2010 januárja óta kéthetente megszakítás nélkül, párhuzamosan zajlik moldvai és vonós táncház a Fonó Budai Zeneházban. Ilyenkor megtelik a Sztregova utca a népzene szerelmeseivel. A Fonó nagytermében a Berka együttes szolgáltatja a moldvai hangulatot, az előtérben pedig az Erdőfű zenekar biztosítja a táncházmozgalom vonós zenéit. Ezek a péntekek tökéletesen kihasználják a ház adta lehetőségeket: az esemény egyszerre folkkocsma és többféle táncház, de nem ritka, hogy a Fonó Pajtából egyéb bulik is hozzá-hozzá csapódnak ezekhez a péntekekhez. Többször volt már pénteki táncház előtt Páva Klub, például a Csávási Férfi Dalárdával és a zenekarral, de lemezbemutató koncert is, mint Ocskay Rita Bonchidától Bonchidáig koncertje. Ezek az összefonódások mindig izgalmas találkozókat alakítanak ki.

Tizenkét évvel ezelőtt az ezeréves határon túlról szóló dallamok mellet a közönségét is a Fonóba hozta a Berka Együttes. Azóta megállíthatatlanok a kobzos, furulyás, dobos mulatságok a Fonó nagytermében. Az Erdőfű zenekar hosszú éveken keresztül a város bulinegyedének közepében, a Rácskertben várta a mulatni vágyókat. Ezzel ők elsők között tűzték ki célul, hogy ne csak tánctanítással egybekötött zenés esemény, hanem egy olyan vonós táncház is legyen Budapesten szórakozási lehetőségként, amilyen régen lehett falun egy bál. Olyan, ahol inkább kap teret az a táncos, aki valamilyen szinten táncolja az adott zenére való lépéseket. A legendás szűkös, folkkocsmás Rácskert táncházaknak végül a koronavírus-járvány vetett véget, az Erdőfű így csatlakozott 2021 novemberében a Fonó pénteki táncházaihoz. A hely pedig kiadó volt; addig a Berka mellett nem volt állandó vonószenekar. Így talált egymásra két igen nagymúltú táncház a Fonóban.

A moldvai táncház mint egy külön kis sziget van jelen a táncházmozgalomban, de ez a sziget szabad szemmel is jól látható. A moldvai csángók táncára jellemző a középkorias csoportos együtt táncolás, ezek a közösségi körtáncok, amiben az összekapaszkodás ereje semmihez sem fogható. De szintén Moldvában megtalálhatóak a kötött szerkezetű lánc- és páros táncok is. Bármennyire is kevésbé ismert mulatságok ezek, a közönsége kézzelfogható és nagyon is aktív. A Berka bulik a nagytermet mindig megtöltik, s a tömeg bármikor úgy beleheli, hogy a moldvai táncmulatságok a téli idő dacára is nyitott ajtónál zajlanak. A határ így szó szerint a csillagos ég; az idei első táncházban szinte már el sem fért a Berka-féle népi metálra és moldvai lírára vágyó tömeg, de aki nagyon akar mulatni, az ezt is megoldja.

Az előteret sem kell félteni, ott sem ritka jelenség, hogy kirúgják a ház oldalát, ha nem is szó szerint. Az ötven éves táncházmozgalom legkedveltebb tánczenéi azok, amelyeket az Erdőfű táncházban játszani szokott. A táncosok inkább szólisztikusan vagy párban ropják ezekre a zenékre, de ereje igazán ennek is akkor van, amikor több pár táncolja, énekli, csujogatja együtt. A zenekar nagy kedvence a kalotaszegi, de egyéb erdélyi tájegységek dallamait is szívesen húzzák a táncosok kedvére, igény szerint pedig a kis-magyarországi tájegységek muzsikái is ott lapulnak a tarsolyukban. S mivel a Fonó Kávézó egy légtéren belül szolgálja ki a közönséget egy jó pohár borral, fröccsel vagy egy korsó sörrel így egyben a folkkocsma hangulat is adott.

Azért is érdemes ezeket a péntekeket látogatni, mert egyik teremből a másikba sodródva olyan eklektikus népzenei élményben lehet részünk, amihez kell a Fonó épülete adta jól szeparáltság. Egy lírai bonchidai invertitából belecsöppenve a moldvai népi őrületbe igen nagy a kontraszt, de ha visszatérünk az előtérbe, ahol éppen már széki tempó vagy kalotaszegi legényes megy, akkor is kell egy kis átállás. A Berka-Erdőfű táncházak is bizonyítják, hogy a magyar népzenének ezer arca van. Mindegyik máshogy és más miatt szép, máshogy értékes.

Berka Együttes
Tóth Dorottya - ének, citera, tekerő
Barna György - hegedű
Botlik Dávid - koboz
Endrődi Szabolcs - furulya, kaval, duda
Szalai-Gindl János - furulya, kaval, tilinkó
Walch Márton - dob, gardon, doromb

Erdőfű Zenekar
Éri Katalin - nagybőgő, cselló, ütőgardon
Kiss-Balbinat Ádám - hegedű, ének
Maruzsenszki Andor - hegedű
Éri Márton - brácsa, kontra

Írta: Vörös Eszter
Fotó: Laskovity Ervin 

Február 18-án a Cimbaliband legújabb lemeze, a Szabadon kerül bemutatásra a Fonóban. Hogy miért érdemes eljönni, arról a zenekar frontemberét, Unger Balázst kérdeztük.

Vörös Eszter: Az elmúlt 15 év alatt honnan hová fejlődött a Cimbaliband?

Unger Balázs: Mindig azt mondom, hogy próbáljuk megtartani a szintet. Emellett örülök, mert úgy látom, hogy van fejlődés, finomodás, kezd kikristályosodni. A Szabadon lemezzel népzenére való improvizációban a cimbalommal és a hegedűvel is szintet ugrottunk. Jól kialakult az az irány, amit én szerettem volna a cimbalommal, a népzenével és egyéb zenei műfajokkal. Ennek az is az oka, hogy 2016 óta ebben a formációban játszunk. Hatalmas inspiráció Máté hegedűjátéka, aki egy kis zseni a zenekarban.

V.E.: Mondhatjuk, hogy hazajártok a Fonóba?

U.B.: Persze. Akár személyesen én is, de a zenekar is, mert amikor nem Gödöllőn, hanem Pesten kell valamiért próbálnunk, akkor az első, hogy hívom a Fonót. Tök jó, hogy a Fonó ilyen komplex dolog: a lemezkiadástól kezdve, a lemezbemutató koncerten át a sajtó eseményekig mindenre nyitottak vagytok, és mi ezt nagyon szeretjük. Jó dolog reklámozni a népzenét, a cimbalmot.

V.E.: Mit üzensz a közönségnek a februári koncerttel kapcsolatban?

U.B.: Nagyon várunk mindenkit. Több oka is van ennek. Ez a lemez már egy kicsit kikristályosodottabb muzsikát tartalmaz. Nem annyira könnyed a hangvétel, mint a Balatoni nyaraló vagy Hétfő című számoknál, itt inkább az improvizáció és a népzene, ami előtérbe kerül. Nagyon izgalmas hangszeres dolgok vannak benne. Énekelhető számok is bőven vannak. Lesz két vendégünk is, Agatics Krunoszláv harmonikán, aki régóta szerepet játszik a Cimbaliband történetében és Bede Petya, aki szintén több lemezünkön is játszott fúvós hangszereken. Ők ott vannak az új lemezen is, szóval igyekszünk azt visszaadni, ami azon hallható, de az élőzene varázsa mindig sokkal jobb. Ami még nagyon fontos, hogy a lemez mindegyik dalához készült egy kép. Csináltunk egy felhívást és végül Sára Dóra, grafikusművész nyerte meg ezt a lehetőséget. Ezeket a képeket szeretnénk elárverezni a lemezbemutatóig, a bevételt pedig a Bethesda Gyermekkórháznak szeretnénk felajánlani. A Facebook-oldalunkon van egy fotóalbum, ahol a tizenegy kép megtalálható. Az a címe, hogy Fogadj örökbe egy Cimbaliband dalt Szabadon lemezünkről! A képek alatt lehet licitálni. Ötezer forintonként megy felfelé a licit. Reméljük a lemezbemutatóig sokan fognak licitálni, és százezer forint fölötti összeget tudunk majd utalni a kórháznak. Ezek a képek ki lesznek állítva, és át is fogjuk adni a dal jogos tulajdonosának. Aki a legnagyobb összeget ajánlja a képre, az a dalnak is tulajdonosa lesz. Ott lesz a videoklip alatt is a neve.

Írta: Vörös Eszter

Fotó: Kováts Gábor

Hogy mire számítsunk a csütörtöki "Ezért van az” lemezbemutató koncerten? Az alábbi villáminterjúban Zagyva Tamással, a Chalga frontemberével beszélgettünk a zenekarban megjelenő stílusokról, hatásokról. Gyertek, nagyon izgalmas lesz!

Vörös Eszter: Nem szokványos világzenei elemekből áll össze a zenétek. Mesélj ezekről!

Zagyva Tamás: Van egy ilyen célunk, hogy kimozduljunk a világzene skatulyájából. A zenekar az első két lemezével jól beleillett az akusztikus gitáros, ütőhangszeres világzenei stílusba. Ám azóta a világzene is megváltozott. Vannak a nagyon autentikus zenekarok. Hozzájuk nem tudunk hasonlítani, hiszen én nem vagyok népzenész, pofátlanság is lenne oda sorolni minket. Kifejezetten cél volt, hogy ne legyen népdalfeldolgozás az új lemezen. (Egy egyébként van.) Nem is hívnám világzenének, inkább amolyan okosabb popzene. De valószínűleg nem illünk bele a popzenébe se, mert a Petőfi Rádió most utasította vissza az egyik számunkat.

V.E.: Így, hogy a lemez vállaltan kevés népzenei komponenst tartalmaz, mit gondolsz melyik az az elem, ami mégis megragadhatja a nép- és világzene szerelmeseit?

Z.T.: Van hegedűs, szaxofonos és egy népdalénekes, ott van a népzenei frazír a zenénkben. Nagyon távolról nézve ez népzene, a Fonó közönségének inkább egy izgalmas átmenet a népzene és valami között.

V.E.: Mi minden ez a valami?

Z.T.: Vannak olyan zenekarvezetők, akiknek az utolsó hangig megvan a fejében, hogy mit szeretnének. Én is ilyen vagyok, de fontosabbnak tartom a zenekari tagok dolgait. Az a koncepció, hogy megtalálom a legjobb embereket, s megbízom bennük, hogy mit fognak csinálni. A jelenlegi felállás is így alakult; nem akartunk mi drum and bass-t és modern jazz dobolást beletenni, de itt van nekünk Szegő Dávid, aki a legaktuálisabb hiphop zenei stílusnak a képviselője, ő ezt behozta. Dolgoztunk egy kicsit, hogy összeilleszthető legyen, de működik. Ez így jó, hogy mindenki beleteszi a saját stílusát.

V.E.: Szavak, amelyek eszembe jutnak rólatok a harmóniatörés, a kontraszt és a rapszodikusság.

Z.T.: Ez a lemez, ez a hangszerelés lehetővé tette azt, hogy nagyobb stilisztikai tartományból tudjunk megszólalni. Van egy darbuka, egy akusztikus gitár, ezek mind közel állnak hozzám, de nem lehet annyi mindent megcsinálni vele, mint együtt dobbal és elektromos gitárral. Így hangerőben is több a lehetőségünk, tudunk nagyon halkan és nagyon hangosan is játszani. A népzenének van egy rezignált tartása, itt pedig bele tudunk vinni több színt; filmzenei hangszerelések is vannak. Ezek trükkös dolgok, el vannak bújtatva. A kontraszt fontos, ha minden egyforma lenne, unalmas lenne.

Írta: Vörös Eszter

Fotó: Demeter Ádám

Vörös Eszter / Fonó: Hatással van a zenétekre a jazz, a délszláv és a magyar népzene. Mondhatjuk, hogy a Babcsán Projekt egy világzenei formáció?

Babcsán Bence: Sokan nem szeretik használni a világzene kifejezést, én például szoktam. Szerintem ezzel nincs baj. Az én olvasatomban világzene az, amiben valamilyen népzenei hatás jelen van, és azt – akár improvizatív módon – saját utakon az ember felhasználja. Ilyen szempontból a mi zenénket a világzene kategóriába jó szívvel besorolom. Az a fontos, hogy olyan zenészek alkotják ezt a bandát, akik nemcsak érintőlegesen, hanem az említett egyéb műfajokat elmélyülve is művelik. Sára komolyan foglalkozik jazz zenével, a Jazzation acappella együttessel járják a világot, de Ábel például jazz tanszakra járt és a Nagy Emma Quintett aktív tagja. Mindenki ugyanolyan intenzitással foglalkozik népzenével is, mint egyéb műfajokkal, így magától jönnek, alakulnak a dolgok. Arra törekszünk, hogy belefeledkezzünk egymásba és a zenébe, amit játszunk a színpadon. Önazonosan helyezkedünk bele egy szervesen épülő zenei folyamatba. Ezeket próbáljuk megélni, létrehozni, és erre a közönség is rá tud csatlakozni érzelmileg.

Vörös Eszter / Fonó: Mennyire lesznek jelen a versek?

Babcsán Bence: A repertoárunknak a 70%-át versek adják. Ezen belül a 80% József Attila, őt nagyon szeretjük, de Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Weöres Sándor is ott van. Most Nemes Nagy Ágnes emlékév van, készülünk Nemes Nagy Ágnes versekkel is. A versek mondanivalóját és értelmét a zenével próbáljuk erősíteni: Az a hangulat, ami a versben érezhető, azt a zene erősítse. Fontos a szövegekben, a prozódiának a minél természetesebb megjelenése, érvényesülése. Én nagyon szeretek ezzel játszani, és egy ilyen szám is lesz a mostani koncerten. Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című versét zenésítettük meg, a vers szövege határozza meg az ütemszámokat.

Vörös Eszter / Fonó: Mi a Babcsán Projekt védjegye? Mi különböztet meg másoktól?

Babcsán Bence: Nekem mindennél fontosabb, hogy csakis olyan emberek legyenek ebben a zenekarban, akik nagyon erősen egymásra tudnak hangolódni érzelmileg. Egy zene úgy tud jól létrejönni a színpadon, hogyha a szakmai tudás mellett egy nagyon erős empatikus összekapcsolódás tud megvalósulni. Én törekszem rá, hogy legyen egy többlet érzelmi faktor a zenekarban.

Vörös Eszter / Fonó: Mire számítson a Fonó közönsége pénteken?

Babcsán Bence: A Taraf de Akácfa kezd, körülbelül egy órát fognak játszani. Ők román népzenével foglalkoznak. A Babcsán Projektben mi is nagyon szeretjük a román népzenét, ebből adódóan lesz közös számunk. Lesz olyan, hogy én állok be hozzájuk klarinéttal, és egy instrumentális hóra dallamot fogunk eljátszani. De összeraktunk egy teljesen új számot is, ami tematikáját tekintve az édesanyáinkhoz szól, Weöres Sándor Ó ha cinke volnék... című verse volt a kiindulópont. Ez egy balkáni hangulatú szám lesz, amiben az összes zenész egyszerre fog a színpadon állni.  Egyébként több ilyen nóta is lesz, amiben egyszerre fog mindenki zenélni.

Fotó: Bolyki Marci

Fő profiljuk az erdélyi népzene, de már több ízben bebizonyították, hogy az anyaországi anyagokkal is meg tudnak birkózni. Fiatalok, virtuózok, humorosak és ízlésesek. Hangszeres tudásuk mellett nem elhanyagolható az énekes sem. Kik ezek? A Tokos zenekar, akik a Fonóban ünnepelték, hogy immár tíz éve ezen a néven muzsikálnak együtt.

Január 21-én a Tokos zenekar a Fonó Budai Zeneház Pajtájában zárta le fél éve tartó jubileumi koncertsorozatát, amit egy kiadós táncházzal fejeltek meg. Ez egyben az idei év első nagy táncháza volt a Fonóban. Tókos Csongor Attila “Cuba”, Vajas Albert, Szép Gyula Bálint, Gergely Elek, Szakács Kristóf és Bálint Zsombor mutatta meg a nagyérdeműnek; így kell ezt csinálni, így kell muzsikálni. Ami hangszeres tudásuk mellett mindannyiukban közös, hogy tisztán, szívből énekelnek.

A Tokos zenekarból többen foglalkoznak népzenetanítással is a Kallós Zoltán Alapítvány Népzene Iskolában, de komolyzenei tudás is jelen van az együttesben – jóllehet ettől ilyen sokszínűek. A táncházmozgalom széles körben a 2014-es Fölszállott a páva óta ismeri, tiszteli a zenekart. Kollektív művészeti tudásuk figyelemreméltó. Nem ritka, hogy muzsikálás közben egyik-másik tag félreteszi hangszerét, és az énekhangjával varázsolja el a nagyérdeműt.

Már a hangbeállás alatt érezhető volt, hogy ez nagy mulatság lesz. A kolozsvári zenekarra jellemző humor és vagányság mögött kőkemény, precíz munka van; koncertjük egyszerre volt pontosan szerkesztett és közben zamatos kiszólásokkal tarkított. A Tokos semmit sem bíz a véletlenre: olyan vendégek segítették előadásukat, mint Codoba Florin és fiai, akik a táncházmozgalom egyik legfelkapottabb falujának, Magyarpalatkának méltán híres zenész képviselői, illetve öt pár táncos egyenesen Györgyfalváról, a faluból, amelynek zenéjét a Tokos zenekar elmúlt tíz évében mindig zászlajára tűzte. Külön megható tény, hogy a Codoba fiúk a zenekarvezetők zeneiskolai tanítványai, így egy színpadon volt a jelen és a jövő. Ám sajnos a múltról is szót kellett ejteni: a zenekar a koncert előtt két nappal elhunyt gyimesi mesterről, Blága Károly “Kicsi Kótáról” is megemlékezett, amihez segítségül hívták a színpadra Fitos Dezső táncművészt. Nem vidám indokból, ám így egy kevés csángó zenét is hallottunk a koncerten.

A Tokos, mint minden ízében erdélyi zenekar, repertoárját tekintve főleg erdélyi muzsikával foglalkozik. Ám a koncerten felcsendült egy bodrogközi összeállítás, amit Vajas Evelin, Vajas Albert felesége énekelt, egy szép szatmári rend, sőt a fiúk tamburatudásukat is megcsillogtatták egy dunántúli összeállításban. Az énekes, táncos vendégek mellett Dajka Ilka, Santana Cadena Diána, Sosovicza Fanni, Bordás Barnabás, Fodor Mátyás és Hajdú Flórián táncosok álltak a zenekar rendelkezésre három szám erejéig.

Az est átfogó képet adott a Tokos munkásságáról. A már fölsorolt számok mellett helyet kapott nagysajói és vajdaszentivanyi zene is. Az pedig külön öröm, hogy a Tokos előadta a Kalotaszextett acapella számukat is. A hajnali és legényes dallamból álló összeállításuk egyszerre kreatív, szórakoztató és szemtelenül profi, nem véletlenül szól ez videós összeállításunk alatt is.

Hiányérzet nem maradt; megmutatták, mit tudnak (sok mindent), azt is, hogy hogyan (profin). Január 21-én átélhettük, milyen egy igazi Tokos buli: a Fonó pajtája csordultig telt meg népzenekedvelőkkel, akik nemcsak egy jó koncertre vágytak, hanem hajnalig akartak mulatni. Mindkettőt megkapták. A többi történelem.

A zenekar tagjai: 
Tókos Csongor Attila, Vajas Albert – hegedű
Szép Gyula Bálint – brácsa 
Bálint Zsombor – brácsa, cimbalom
Gergely Elek – harmonika
Szakács Kristóf – nagybőgő

Írta: Vörös Eszter, a képeket köszönjük szépen a zenekarnak!