Végre hús-vér közönség előtt mutathatta be tavaly megjelent lemezét a Fonó Budai Zeneházban a Cimbaliband.  A nagymúltú zenekart Unger Balázs cimbalomművész alapította 2006-ban miután saját pályájára fókuszálva elbúcsúzott az Magyar Állami Népi Együttestől. Az ország egyik legsikeresebb és nemzetközileg is jegyzett világzenei együttesévé váló csapata számtalan tagcsere után 2019-re állt fel a jelenlegi formájában. A zenekarvezető cimbalomvirtuóz Unger Balázs mellett Varga Kornél gitáron, Solymosi Máté hegedűn, Tóth Gergely bőgőn és brácsán, Babos Lőrinc dobokon, derbukán, cajonon és kannán muzsikálva alkotják az ötösfogatot. Most bemutatott lemezük immár a 12. a sorban. Számos elismerést kapott a zenekar fennállása során. A Danics Dóra, Bede Péter, Kovács Ferenc, Barity Zorán vendégszereplésével készült Balkán Projekt című nagyon sikeres lemezük után a 2019-ben elkészült Iram című. A Danics Dórával készült album 2020-ban Fonogram-díjban részesült. A most bemutatott, a Fonó gondozásában tavaly megjelent Gipsy Fushion is Fonogram jelölést érdemelt ki.

Az új album különlegessége a rendkívül tehetséges, nagyon fiatal, erdélyi gyökerekkel rendelkező Horváth Alexandra meghatározó jelenléte. A nagybőgős Tóth Gergely élete párjaként, már egy kislány boldog édesanyjaként is erősíti a Cimbaliband családias közösségét. A rendkívül színes, az autentikus gyökereket friss, fiatalos zenei hatásokkal fűszerező lemez másik meghatározó eleme Solymosi Máté virtuóz hegedűjátéka. Az autentikus prímástradíciók mellett a klasszikus zenében és a jazzben is otthonosan mozgó fiatal művész, Unger Balázs tanítványaként kapott szerepet a zenekarban, ma már a Liszt Ferencz Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Az Unger Balázs által diktált határtalan iram meg is kívánja a zenekar minden tagjától a virtuóz szakmai tudást. És ezt teljesítik is lefegyverző könnyedséggel és életigenléssel, humorral.

A Gipsy Fushion a Kárpát-medence és a Balkán cigányzenei hagyományai mellett egy dal erejéig adózik Django Reinhard szinticigány gitáros korszakalkotó művészete előtt is a Manouche Swing című szerzeménnyel. A Felvidéktől a székelyföldi Őrkőig és Morvaországtól Macedóniáig tartó zenei utazás tele van érzelemmel, gyors hangulat- és ritmusváltásokkal. Egy pillanatra sem engedi lankadni a hallgató figyelmét a fantasztikus feszültség, ami végig jellemzi a fájdalmat közvetítő balladákat és a határtalan, kirobbanó örömzenét is. A lemez címében szereplő „fushion” kifejezés egy fokozottan felvillanyzó dolgot, valami nagyon jót, kiemelkedőt jelent az angol szlengben. Ez a szójáték fejezi ki a magyar-cigány művészi együttműködés, eggyéválás színvonalát, érzelmi hőfokát. A lemez felszabadult hangulatát és zenei színeit Unger Balázs rendkívül közvetlen, barátságos, nyílt személyisége, tökéletes hangszeres és énektudása foglalja keretbe. Hangja is erősíti őserőjű muzikalitását, ami remek harmóniában egészül ki Horváth Alexandra életszeretettől kivirágzó, kristálytiszta vokáljával.

A közönség tomboló tapssal jutalmazta a zenészeket, akik őszintén megrendültek a hónapok óta nem hallott élő tetszésnyilvánítástól. Ez a muzsika szöges ellentétje a „lockdown” életérzésnek, ezért is robbant fel a Fonó Budai Zeneház Nagyszínpada. Katartikus koncerttel tért vissza az élőzene a házba egy világszínvonalú csapat jóvoltából a közönség nagy örömére. Bár táncolni még nem lehet, azért mulatni már sikerült a Fonó Teraszon is, a hangulat a szabadban sem szállt el. Sokak fülében csengett a zenekar himnikus slágerének vidám refrénje: „Vár ránk a világ…” A Cimbaliband szombat esti emlékezetes, érzelemgazdag, kis csodákkal teli koncertje igazi közösségi élményt nyújtott, a pünkösdi hétvége méltó eseménye lett.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Kerényi Róbert Szigony a gyimesi és moldvai furulyamuzsika egyik leghitelesebb és legnagyobb tudású tolmácsolója. A Szigony név adója maga Dresch Dudás Mihály volt egy táncházi találkozás alkalmakor.

Kerényi Róbert a nyolcvanas évek óta gyűjtője, élője a csángó zenének, rengeteg személyes kapcsolatból, eredeti, helyszíni élményből merítve, szinte vérévé vált ez a zene. Mára már nagy öregje a műfajnak, a Tatros és Szigony együttesek alapítója, tíz éven át a gyimesi zene apostola, Zerkula János partnere, zenésztársa lehetett. Napjainkban Petrás Mária kísérőzenekarának állandó tagja.

Duótársa, kísérője a Fonó Tavasz koncertjén Kiss Krisztián, kobzás, aki Petrás Mária zenekara mellett a Terra Profonda együttes alapító tagja is. Kiss Krisztián a népzene mellett világzenével is foglalkozik és fúvós hangszereket is megszólaltat a pengetősök mellett.

Előadásuk egészen különleges, természetelvű, ősi, az emberi élettől elválaszthatatlan, a szabad zenével rokon népzene születik Kerényi Róbert fantasztikus előadásában. Az egybefüggő műsor különleges lüktetéssel, lekottázhatatlan, parlandós előadással ejti ámulatba a hallgatót. A Gyimesekbe, vagy a moldvai dombok közé repít a virtuóz zenemondás, lángoló tűz mellé, regélő bölcsek társaságába. Kerényi játékából a kottából megtaníthatatlan, csak hiteles mesterektől, lakóhelyükön, életközösségükben, zord és békés tájaikon elleshető tudás köszön vissza elementáris energiával. Őserő, improvizálás és kötött motívumok felbukkanása, szabad, emberi lélegzethez, hangulatokhoz igazodó ritmusok hihetetlen hőfokon. Ezt a vágtázást kísérte érzékenyen, az ősi ritmusvilág teljes arzenálját felvonultatva, minden porcikájával a furulyajátékra és zenésztársára koncentrálva Kiss Krisztián.

Egy elképesztő körtáncot, soha meg nem állónak tűnő zenefolyamot hallhatunk, hol lassuló, hol újra teljes erejével feltámadó szélviharként. Archaikus, örök érzéseket ébresztenek és frissítenek fel az ember lelkében a talán Moldvában legtisztábban megőrződött dallamok, keservesek, hórák, övesek, szerbák, ciganyászkák, kecskések. Ez igazi élő népzene, jelen idejű, megtermékenyítő, képfestő. És Szigony előadása – az állandóan más színüket, dinamikájukat felvillantó furulyahangok mellett megszólaló emberi hangok – zengések, mormolások, zajok a teremtés égig érő létráját állítják a hallgató képzeletének, lelkének.  Ahogy Kerényi Róbert Szigony maga is megfogalmazza: „Folytonosan változó ritmus alapokon megszólaló moldvai keserves, ballada dallamok, különböző tánczenei közjátékokkal. Olyan, mint az élet: egyszer vagy éppen egyszerre szomorú-vidám, lassú-gyors, sírós-nevetős, komoly-játékos, harsány-érzéken, tragikus-komikus…”

Szöveg és fotó: Barcsik Géza

A 2007-ben alakult Záhony Unplugged Project sikeres, évtizedgyi zenei múltra visszatekintő zenekar később Z.U.P. néven ért el jelentős sikereket izgalmas feldolgozásaival, majd saját szerzeményekkel. 2016 nyarától az alapító-zeneszerző-szövegíró testvérpár Farkas Krisztina (Volkova) és Farkas János (Muzsik) duóban folytatta pályafutását. Muzsik és Volkova néven új zenei világot teremtettek, nagyon személyes, emberekre, közösségi és magánéleti szituációkra, élethelyzetekre, közéleti történésekre érzékenyen és szókimondóan reflektáló dalaikkal.

2017-ben megkapták a Veszprémi Utcazene Fesztiválon a szakmai zsűri díját, Volkova elnyerte a különdíjat is, majd a Budapest Parkban a Quimby és az Óriás előtt léptek fel nagy sikerrel. Rengeteg klub- és fesztiválszereplés, három kislemez, sikeres nagylemez, a Rövidesen találkozunk című korong megjelenése után a világjárvány sokkszerű szünetet hozott az élőzenei közegben működő szerzőpárosnak. A Fonó Budai Zeneház felkérését a Fonó Tavasz minikoncertjére nagy örömmel fogadták, így legalább az interneten találkozhatnak régen látott közönségükkel.

A duó névválasztása nem véletlenül oroszos hangzású, hiszen édesanyjuk orosz származású. Számaik között orosz nyelvű dalok is elhangzanak, természetesen anyanyelvi szintű, tökéletes prozódiával Viszockijt is idézve. A magyar nyelvű dalokban is felfedezhetők orosz zenei sítusjegyek a rengeteg más népzenei hatás mellett. Zenéjüket a greengrass-nek hívják és ez a kifejezés egy rendkívül gazdag, sokszínű zenei világot jelent. Mindketten rengeteg hangszert szólaltatnak meg, vokális megoldásaik pedig a nagy elődöket idézik, finom akusztikus hangképük és rendkívül szép énekszólamaik a Crosby, Stills, Nash and Young kvartettet is eszébe juttathatja a hallgatónak. Szövegeik a nagy elődökhöz híven nyílt közéleti reflexiók nagyon személyes hangon, hitelesen és őszinte indulattal előadott megfogalmazásban. Kis koncertjükön hallhatunk cigány témájú szociografikus dalt, vers megzenésítést és saját szerzeményeket is. Magánvéleményük nagyon igényes hangszereléssel és költői szépségű szövegekben fogalmazódnak meg. Muzsik gitárjátéka nemcsak ritmusszekciót idéz sajátos perkusszív pengetési technikája miatt, de a basszus szólam is hangsúlyosan megjelenik a telt akkordok mellett. Karakteres, nagyon tiszta éneke egyszerre a történetet mesélő bárdé és a rockzenészé. Volkova gyönyörű, bársonyos hangja remek gitárjátékkal, a melodika tangóharmonikát idéző hangjával, ukulele és ritmushangszerek kíséretével találja szíven a hallgatót. Nagyon erős drámaiság, dosztojevszkiji mélység és hamisítatlan orosz temperamentum egyszerre van jelen dalaikban a metsző szarkazmussal, iróniával együtt.

Nagyon izgalmas két új a járvány alatt született daluk. Müller Péter Sziámi Napidal projektje kapcsán megzenésítésre felkínált verse nagyon szép biblikus képzettársításokkal reagál a járvány miatt leállt világ képére. Megrendítően aktuális Muzsik Kijárási tilalom című dala is. És elhangzik a testvérek két nagy slágere, a sokak által nagyon szeretett, szívdobogás lüktetésű, elégikus Tejfehér és az elengedős szerelmes dal, koncertjeik zárószáma az  Unom már. A Muzsik és Volkova remek folytatása a két nagy magyar közéleti krónikás megszakadt munkásságának. Nem véletlen, hogy Cseh Tamás és Dinnyés József dalokat is feldolgoztak már magas színvonalon, szellemi és lelki közösséget vállalva életművükkel.

Szöveg és fotó: Barcsik Géza

Tárkány-Kovács Bálint 2008-ban fiatal népzenészekkel alapította meg a Tárkány Műveket. A rendkívül sikeres, működése során számos tagcserén átesett és sikeres szólókarriereket a pályán elindító formáció nagyon sokszínű zenét játszik. Az indulásnál balkáni zenék és a boldog békeidők dalainak tárkányos feldolgozásait tűzte ki céljául, ami a mai napig tart. Mára a repertoár kibővült a kortárs slágerek és versek feldolgozásával, egyre sokszínűbb és stílushatárokat nem ismerő hangszerelésekkel. Jazzisták és népzenészek gyűrűjében a cimbalom továbbra is központi szerepet játszik.

A nagylétszámú Tárkány Művek három népzenész tagja a Tárkány Trió alapításával az autentikus, magyar népi cimbalom muzsika feltámasztását vállalja fel. A hiánypótló triót Tárkány-Kovács Bálint Junior Príma-díjas cimbalomművész, Fekete „Kispuma” Márton brácsás és Molnár Péter bőgős alkotja. Molnár Péter a Tárkány Művekben is együtt muzsikál Tárkány Bálinttal és ismerős lehet Herczku Ági Bandájából is. Hercku Ági zenekarának is tagja a Junior Príma-díjas Fekete Márton, aki számtalan formációban működik közre, Magos, Dobrova, Kalász Máté bandája, Erdőfű zenekar, hogy csak néhányat említsünk.

A cimbalom-brácsa-bőgő felállás egy klasszikus, könnyen utazó népzenei formációt jelent. A kis létszám miatt megfizethető és közkedvelt volt a lakodalmi, ünnepi alkalmakon a 19. és 20. században is. Széles repertoár íródott erre a felállásra, ezeket felkutatva áll össze az együttes műsora, kiegészítve saját gyűjtésekkel. A nagyon sokszínű program magyar, román, cigány, szinto szerzők darabjait és saját feldolgozásokat is megszólaltat. Hallhatunk Miskolc környékén Oláh Dezső és Bodor Ferenc játéka alapján gyűjtött bodrogközi cimbalommuzsikát. Lakodalmi tánczenét az ország másik csücskéből Tendl Pál hagyatékából a Fertő-Hanság vidékéről. Ebben a darabban elhangzik egy ritka tünemény is, humoros brácsa szóló Fekete Kispuma Márton jóvoltából. Molnár Péter bőgős szofisztikált játéka atombiztos, dinamikában szélesívű alapot ad Tárkány Bálint virtuóz cimbalomjátékához.

A hosszú, több tételes zeneszámok nagy szakmai tudást igényelnek, amit a rutinos és mesterfokú zenészek elegáns könnyedséggel mutatnak be. A cimbalom-prímás tradíció népszerűsítése hálás feladatnak tűnik, nagyon sokszínű ez a zenei világ. A Felső-Maros menti Magyarpéterlaka leghíresebb múltszázadi cimbalomvirtuózától, Buci „Szép” Józseftől is elhangzik Rákóczi verbunk, de hallunk virtuóz román hórát és Miskolc környékéről Buri Rudolf Vasvári verbunkja is bemutatásra kerül. A Kárpát-medence zenei örökségét minden tájegységét gazdagító cimbalomkincs gyönyörű válogatását kapjuk a Tárkány trió kiváló zenészeitől.

 Fotó és szöveg: Barcsik Géza

A Fonó Budai Zeneház műfaji sokszínűségére jellemzően a tavaszi koncertsorozat zenei programja a szabadzenétől a jazzen át az autentikus paraszti zenékig terjed. A muzsikákat összekötő egyetlen vezérfonal a nagyon magas művészi és szakmai színvonal. Bolya Mátyás és Szlama László két egymást követő generáció képviselője, életútjuk olyan gazdag, hogy tényleg nem lehet felsorolni a rengeteg zenekart és produkciót, amelynek meghatározó közreműködői. Mindketten a koboz legkiválóbb képviselői, de citerán is akadémiai szinten játszanak. Bolya Mátyás a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének kutató részlegvezetője és a Zeneakadémia tanára is. Rengeteg produkcióban szerepel a moldvai csángó zene egyik legismertebb művelője és népszerűsítője. A csángó közösséget szervezőként is segítette és segíti. Legismertebb zenekarai a Zurgó, a Kárpátia Folkműhely és a Rohoncz Music Manufactory Szokolay Dongó Balázzsal.

Szlama László a fiatalabb generáció tagja, szintén nagyon sokszínű előadó és óraadó tanár a Zeneakadémián. Ő is a koboz mestere, de tekerőn és citerán is játszik. A PásztorHóra zenekar alapító tagja, a zenekar a moldai zene egyéni hangú bemutatására szövetkezett virtuózok gyűjtőhelye. A HoldalaNap társulattal nemzetközi fúziós népzenét játszanak és interaktív színházi előadásokat hoznak létre. Minden zenei stílusban otthonos, ami kobozzal eljátszható.

A két sokszínű zenész most hazai pályán, kobozduóként varázsolt. Fantasztikus hangzást szült a két koboz együttes és technikailag határtalan megszólaltatása. Ráadásul meglepetésként egy Szlama László által Norvégiában gyűjtött svéd dallal indult a program, rendkívül letisztult, nyugodt, kristálytiszta északi lírát sugározva. Minikoncertjükön egészen elképesztő hangzásvilágjárást mutattak be a moldvai csángók legjellemzőbb hangszerén.

Bolya Mátyás reneszánsz lant átirata a középkori Velencébe repíti a hallgatót, de olyan intenzitással, hogy középkori metálzene születik a tollpengetett fémhúrokon. De hogy a muzsikusok legszeretettebb, legkeletibb magyar közösségét is megidézzék, egy moldvai csángó feldolgozást hallhatunk „A pünkösdi rózsa” jól ismert dallamával. És hogy a jókedv és a virtuozitás a tetőfokára hágjon, a koboz mellé Bolya Mátyás a citeráját is csatasorba állítja, hogy „Szólj anyádnak!” című kompozíciójukkal a Balkán összes életerejét a hallgatóra zúdítsák. Ez az a folk-funky találmány, ami ha nagyobb számú közönség előtt hangozhatna el, biztosan vad pogózást váltana ki. Erre sajnos még várni kell, így marad a monitor előtti első sorban táncolás, reméljük már nem sokáig…

                                                                                                                                                Barcsik Géza