Cserepes - A kezdet kezdete

The Beginning of the Beginning- African remix 2024

Cserepes Károly munkásságát nemrég ismertem meg. Így egyszerre hallgathattam végig eddigi, ahogy ő nevezi, remixeit. Az elnevezés azért szerény, mert igaz, hogy meglévő zenéket hangokat dolgoz fel, kombinál össze, de szerintem a folyamat, ahogy ezek a művek születnek, minimum átmenet a zeneszerzés és a feldolgozás között. Az 1950-es, 1960-as évektől lehetővé vált, hogy hangfelvétel formájában gyűjtsünk népzenét. A lehetőség új fejezetet nyitott a hagyományok ápolásában. Azok a művészek, zenészek, muzsikusok, akik nem csak hallgatni, hanem művelni, játszani is szeretnék a népzenét alapvetően két utat választhatnak. Mindkettő nemes feladat és fontos a népzene, népi hagyományok új generációkkal való megismertetésében. Az egyik út az, amikor megtanuljuk hangszeren játszani, énekelni a népzenét autentikus módon, minél jobban ragaszkodva az eredeti stílushoz, díszítésekhez, ízhez.  A másik út, ha bármi formában továbbgondoljuk, átöltöztetjük, vagyis új zenei környezetbe ültetjük át, hozzáadva saját zenei világunkat, megoldásainkat. A magyar népzenét nagyon sok előadó viszi el pl. jazzes irányba, mások elektronikus zenével vegyítik, vagy éppen rockosan adják elő. A lehetőségek végtelenek. Ma már bármilyen zenét beszerezhetünk, letölthetünk, feltölthetünk. Számtalan szoftver siet segítségünkre a zene gyártásban, zenék feldolgozásában.

Cserepes a feldolgozás, felturbózás nagyon érdekes, egyedi formáját alkalmazza. Negyven éve foglalkozik zenével. Különböző hangmintákból készít zenét, melyek mind természetes, valódi gyűjtött hangok, nem mesterségesen előállítottak. Eddigi lemezein, melyeket egytől egyig végig kell hallgatni, mert nagyon különleges zenei élményt kínálnak, főleg magyar népzenével, zenei gyűjtésekkel foglalkozott, de más népek zenéjéből is gazdagon válogatott, merített. Ezeken az albumokon is mindenféle stílus, hang, hangszín, hangszer, ritmus keveredett, üzenve, hogy mennyi életérzés, stílus, hangzás megfér békességben együtt. Teljesen új zenei világot épített, amihez hasonlót én még nem hallottam. Arányérzéke páratlan, műveinek hangulata teljesen egyedülálló. Nyugalmat árasztanak a dalok, és habár nagyon összetettek, mégsem fárasztó a hallgatásuk, mint egyes komplex műveknek, műfajoknak. Nem tudom eldönteni melyik a kedvenc Cserepes lemezem, mindegyik nagyon jó élmény, igazi zenei csemege. Érdemes beszerezni eddigi kiadványait, vagy rákeresni a zene megosztókon. Sokunkat elvarázsolt már a stílus. A szakmát is. The Sold Girl (Turkish Remix) c. 2022-es albuma magyar népdalok vegyülete török dallamokkal, hangokkal. Ezen albumáért Fonogram-díjat kapott világzene-, népzene kategóriában.

2024 végén jelentkezett életművének legújabb fejezetével, melyet The Beginning of the Beginning- African remix 2024 néven adott ki a Fonó. Ezúttal Afrikába kalauzol bennünket egy zenei utazásra. Népzenei hagyományok területén a leggazdagabb földrész Afrika. Az afrikai zenei gondolkodásmód eltér az európaitól. A különbözőség egyik eleme a sorszerkezetes, motívum ismétlő, repetitív építkezés. Jellemzi még a poliritmus, mely a ritmuson belüli hangsúlyok cserélgetése. Az énekre jellemző, hogy egy énekes el énekel egy dallamot, majd a többiek együtt még egyszer eléneklik. Az afrikai zene nagyon nagy hatással volt Európa zenei fejlődésére és a mai napig sok előadót inspirál.

A lemez valódi különlegesség a mai hazai és nemzetközi palettán. Nem csoda, hogy máris elindult világhódító útjára, és előkelő helyre jutott a Transglobal World Music Chart 2025. februári (TWMC) zenei listán, mely egy nemzetközi kritikusok által összeállított lista. A legjobb világzenei produkciókat hivatott népszerűsíteni. 

Transglobal World Music Charthttps://www.transglobalwmc.comTransglobal World Music Chart

Nem sok afrikai népzenét  feldolgozó lemezt hallgattam eddig, így ez a hangzás nekem is teljes új, friss, inspiráló. Nagy ötletnek tartom, hogy Cserepes ezt a területet pont most tárta fel és nyújtja át nekünk. Volt egy időszak, amikor az afrikai zene hódított és uralta a világzenei toplistákat. Most is megjelennek afrikai előadók a nemzetközi listákon, de véleményem szerint jelenleg nincs túlkínálat afrikai muzsikából. Ahogy minden, a trendek is változnak. Az igazán hiteles előadók, művészek nem kell, hogy kövessék a trendeket, ők inkább diktálják azokat. Nagyszerűnek tartom az időzítést. Teljesen más érzést ad ez a zenei világ, mint a megszokott zenéim, amiket általában hallgatok. Valami ősi erőt, bölcsességet sugároznak. Cserepes olyan hangzást hozott létre, ami azonnal beszippantja a hallgatót. Ehhez az kell, hogy az ősi ritmus kavalkádhoz, természetből eredő hangszerek hangszínéhez, az ismétlődő énekekhez, olyan hangokat adjon hozzá, csempésszen közéjük, melléjük, amik segítenek nekik, hogy azonnal szerethetőek legyenek. Úgy ahogy ezt egy kiváló szakács teszi, amint játszik a különböző fűszerekkel, ízekkel. 

Már most várom mivel lep meg bennünket Cserepes Károly legközelebb. Addig is szemezgessünk eddig gazdag munkásságából!

A lemez itt hallgatható a Youtube-on »»

Meybahar- Meybahar

Azt hiszem megtaláltam a csapatot, akik nélkül nem nagyon múlhat el komolyabb zenei fesztivál 2025 nyarán. Múlt év októberében jelent meg a zenekar első nagylemeze, melyet 2023-ban megelőzött, beharangozóként az Afousis c.dal, ami egy Kassos szigetéről származó ballada. A szerzeményhez klipet is forgatott a csapat. Kellemesen lüktető dal, laza ritmussal, énekkel, muzsikálással. A 2019-es Abyss névre hallgató EP-jük is nagyon izgalmas és friss színfolt volt a magyar zenei, világzenei palettán, de a Meybahar egy igazi sikerre ítélt album. Számomra majdnem mindig jó jel, ha egy zenekar ritkán jelentet meg teljes albumot. Ebben az esetben egészen biztosan. Kell idő, hogy kialakuljanak, megérjenek a dallamok, kiforrják magukat az ötletek. Manapság már sok alkalom, lehetőség adódik egy csapatnak a megjelenésre. Nem “csak” az albumokkal, klipekkel lehet folyamatosan fenntartani a közönség figyelmét. Itt van nekünk a közösségi média, videomegosztók, ahol próbákról, koncertekről, bármiről értesítheti egy banda a nagyérdeműt.  

A déli, keleti zenék magával ragadó, változatos koktélja a kiadvány, mely elrepít bennünket a görög zene világába, de török, perzsa, indiai, örmény elemek is felfedezhetők, sőt szláv hatásokat is tartalmaz nyomokban,ami csak erősíti az összhatást. Ha szeretjük ezt a fajta sejtelmes zenei világot, nem mindennap hallható ritmusokat, hangszereket, akkor azért, ha még nem, akkor azért kihagyhatatlan élményt nyújt a lemez. Azonnal feltűnhet a mű hallgatásakor, hogy nagyon természetes, magától értetődő a stílus a csapat tagjainak. Marilia Pilti (szantúri, ének), a zenekar egyik alapítója görög származású, Radis Afrodité, pedig szintén görög-magyar énekesnő. Mindkét nép népzenéjét irigylésre méltóan ismeri és adja elő.  Így nem csoda, hogy hiteles a “dolog”. Általában hallatszik, ha egy zenész, zenekar nem a saját népének zenéjéből merít, hanem máséból.

Azt is lehet bravúrosan, technikásan művelni, sőt, miért is ne. El lehet tanulni a fogásokat, díszítéseket, tipikus harmóniákat  másoktól, de ha nem ösztönösen, zsigerből jön, nem lesz teljesen hiteles a dolog. Nem hordozza az előadó magában a stílust. Az utánzat marad, ami persze szintén lehet nagyon jó, csak mégsem az eredeti. Mint mindenhol, zenében is, vannak a szabályt erősítő kivételek, mint a fent említett korongon muzsikáló művészek. A többiek is úgy jatszák ezt a zenét, mintha az eredeti népzenéjük lenne. Kopcsik Márton (hegedű, saját fejlesztésű zengőhúros brácsa, ney), Bordás Zoltán (ütőhangszerek) és Gerzson János (ud) hallhatóan sajátjukként sajátították el a fennt említett zenei világot. Nagyon élik ezt a muzsikát. Márton a hanganyag producere is egyben és a hangfelvételt, keverést is ő jegyzi. Volt már szerencsém eredeti görög tradicionális zenekarokat hallgatni, és már akkor is nagyon megfogott ez a fajta világ. Így, hogy a Meybahar még vegyíti a hangzást más őket ért zenei hatásokkal, egy nagyon egyedi, sajátos, felismerhető “meybaharos” életérzést kapunk. Az album főleg görög népdalok átdolgozásaiból áll, melyeket nagyrészt Marilia Pilti és Kopcsik Márton álmodott meg, de saját szerzeményeik is szerepelnek a kiadványon. Afrodité és Márton közösen írt műve, a “Ne nézz a szemembe” is nagyot szól, kétnyelvű szövegével. A lemez érdekessége, hogy az “Adama me to teri sou” c.dalt a Meybahar zenekar szerzőpárosa Martha Mavroidival (ének, lafta) és Giorgos Ventourisszal (nagybőgő, gitár) írta közösen, akik személyes kedvenceik is egyben. Együtt is játszották fel a dalt, ami a lemez egyik csúcspontja, és Athénban rögzítették. Nagyon hamar megragadott a Meybahar hangulata. Örültem, hogy egy ilyen üdítő színfoltra találtam a hazai zenei palettán, és hogy valakik ilyen bátrak voltak. Teljesen új stílust szeretnének bemutatni nekünk, megszerettetni velünk. Érdekes, egzotikus hangszerek csendülnek fel, úgymint a  szantúri (cimbalomhoz hasonlít), ney (furulyához hasonlít) és ud (a lant arab megfelelője), valamint a különböző ütőhangszerek. Néhány nóta meghallgatása után teljesen ráhangolódunk az új hangzásra és nem tudunk könnyen szabadulni tőle. Szép, változatos dalokat kapunk, ízlésesen tálalva. Semmi túlzás, mesterkélt, erőltetett nincs a lemezen. A dalok kellemesen “folynak” egymás után. Kiváló sorrendben csendülnek fel. Váltják egymást a lassabb, balladisztikusabb dalok és a temperamentumosabb darabok, fenntartva így a figyelmet. Három mű teljesen instrumentális (Horos ton anemon, Skia, Se vrike). “Ők” is nagyon jól eltaláltak, jól szólnak és nagyon jól megférnek a fantasztikus vokálokkal tarkított társaikkal. Mindenki talál kedvére valót. 

Nekem egyik új kedvencem a Meybahar zenekar. Már nagyon sok helyre, több országba eljutottak zenéjük révén és biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokfelé el fognak. Ami nekem mindig nagyon tetszik, és úgy gondolom nagyon fontos, hogy egy előadó, vagy jobb esetben egy egész csapat, zenekar olyan természetességgel adja elő produkcióját ahogy az ebben az esetben is történik. Nincs semmi eltúlozva, erőn felül eljátszva, minden áron elénekelve. Nem kell. Annyira felkészült mindenki a zenekarban, hogy játszi könnyedséggel muzsikálja el, énekli el amit épp “kell” kiváló dalaikban. Biztosan lesz alkalmam meghallgatni élőben is a Meybahart. Azt gondolom, sokat fogjuk még hallgatni, látni és remélem sokat hallunk még róluk! Én szurkolok Nekik!

A lemez a Fonónál itt »»

Az elmúlt időszakban elfeledett Fonóblogot ezennel újraindítjuk. A programokról, lemezekről itt kicsit bővebb hátteret kaptok, mint a weboldalon. Az itteni tartalom néha szubjektív és a hangsúlyokban is megengedünk magunknak némi egyediséget. A blogbejegyzések között is külön színt fog képviselni a FonoFan sorozat, ahol Tóth Dániel írásait közöljük fonós lemezekről. Dani szeret hallgatni és értőn figyelni és ezzel kapcsolatos gondolatait olykor megosztja majd velünk. Itt most éppen Lajkó Félix GisL című lemezéről. Bízunk benne, hogy gondolatébresztő lesz és ti is kedvet kaptok végighallgatni a lemezt.

Lajkó Félix- GisL

Lajkó Félix zenéjét már karrierje elejétől követem. Talán ‘97-ben voltam először Lajkó koncerten a Kishegyesi Színházban. Félix Hegyesen (ahogy mi mondjuk) élt egy ideig gyerekkorában, és itt járt általános iskolába. Egyik első hegedűtanára apukám volt.

A koncert előtti főpróbán elszakadt az E-húrja, és Horváth Laci (ma a Fonó ügyvezetője, szintén kishegyesi származású) megkérdezte apámat, tud-e kölcsön adni egyet a fellépésre készülő volt tanítványnak. Ha már így alakult, hogy Félix hazai pályán játszik, elmentünk a koncertre is.

Előtte nem hallottam, láttam még hasonlót sem. Tátott szájjal néztem végig az előadást, ahol Félix már akkor is kiváló roma zenészekkel játszott, teljesen átszellemülve, valami egyedi, egyéni hangulatú muzsikát, teljesen új stílust teremtve. Ez volt az első találkozás Lajkó zenéjével. Ekkor még vonalas telefonja sem mindenkinek volt, internetről pedig még nem is hallottunk, így nem tudtam otthon “rákeresni” Félixre, hogy újra hallgassam a számomra oly inspiráló zenét. Tetszett, hogy ilyen vagány muzsikát is lehet hegedülni. Brácsa, cimbalom, nagybőgő, dob kísérettel is lehetsz rock’n’roll sztár, gondoltam. Otthon szerettük a cigányzenét, és jól ismertem ezeket a hangszereket, közös hangzásukat, apukámnak köszönhetően. Otthon mindig szólt a muzsika. De amit akkor hallottam a hegyesi színházban, teljesen más volt. Szerencsémre Félix nem feledkezett meg a húrról. Mellé kaptunk egy Lajkó Félix és zenekara kazettát ajándékba. Ezen olyan „slágerek” (nekem azok) vannak, mint pl. az El Cavillo, vagy a Páratlan. Rengeteget hallgattam a lemezt, ahogy az ezt követő albumokat is. A legendás nagyzenekarost (melyen a szabadkai roma zenészeken kívül Vajdaság kiváló népzenészei működtek közre, az akkori délvidéki Dream Team), amit a palicsi erdőben rögzítettek, ahogy még talán A bokorból című lemezt is Brasnyó Antal brácsással. Jöttek sorban a jobbnál jobb szerzemények. Mindegyik album teljesen más, és mind bomba. Félixnek ugyanolyan jól megy az is, ha egyedül lép fel, ha duóban valakivel (Brasnyó Antal brácsással, vagy épp Balázs János zonogoraművésszel), ha egy táncművésszel (Min Tanaka), szerbiai fúvósokkal (Boban Markovic), elektronikus zenével kombinálva (Óperentzia), szimfónikusokkal, vagy ha épp lipicai lovak “táncolnak” kecsesen a hegedűjátékára. Felvételeitől csak koncertjei jelentenek nagyobb, katartikus zenei élményt. A kishegyesi Dombos festen, a palicsi Nyári Színpadon vagy akár a szombathelyi Savaria karneválon volt alkalmam többször meghallgatni élőben is az elragadó produkciókat és el is beszélgethettem néha a végtelenül szerény és eredeti zsenivel, aki az évek során tényleg mindig képes volt zeneileg továbblépni és megújulni. Érdemes rákeresni, annak aki még esetleg nem ismeri munkásságát. Nem hiszem, hogy bárki csalódna aki belehallgat teljesen egyedi műveibe, világába, hangulataiba. Nekem máig egyik kedvencem.

A GisL balett zenei kísérete megjelent önállóan is és elérhető a zenei megosztókon. Először azt gondoltam, hogy egy teljesen új albummal állunk szemben, mert már nagyon vártam egy új Félix lemezt. Ezután néztem utána, hogy hogy is volt ez. Egy nagyon merész és egyben óriási ötlettől vezérelve a Győri Balett vezetői megálmodtak egy olyan előadást, melyben a Giselle című klasszikus két felvonásos balettet, mely eredetijét 1841-ben mutatták be, újra gondolják és egy tömörített, egyfelvonásos változat formájában előadják azt, Lajkó Félix zenéjére. Win-Win ötlet, gondolhatnánk, de ez inkább egy nagyon merész kezdeményezés. Aki nem balett rajongó, mint pl. jómagam, lehet, hogy nem is értesült erről a darabról. Egy klasszikus balett rajongó pedig esetleg rossz szemmel néz az új szemléletben feldolgozott alapműre, mivel az eredeti mű zenéjét Adolphe Adam, francia zeneszerző komponálta. Szerencsére nem így történt, és a konzervatívabb nézősereget is néhány perc alatt elragadja a varázslatos színpadkép, díszlet, zene és természetesen a világklasszis táncművészek előadása. Elismerés a Győri Balett társulatának és Velekei László igazgatónak, aki egyben a darab rendezője. Az ősbemutató a Bartók Terasz keretében került bemutatásra a Győri Balett és a Fonó Budai Zeneház közös programjaként, a Müpa szervezésében, 2021.tavaszán.

A zene teljesen egybeolvadt a mozgással és a látvánnyal, hihetetlen egységet képezve. Én egyelőre csak felvételről néztem végig a darabot, de mindenképp szeretném élőben is. Előtte soha nem láttam balett előadást tévében sem. Kicsit idegennek tűnt ez a világ, nem gondoltam, hogy élvezném. Egyesekkel ugyanez történhetett Félix zenéjével. Szerették előtte is a balettet, de sosem gondolták volna, hogy Lajkó Félix zenéje élvezhető számukra. Nekik és nekem is, meg persze a többi rajongónak is nagyon nagy hír, hogy külön is elérhető az album, ami most világhódító útra indul, különválva az előadástól.

A zenét hallgatva, feltűnhet, hogy a Maestro ezt a zenei anyagot is a Start albumon muzsikáló zenészekkel készítette. Érdekes zenekari felállás, nagyon nagyot szólt elsőre is. Nekem most még nagyobbat. Nagyon jól rezonál, él együtt ez a zenekar, gitárral, kürttel, tubával, csellóval, nagybőgővel, dobbal. A hegedű viszi a prímet, de érdemes kicsit mögé is hallgatni, hogy támogatják és adják hozzá a magukét a többiek a teljesen egyedi, helyenként lágy romantikus, szomorú, helyenként vagány, boldog, pörgős hangulathoz. Érdekes alkotói folyamat lehet ez. El „kell” mesélni zenei hangokkal egy drámai szerelmes történetet.

Mindenképp ez is egy „félixes” album, ami önállóan is teljes értékű mű. Az ős rajongók sem csalódnak majd benne. Nem kell mellé kép, balett, hogy élvezhessük. Bátran állíthatom, hogy Lajkó legkomplexebb albumát tartjuk a kezünkben (Vagyis a telefonunkban, vagy ki hol, remélem fizikai formában is megjelenik. Bakelit?). Ha már hallgattunk előtte bármit is tőle, az első néhány ütem után rájövünk ki muzsikál, de nekem mégis mások ezek a darabok az előzőeknél. Ez egy nagyon érett, komoly, intelligens, érzelmes, érzékeny lemez. Az előzőektől romantikusabb, összetettebb hangzású.  Azért persze a pörgős, vadabb, őrült sebességű futamok, pengő dupla hangok is helyet kapnak. Hallhatunk eufórikusan boldog melódiákat, melyek mosolyt csalnak az arcunkra, de mérhetetlenül szomorúakat is. Több a lassú zene, mint a korábbi szerzeményekben, ami kimondottan friss dolog Félixtől, aki eddig inkább dinamikus, robbanékony stílusú mesterműveivel hódított.

Akkora ívű zenei anyag ez, ami teljesen egyedülálló és nem hiszem, hogy sok művész képes ennyi féle hangulatot átadni egy lemezen. Misztikus zene, ami egy gyönyörű,de nagyon szomorú balett kíséretéhez készült. A korongon szereplő több darabban felcsendül az alapdallam, mint visszatérő motívum és ez is egyedivé teszi a zenei élményt. Aki eddig azzal vádolta “Vajdaság Paganinijét”, hogy bár nagyon jó a technikája, de inkább a bravúros zenéléssel viszi el a show-t, mintsem a szép, dallamos muzsikával, megnyugodhatnak. Itt számukra is van minden, akár még tangó és keringő is. Első hallgatásra is bárkinek meghatározó zenei élmény. Akinek megtetszik és többször meghallgatja, újra és újra apró finomságokat fedezhet fel a jól megkompomált zenei darabokban.

Azt gondolom ez az anyag a legjobbkor jelent meg, és kezdi önálló életét. Most amikor csak kapkodjuk a fejünket a felgyorsult, abszurd világ eseményeire, kellenek az élmények, hogy feltöltődjünk és kellenek az önazonos előadók is. Félix önazonossága támadhatatlan. Ugyanezt csinálná, ha senki se lenne kíváncsi a zenéjere. Nem követ trendeket, inkább diktálja azokat. Ez az album, mely szerintem Félix eddigi pályájának csúcsa, üzenheti azt is, hogy bár körülöttünk minden rohan, minden változik, érdemes azt csinálni, vagy legalábbis azt is csinálni amit szeretünk. De az biztos, hogy jó zenét hallgatni érdemes. Jó szívvel ajánlom a lemezt!

Tóth Dániel

A lemez a Fonónál itt érhető el »»