, mint egy kifordított zongora. Ez egy nagyon látványos hangszer. A kezemben vannak a verők, és lehet látni, ahogy megütöm a húrokat. De nemcsak látványos, hanem sokoldalú is, amit igyekszem is bemutatni a koncertjeimen. A széles hangterjedelme miatt a passzusokat is meg tudom ütni, harmóniákat tudok mintegy hárfaszerűen játszani, emellet pegig ott van a székelyföldi keményvonalas dallamjáték is, ami szintén egy érdekes stílus. Illetve egy nagyon érzékeny hangszerről van szó, mert közvetlenül csalom ki belőle a hangokat azzal, hogy a verővel éppen simogatom a húrokat vagy pengetem. Ezáltal nagyon nagy dinamikai különbségeket lehet tenni. Ez a koncertjeimre is jellemző, hogy a teljes lecsendesedés után egy hangrobbanás következik. Ezekre mind-mind alkalmas ez a hangszer.

Mondtad a hegedűjátékot, de itt az ének is hangsúlyos. Paár Julcsi és Kacsó Hanga mellett te is fogsz énekelni a koncerten?

Igen, én is fogok. Úgy kezdtem a zenei pályámat, hogy sokáig népdalversenyekre jártam, népi énekesnek is készültem. Aztán előbb-utóbb a cimbalom lett a hangsúlyosabb. Az éneklés szeretete megmaradt, úgyhogy gyakran dalra fakadok én is, de a fő hangsúly a női énekeseken van. Azt ki lehet mondani, hogy ez egy énekes központú zenei koncert lesz.

Illetve cimbalomközpontú.

Igen, de olyan sokan vagyunk a projektben – összesen tizenegyen –, hogy nem annyira egyértelmű, mi vagy ki van a központban. Nem én fogom végig vezetni a zenekart, hanem mégiscsak ott lesznek a prímások és az énekesek is. De persze rengeteg cimbalomszóló lesz.

Hangszerelés szempontjából mondhatjuk, kísérletező vagy. Milyen különleges megoldások lesznek most láthatóak, hallhatóak?

Több érdekes változatot belevittem, különleges felállásokban fogunk zenélni. Lesz olyan rész, ahol cimbalom, hegedű és tárogató lesz együtt, és mind a hárman dallamot fogunk variálni különbözőféleképpen. Lesz olyan például, hogy nem lesz brácsa, mert Sóvidéken, Nyárádmentén a század elején még nem használtak brácsát, úgyhogy az a menet brácsa nélkül megy.

Teljesen autentikus hangzás, korok variálásával.

Így van. Ezekkel a kistáji jellegzetességekkel próbálom érdekessé tenni a műsort. Igyekszünk autentikusak lenni, de lesz egy szám, ami egy a század elején gyűjtött ballada, amit Julcsival együtt adunk elő, és az kicsit már a feldolgozás felé megy el. Ezt leszámítva maradunk az autentikus vonalon. Bárkinek merem ajánlani ezt a koncertet. Én ezen nagyon sokat dolgoztam. Volt is időm sajnos a karantén időszakában, rengeteget ötleteltem otthon. Nagyon pontosan kidolgoztam az elejétől a végéig a lemezt. A koncerten is ugyanúgy lesz előadva, ahogy a CD-n megjelent, hiszen így van jól felépítve.

A lemez az ösztöndíjnak vagy a covidnak köszönhető?

Ez egy vállalásom volt, amikor ösztöndíjas lettem. Több vállalást kellett tenni, a harmadik évre nekem ez volt a vállalásom, hogy megszülessen egy ilyen székelyföldi, Felső-Maros menti népzenét bemutató CD és egyben lemezbemutató koncert. Mindenképpen megcsináltam volna, de tény, hogy ha nem lett volna a vírus, akkor nem lett volna ennyi időm ilyen precízen kidolgozni.

Lesz máshol is bemutatója?

Egyelőre csak itthon volt egy-egy bemutató. Jó helyeken sikerült eddig is előadni, a Zeneakadémián, a Hagyományok Házában, a Bencúr Kerti estéken, s most érkezünk a Fonóba. Ezt a projektet elég nehéz összetartani, mert sokan vagyunk. A Fonóban például nem Bede Péter fog fújni, hanem Deáky Márton, és harmonika nem lesz.

Látható és hallható május 27-én a Fonó színpadán:

Szabó Dániel – cimbalom, ének
Kacsó Hanga – ének 
Paár Julianna – ének 
András Orsolya – ütőgardon
Mihó Attila – hegedű
Nyitrai Tamás – hegedű
Takács Ádám – hegedű
Deáky Márton – tárogató, szaxofon
Papp Endre – háromhúros kontra
Bognár András – nagybőgő

Írta: Vörös Eszter