A Fonó Budai Zeneház alapításának 25. évfordulóját ünnepelve már a harmadik naphoz értünk. Remek időjárás tette lehetővé, hogy a Pajta nagy számú közönsége mellett szinte megtelt a nyitott Terasz is. És a nagy érdeklődés természetesen a fellépő művészeknek szólt, akik a magyar zenei világ állócsillagai.
Még a legfiatalabb fellépő formáció, a Básits Branka által alapított Branka Trió tagjai is komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Branka a Boban Markovic Orkestarral turnézik évek óta és a népzene mellett a világzene elismert előadója. Az egykori Wertetics Orchestra alapító vezetője és Nikola Parov állandó zenésztársa, Wertetics Szlobodán a harmonika virtuózaként tagja a triónak. Új tag a szintén sokak által ismert és elismert György Mihály gitáros, aki Borbély Mihály balkáni zenét játszó projektjeinek oszlopos tagja. Így mindhárman anyanyelvi szinten beszélik a szerb és balkáni népzenéket, nagyon eredeti és érzelmekkel gazdag saját zenei világot alakítottak ki. A duónapon kicsit kakukktojásként szerepeltek, de azért a két szólista jogán tekinthettünk Brankáékra kettősként is.
A következő fellépő páros Geröly Tamás és Szokolay 'Dongó' Balázs. Geröly Tamás nemcsak a magyar népzenei gyökerű szabad zene egyik úttörője és kamaszos, lánglelkű, lassan doyenje és tanára. Szabados György szellemi iskolájának beavatottja is, hatalmas tudásanyag és szellemi potenciál birtokosa. Ütőhangszerekkel és ütőgardonnal volt partnere a népi fúvóshangszerek zseniális megszólaltatójának, Szokolay 'Dongó' Balázsnak. Két varázslót hallhattunk, akik képesek arra, amire csak a legnagyobbak: összekötni a földet az éggel a zene segítségével. Moldvai, gyimesi és székely dallamok hangzottak el eksztatikus magasságokba emelve a hallgatókat. Minden produkciót vastapssal jutalmazott a közönség, a fél órás időkeret szűknek bizonyult a közönség és a zenészek számára is, de a hiányérzet azt jelzi, hogy jól választotta a Fonó szervezői, a közönségnek legkedvesebb előadókat hívták meg.
Családi kettős produkciója következett: Porteleki László, a Téka és a Muzsikás hegedűse fiával játszik Poros elnevezésű zenekarukban. Porteleki Áron nemcsak remek népzenész, de a kortárs zene elismert képviselője is. Dobosként Geröly Tamás tanítványa, és játszik Szelevényi Ákos szabadzenei projektjeiben is. A Porosban brácsásként és ütőgardonosként autentikus népzenét játszik édesapjával. A Fonó születésnapja tiszteletére erdélyi zenék gyönyörű és autentikus egyvelegét hallhattuk tőlük fantasztikus hőfokon. Gyimesit a Hidegségből, magyarpalatkai „rock’n’roll’-t, és a román zenészek magyaroknak játszott „csárdás”-át is hallhattunk. Porteleki László az erdélyi népzenék bűvöletében éli életét és muzsikájával ennek a tiszta forrásnak a kincseivel ajándékozza meg hallgatóit.
A magyar „világzene” megteremtője (szerintem Cserepes Károly után, de egészen más utat járva) Nikola Parov és friss asszonya, felesége Herczku Ágnes lépett ezután a színpadra. A bolgár felmenőkkel, népzenész nagyapával megáldott Nikola az egyik legsikeresebb magyar zenei nagykövet. A világhírű Riverdance zenekarának alapító tagja, aki az utazó ír zene- és táncszínház társulatát fénykorában erősítette multiinstrumentalistaként. Sebestyén Márta külföldön megjelent lemezeinek zenei vezetőjeként, a Mozaic nemzetközi csapat tagjaként, az egykori Barbaro zenekar egyik alapítójaként és a Naplegenda Magyar Állami Népi Együttes produkció zenéjének alkotójaként is jól ismert. Herczku Ágnes a Naplegenda szólistájaként, a Fonó zenekar egykori énekeseként és már hosszú ideje saját jogon is, a magyar népzenei élet egyik legnagyobb csillaga. Herczku Ági és a banda a Fonó lemezkiadó egyik legsikeresebb kincse. Műsoruk a bolgár és balkáni zenéken alapuló ének és Nikola szólóhangszereire átdolgozott saját anyagból állt. Nikola megszólaltatta látványos, saját készítésű, svéd népi hangszerét a nyckel harpa-t. De brácsázott is, gadulkaként használva a hangszert. A friss menyecske, Herczku Ági legjobb formáját mutatva tündökölt a színpadon, táncos múltját nem feledve erősítette az amúgy is iszonyú temperamentumos előadást. Bemutatta ütőgardon tudását is szellemes kísérőszövegekkel szórakoztatva a nagyérdeműt. Őket szinte fizikailag próbálták a színpadon tartani a vastapsolók, de sajnos már így is csúszásba került a duó est programja. Más alkalommal lehet majd találkozni a friss házasok hihetetlen koncertjével, talán legközelebb pont a Fonó valamelyik színpadán.
Ezután ismét két „nagy öreg”, Kossuth-díjas duója következett. Dresch Dudás Mihály és Borbély Mihály meghatározhatatlan stílusú, mindent magába foglaló zenei univerzuma szólalt meg. Fuhun, klarinét és különböző szaxofonok segítségével magyar és európai tájakon utaztunk, időben és térben, évszázadokat kötöttek össze Bach-ot idéző futamok és a havasokban felhangzó pásztordallam. Népdalok és saját, mára már klasszikussá nemesedett kompozíciók, tökéletes összhang és kristálytisztaság jellemezte a tomboló vastapsot kiváltó produkciót. Két férfiember zenei párbeszédének, sokszor párbajának, vitájának, szent dimenzióba vezető szellemi útjuknak lehettünk tanúi.
A záró produkció ismét a fiatalabb generáció két titánjára maradt. Ifjabb Csoóri Sándor 'Sündi' és a felvidéki származású Lakatos Róbert elképesztő energiájú hegedű párbajt mutatott be. Lajkó Félix futamait és vonótechnikáját idéző hatásos nyitószám után autentikus mérai dalt hallhattunk Sündi előadásában. A dal érdekessége, hogy Vörösmarty Mihály szövegére született a 19. században. Ezután ismét egy hatalmas, felelgető, fizikailag is megterhelő zenei párbaj alakult ki, amiben mindkét prímás megmutatta, hogy itt mindketten legények a gáton. A Fonó születésnapját köszöntve, még legalább száz évet kívántak a háznak és ajándékként egy széki muzsikát játszottak el.
Az estet a Szászcsávási Zenekar táncháza zárta volna, de sajnos a járvány miatt ez elmaradt. De aki táncolni szeretett volna, ezt is megtehette, hiszen az Erdőfű zenekar alkalmi formációja remek táncházi muzsikával szolgáltatta a talpalávalót.
Barcsik Géza
