A Fonó Budai Zeneház műfaji sokszínűségére jellemzően a tavaszi koncertsorozat zenei programja a szabadzenétől a jazzen át az autentikus paraszti zenékig terjed. A muzsikákat összekötő egyetlen vezérfonal a nagyon magas művészi és szakmai színvonal. Bolya Mátyás és Szlama László két egymást követő generáció képviselője, életútjuk olyan gazdag, hogy tényleg nem lehet felsorolni a rengeteg zenekart és produkciót, amelynek meghatározó közreműködői. Mindketten a koboz legkiválóbb képviselői, de citerán is akadémiai szinten játszanak. Bolya Mátyás a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének kutató részlegvezetője és a Zeneakadémia tanára is. Rengeteg produkcióban szerepel a moldvai csángó zene egyik legismertebb művelője és népszerűsítője. A csángó közösséget szervezőként is segítette és segíti. Legismertebb zenekarai a Zurgó, a Kárpátia Folkműhely és a Rohoncz Music Manufactory Szokolay Dongó Balázzsal.
Szlama László a fiatalabb generáció tagja, szintén nagyon sokszínű előadó és óraadó tanár a Zeneakadémián. Ő is a koboz mestere, de tekerőn és citerán is játszik. A PásztorHóra zenekar alapító tagja, a zenekar a moldai zene egyéni hangú bemutatására szövetkezett virtuózok gyűjtőhelye. A HoldalaNap társulattal nemzetközi fúziós népzenét játszanak és interaktív színházi előadásokat hoznak létre. Minden zenei stílusban otthonos, ami kobozzal eljátszható.
A két sokszínű zenész most hazai pályán, kobozduóként varázsolt. Fantasztikus hangzást szült a két koboz együttes és technikailag határtalan megszólaltatása. Ráadásul meglepetésként egy Szlama László által Norvégiában gyűjtött svéd dallal indult a program, rendkívül letisztult, nyugodt, kristálytiszta északi lírát sugározva. Minikoncertjükön egészen elképesztő hangzásvilágjárást mutattak be a moldvai csángók legjellemzőbb hangszerén.
Bolya Mátyás reneszánsz lant átirata a középkori Velencébe repíti a hallgatót, de olyan intenzitással, hogy középkori metálzene születik a tollpengetett fémhúrokon. De hogy a muzsikusok legszeretettebb, legkeletibb magyar közösségét is megidézzék, egy moldvai csángó feldolgozást hallhatunk „A pünkösdi rózsa” jól ismert dallamával. És hogy a jókedv és a virtuozitás a tetőfokára hágjon, a koboz mellé Bolya Mátyás a citeráját is csatasorba állítja, hogy „Szólj anyádnak!” című kompozíciójukkal a Balkán összes életerejét a hallgatóra zúdítsák. Ez az a folk-funky találmány, ami ha nagyobb számú közönség előtt hangozhatna el, biztosan vad pogózást váltana ki. Erre sajnos még várni kell, így marad a monitor előtti első sorban táncolás, reméljük már nem sokáig…
Barcsik Géza
