Darvas Kristóf gondolt egyet, s lemezt készített édesapja, Darvas Ferenc, zeneszerző, zongorista éppen feledésbe merülni készülő dalaiból. És milyen jól tette!
A szerzemények ezidáig színházi előadásokon, filmekben és rádiójátékokban csendültek föl, lemezen soha, ilyenformán a dalok csupán egy szűk kör emlékezetében éltek. Mostanáig. December 16-án volt lemezbemutató koncertjük a Fonó színpadán. Habár a „Te vagy a legjobb ötletem” című lemez megjelenése csak a tél végére várható, az ünnepek előtti lemezbemutatóra egy Ne nézz rám című kislemezt mint a „Te vagy a legjobb ötletem” előfutára már magukkal tudtak hozni. A Fonó nagyterme gyorsan telt meg a Darvas-féle kuplé és/vagy sanzon jellegű zenét kedvelő közönséggel. S mindez olyan tömeget jelentett, hogy hirtelen nem is volt elég a nagyterembe bekészített székmennyiség.
Darvas Ferenc munkásságát jellemzően a már 80-as években is színházkedvelő közönség ismeri, így a Fonóba egy új színű közönséget tudott ez a produkció bevonzani. A széksorok között pedig olyan arcok is helyet foglaltak, mint Várady Szabolcs, költő, akinek szövegei, stílusa nemcsak jelentősen meghatározta a zeneszerző munkásságát, hanem nélküle Darvas pályája is másmilyen lenne. Ott volt Both Gabi is, akivel Darvas a 1989-es Kék angyal előadásra írt dalokat egy házibulin énekelt föl – ezekről más fennmaradt forrása nem maradt Kristófnak a kutatómunkához.
Darvas Kristóf nemcsak a lemezkészítés ötletgazdája, a dalok felkutatója, hanem harmonikás, énekes és a koncert házigazdája is volt. Az egyes művek közötti konferálás pihenőidejét a zenekar többi tagja aláfestő akkordok játékával töltötték: hol egy halk dobszóló, hol egy-két gitárakkord, hol pedig az est sztárja, Darvas zongorajátéka támogatta meg Kristóf mondanivalóját.
Ferenc lazasága tükör lehet a fiatal korosztálynak. Az est hangulatát nagyban meghatározták a színpadról érkező kiszólások. Szemléltetésül, amikor Kristóf a színpadon Várady Szabolcs és az apja közös alkotómunkáját itt-ott pajzánnak titulálta, a zongora mögül a következő felelet érkezett: “Én nem vagyok pajzán, Szabolcs a pajzán, ő vitt ebbe bele.” S habár a szövegek jórészt tényleg csintalanul és intelligensen feszegetik az erotika határait, a jóízlését viszont soha nem lépik át.
A produkcióhoz Darvas Kristóf olyan színész– és zenésztársaságot tudott az apja és maga köré toborozni, akik nélkül nem jöhetett volna létre sem a kislemez, sem a bemutató, de a „Te vagy a legjobb ötletem” sem tudna megvalósulni. A lemezen olyan színpadi alakok énekelnek, mint Csákányi Eszter, Lázár Kati, Ujj Zsuzsi, Roszik Hella, Katona László, Mácsai Pál, Sipos György, Szakál Tamás, Darvas Ferenc, továbbá két fia, Darvas Benedek és Darvas Kristóf. Ám a zenekar is impozáns nevekből áll: Darvas Ferenc zongorán, Darvas Kristóf harmonikán, Petz Bálint gitáron, Szakál Tamás hegedűn, Takács Szabolcs bőgőn, Herboly László pedig dobon segített múlt századi hangulatot varázsolni a Fonóba. Ám mivel a lemezbemutatóra Csákányi Eszter, Lázár Kati és Mácsai Pál nem tudott eljönni, így a jelenlévők tolmácsolásában került előadásra minden Darvas-Várady mű. Bár Darvas 75. születésnapja nyáron volt, Kristóf Váradyt is felhívta a színpadra, hogy olvassa fel a barátjának szóló saját személyes születésnapi szerzeményét.
Minálunk nem szokványos, hogy egy koncert kétfelvonásos, mint ahogy az sem, hogy a második félidőre maga a zeneszerző csalogatja vissza a Fonó Kávézóban borozó közönséget. De Darvastól ez a nagyon is eredeti megoldás sem fura. A szünet végéhez közeledve a billentyűk közé csapott, amiből mindenki értette, hogy a koncert folytatódik.
Nagy szerencse, hogy a kilencvenes években is fehér ingben jártam, különben most hol írnánk alá a lemezt? – fogalmazta meg költői kérdését a mindig ingujjban és edzőcipőben járó Darvas, amikor a Ne nézz rám papírkötésére autogramot kértünk. A borítón ugyanis a sötét háttér előtt ülő férfi fehér ingjén kívül kevés dedikálható felületet találtunk. Az élő legenda, Darvas Ferenc természetes közvetlensége, öniróniája olyan jóleső atmoszférát teremtett december 16-án a Fonóban, ami a fiatalabb sztároknak is követendő példa lehet.
Írta: Vörös Eszter, fotó: Barcsik Géza
