A Góbé zenekar a közelmúltban kimondottan termékeny volt: 2021 októberében a Bartók 44 duó két hegedűre, 2022 januárjában pedig Élem címmel a legújabb világzenei lemezük jelent meg. A zenekar alapító tagja, Vizeli Máté mesélt a zenekaron belüli tagcserékből adódó változásokról, a Bartók 44 lemezre kapott Fonogram-díjról, illetve az Élem lemezbemutató turnéról, amelynek a záróhelyszíne a Fonó Budai Zeneház lesz május 28-án.

Fonogram díjasok most lettetek először. Milyen érzés volt neked és milyen a zenekarnak?

A zenekarral nem gondoltuk, hogy ezt a díjat megkaphatjuk. Ezen a lemezen kicsit más felállással játszunk, mint a zenekar világzenei felállása. Ennek a 44 hegedűduónak a forrásanyagait ilyen szinten még senki nem rekonstruálta, senki nem gyűjtötte össze kiadványra. Ha erre gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy ez bizony kuriózum, mondhatni korszakalkotó dolog. Ha innen nézem, akkor talán annyira nem is meglepő, hogy ezt díjazták. Abból a szempontból viszont érdekes, hogy ez az év hazai világ- vagy népzenei albuma kategória elég tág; a zsűrinek nem lehetett könnyű összehasonlítani ezt egy Kerekes Band vagy egy Lakatos Mónika lemezzel. Szerencsére úgy ítélte meg a zsűri, hogy ez tényleg akkora dolog, hogy megérdemli ezt az elismerést. A zenekar többi tagja is természetesen nagyon örült, azok is, akik ezen nem játszanak. Ott van kint a próbateremben a díj. Én amiatt örülök kifejezetten, mert felismerték ennek a lemeznek a jelentőségét.

Emellett az Élem lemezetek is bőven tartogat újdonságokat.

Bizonyos értelemben a világzenei munksásságunknak zeneszerkesztési szempontból ez a csúcsa. Két évvel ezelőtt, amikor volt két elég meghatározó tagcsere a zenekarban, akkor sok minden átalakult zeneileg. Addig azzal nem annyira foglalkoztunk, amire a könnyűzene támaszkodik; a groove-ban való gondolkodás, amit főleg a dobnak és a basszusnak az összjátéka eredményez. Főleg azért, mert az előző bőgősünk, Timár Marci elsősorban népi bőgős, de a zenekar többi tagjának sem volt eddig erre ekkora igénye. Most viszont, hogy belépett Hegyi Zoli, aki végzettsége szerint jazz bőgős, egyből kialakult egy ilyen vezérelv. Sokkal egzaktabbul szól ez a része a dolognak. Erre sokkal könnyebb ráépíteni a többi szólamot. Ez egy nagy változás. Ezt egy laikus hallgató nem biztos, hogy így meghallja, azt viszont szerintem hallja, hogy konkrétabb lett a zene.

Még progresszívebbek lettetek?

Lehet mondani, igen. Illetve még jobban kiütközik az a dolog, hogy amit mi csinálunk az az asszociáción múlik. Mindig abból indulunk ki, hogy valamelyikünknek a fejében egy adott népdalhoz vagy egy táncdallamhoz hozzátársul egy könnyűzenei alapritmus, vagy akár egy komplett stílus. Ez adja mindig a számírásnak az alapját. De ha a könnyűzenei rész is ennyire konkrét, és ilyen jól el van játszva, akkor még jobban ki tudja sarkítani azt a fajta gondolkodást, ami minket jellemez. A másik nagy változás a frontember jelenléte, hiszen ezen a lemezen már egy másik énekhang van, mint eddig. Amikor frontembert kerestünk, akkor nemcsak az volt szempont, hogy valaki tisztán és szépen énekeljen, hanem az is, hogy jó karaktere legyen a hangjának. Várai Áron hangjának bizony van karaktere. Természetesen más karaktere, mint Csasznyi Imié. Hangszerelésben is volt újítás; nem tambura van Áronnál, hanem fúvós és ütőhangszerek. Eddig a dobfelszerelés mellett nem nagyon voltak ütőhangszerek a koncertjeinken. A lemezekre tettünk valamennyit, de most Áron meg tudja oldani élőben is. A zenénket most már elkezdtük fusion folknak nevezni.

Várhatjuk az elkövetkezendő években, hogy a progresszívebb világzene irányába tolódtok?

A bulifaktora megmarad a történetnek. Ha egy abszolút pop számot írunk, azt is próbáljuk minél igényesebben, egy-egy góbés csavarral összehozni. Továbbra is az a cél, hogy népszerűsítsük a népzenét, és ilyenformán hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a népzene használható. A népszerűség viszont nem mehet a színvonal rovására.

Nem ízlést akartok kiszolgálni, hanem inkább ízlést akartok alakítani.

Igen, így van.

Mesélj a lemezbemutató koncertsorozatról, aminek a Fonó lesz az utolsó állomása!

Arra törekszünk, hogy ne az legyen, hogy eljátszunk egy számot, majd elmondjuk, hogy mi következik, majd eljátszunk még egyet. Próbáljuk inkább összefűzni a dalokat, sokszor négy-öt is kapcsolódik egymáshoz. Ezeket pedig variáljuk, mert több lehetőség van. Nem akarjuk kétszer ugyanúgy előadni a lemezünket. Illetve változik a koncertek időkerete is. Ez a tíz szám, ami a lemezen van, az ötven perc. Ehhez még kell, és szeretnénk is, a régi dalainkból is beemelni. Továbbá a lemez sorrendjét se tartjuk. Voltunk már Sopronban, Egerben, Szombathelyen, Fehérváron, Szolnokon, Pécsett és két nappal a Fonóban megrendezésre kerülő záróalkalom előtt Kecskemétre fogunk utazni. Ezután pedig következik a nyári fesztiválszezon.

Milyenek az eddigi benyomásaid?

Tapasztalataink szerint sajnos az emberek a pandémia óta még nem szoktak vissza az élőzene-hallgatásra, így a vírushelyzet előtti tömegekkel még nem találkoztunk. Hangulat szempontjából viszont nagyon jól sikerültek az eddigi koncertek. Aki ott volt, nagyon jól érezte magát. Csak abban reménykedünk, hogy idővel visszatérnek az emberek. A Fonóban remélhetőleg sokan lesznek. Úgy tűnik, hogy átjött az embereknek az, amit szeretnénk. Persze előfordulhat, hogy valakinek Csasznyi Imi hangja olyan meghatározó volt, hogy emiatt nem jön már Góbé koncertre, de azt is látjuk, hogy elkezdtek új arcok is megjelenni az előadásainkon. Minden magyarországi nagyvárosban van egy mag, aki ismer minket, és el is jön. Alapvetően jók a tapasztalatok.

A Fonóban a koncert után táncház is lesz. Milyen felállásban zenéltek táncházat?

A 2020-as váltás azt is eredményezte, hogy külön lett választva a zenekar népzenei és világzenei formációja. Részben más emberek is vannak egyikben és a másikban. A Góbé Folkside, az együttes népzenei formációja. Amikor népi zenekarként jelenünk meg, ha táncházat tartunk, népzenei koncertet adunk vagy nagy ritkán táncegyüttest kísérünk, akkor azt ez a csapat csinálja. Várai Áron ebben is énekel, Rigó Marci, Egervári Matyi és én ugyanúgy benne vagyunk, de másodprímásként Bálint öcsém, Timár Andris pedig bőgősként kapcsolódik hozzánk. A szokásos táncházas rendeket szoktuk játszani, de ha igény van rá, akkor új stílusú zenéket is játszunk, például szatmárit vagy felvidékit is.

Közreműködnek: 

Várai Áron – ének, duda, furulya, ütőhangszerek
Rigó Márton – hegedű, brácsa, vokál
Vizeli Máté – brácsák, hegedű, gitár, koboz, vokál
Egervári Mátyás – cimbalom, tamburabrácsa, tekerő, duda, furulya, fuvola, töröksíp
Hegyi Zoltán – nagybőgő, basszusgitár
Czupi Áron – dob, ütőhangszerek, vokál

Fotó: Perger László, Somogyi Lajos
Vörös Eszter