Hogy mire számítsunk a csütörtöki "Ezért van az” lemezbemutató koncerten? Az alábbi villáminterjúban Zagyva Tamással, a Chalga frontemberével beszélgettünk a zenekarban megjelenő stílusokról, hatásokról. Gyertek, nagyon izgalmas lesz!

Vörös Eszter: Nem szokványos világzenei elemekből áll össze a zenétek. Mesélj ezekről!

Zagyva Tamás: Van egy ilyen célunk, hogy kimozduljunk a világzene skatulyájából. A zenekar az első két lemezével jól beleillett az akusztikus gitáros, ütőhangszeres világzenei stílusba. Ám azóta a világzene is megváltozott. Vannak a nagyon autentikus zenekarok. Hozzájuk nem tudunk hasonlítani, hiszen én nem vagyok népzenész, pofátlanság is lenne oda sorolni minket. Kifejezetten cél volt, hogy ne legyen népdalfeldolgozás az új lemezen. (Egy egyébként van.) Nem is hívnám világzenének, inkább amolyan okosabb popzene. De valószínűleg nem illünk bele a popzenébe se, mert a Petőfi Rádió most utasította vissza az egyik számunkat.

V.E.: Így, hogy a lemez vállaltan kevés népzenei komponenst tartalmaz, mit gondolsz melyik az az elem, ami mégis megragadhatja a nép- és világzene szerelmeseit?

Z.T.: Van hegedűs, szaxofonos és egy népdalénekes, ott van a népzenei frazír a zenénkben. Nagyon távolról nézve ez népzene, a Fonó közönségének inkább egy izgalmas átmenet a népzene és valami között.

V.E.: Mi minden ez a valami?

Z.T.: Vannak olyan zenekarvezetők, akiknek az utolsó hangig megvan a fejében, hogy mit szeretnének. Én is ilyen vagyok, de fontosabbnak tartom a zenekari tagok dolgait. Az a koncepció, hogy megtalálom a legjobb embereket, s megbízom bennük, hogy mit fognak csinálni. A jelenlegi felállás is így alakult; nem akartunk mi drum and bass-t és modern jazz dobolást beletenni, de itt van nekünk Szegő Dávid, aki a legaktuálisabb hiphop zenei stílusnak a képviselője, ő ezt behozta. Dolgoztunk egy kicsit, hogy összeilleszthető legyen, de működik. Ez így jó, hogy mindenki beleteszi a saját stílusát.

V.E.: Szavak, amelyek eszembe jutnak rólatok a harmóniatörés, a kontraszt és a rapszodikusság.

Z.T.: Ez a lemez, ez a hangszerelés lehetővé tette azt, hogy nagyobb stilisztikai tartományból tudjunk megszólalni. Van egy darbuka, egy akusztikus gitár, ezek mind közel állnak hozzám, de nem lehet annyi mindent megcsinálni vele, mint együtt dobbal és elektromos gitárral. Így hangerőben is több a lehetőségünk, tudunk nagyon halkan és nagyon hangosan is játszani. A népzenének van egy rezignált tartása, itt pedig bele tudunk vinni több színt; filmzenei hangszerelések is vannak. Ezek trükkös dolgok, el vannak bújtatva. A kontraszt fontos, ha minden egyforma lenne, unalmas lenne.

Írta: Vörös Eszter

Fotó: Demeter Ádám

Vörös Eszter / Fonó: Hatással van a zenétekre a jazz, a délszláv és a magyar népzene. Mondhatjuk, hogy a Babcsán Projekt egy világzenei formáció?

Babcsán Bence: Sokan nem szeretik használni a világzene kifejezést, én például szoktam. Szerintem ezzel nincs baj. Az én olvasatomban világzene az, amiben valamilyen népzenei hatás jelen van, és azt – akár improvizatív módon – saját utakon az ember felhasználja. Ilyen szempontból a mi zenénket a világzene kategóriába jó szívvel besorolom. Az a fontos, hogy olyan zenészek alkotják ezt a bandát, akik nemcsak érintőlegesen, hanem az említett egyéb műfajokat elmélyülve is művelik. Sára komolyan foglalkozik jazz zenével, a Jazzation acappella együttessel járják a világot, de Ábel például jazz tanszakra járt és a Nagy Emma Quintett aktív tagja. Mindenki ugyanolyan intenzitással foglalkozik népzenével is, mint egyéb műfajokkal, így magától jönnek, alakulnak a dolgok. Arra törekszünk, hogy belefeledkezzünk egymásba és a zenébe, amit játszunk a színpadon. Önazonosan helyezkedünk bele egy szervesen épülő zenei folyamatba. Ezeket próbáljuk megélni, létrehozni, és erre a közönség is rá tud csatlakozni érzelmileg.

Vörös Eszter / Fonó: Mennyire lesznek jelen a versek?

Babcsán Bence: A repertoárunknak a 70%-át versek adják. Ezen belül a 80% József Attila, őt nagyon szeretjük, de Szabó Lőrinc, Juhász Gyula, Weöres Sándor is ott van. Most Nemes Nagy Ágnes emlékév van, készülünk Nemes Nagy Ágnes versekkel is. A versek mondanivalóját és értelmét a zenével próbáljuk erősíteni: Az a hangulat, ami a versben érezhető, azt a zene erősítse. Fontos a szövegekben, a prozódiának a minél természetesebb megjelenése, érvényesülése. Én nagyon szeretek ezzel játszani, és egy ilyen szám is lesz a mostani koncerten. Nemes Nagy Ágnes Tanulni kell című versét zenésítettük meg, a vers szövege határozza meg az ütemszámokat.

Vörös Eszter / Fonó: Mi a Babcsán Projekt védjegye? Mi különböztet meg másoktól?

Babcsán Bence: Nekem mindennél fontosabb, hogy csakis olyan emberek legyenek ebben a zenekarban, akik nagyon erősen egymásra tudnak hangolódni érzelmileg. Egy zene úgy tud jól létrejönni a színpadon, hogyha a szakmai tudás mellett egy nagyon erős empatikus összekapcsolódás tud megvalósulni. Én törekszem rá, hogy legyen egy többlet érzelmi faktor a zenekarban.

Vörös Eszter / Fonó: Mire számítson a Fonó közönsége pénteken?

Babcsán Bence: A Taraf de Akácfa kezd, körülbelül egy órát fognak játszani. Ők román népzenével foglalkoznak. A Babcsán Projektben mi is nagyon szeretjük a román népzenét, ebből adódóan lesz közös számunk. Lesz olyan, hogy én állok be hozzájuk klarinéttal, és egy instrumentális hóra dallamot fogunk eljátszani. De összeraktunk egy teljesen új számot is, ami tematikáját tekintve az édesanyáinkhoz szól, Weöres Sándor Ó ha cinke volnék... című verse volt a kiindulópont. Ez egy balkáni hangulatú szám lesz, amiben az összes zenész egyszerre fog a színpadon állni.  Egyébként több ilyen nóta is lesz, amiben egyszerre fog mindenki zenélni.

Fotó: Bolyki Marci

Fő profiljuk az erdélyi népzene, de már több ízben bebizonyították, hogy az anyaországi anyagokkal is meg tudnak birkózni. Fiatalok, virtuózok, humorosak és ízlésesek. Hangszeres tudásuk mellett nem elhanyagolható az énekes sem. Kik ezek? A Tokos zenekar, akik a Fonóban ünnepelték, hogy immár tíz éve ezen a néven muzsikálnak együtt.

Január 21-én a Tokos zenekar a Fonó Budai Zeneház Pajtájában zárta le fél éve tartó jubileumi koncertsorozatát, amit egy kiadós táncházzal fejeltek meg. Ez egyben az idei év első nagy táncháza volt a Fonóban. Tókos Csongor Attila “Cuba”, Vajas Albert, Szép Gyula Bálint, Gergely Elek, Szakács Kristóf és Bálint Zsombor mutatta meg a nagyérdeműnek; így kell ezt csinálni, így kell muzsikálni. Ami hangszeres tudásuk mellett mindannyiukban közös, hogy tisztán, szívből énekelnek.

A Tokos zenekarból többen foglalkoznak népzenetanítással is a Kallós Zoltán Alapítvány Népzene Iskolában, de komolyzenei tudás is jelen van az együttesben – jóllehet ettől ilyen sokszínűek. A táncházmozgalom széles körben a 2014-es Fölszállott a páva óta ismeri, tiszteli a zenekart. Kollektív művészeti tudásuk figyelemreméltó. Nem ritka, hogy muzsikálás közben egyik-másik tag félreteszi hangszerét, és az énekhangjával varázsolja el a nagyérdeműt.

Már a hangbeállás alatt érezhető volt, hogy ez nagy mulatság lesz. A kolozsvári zenekarra jellemző humor és vagányság mögött kőkemény, precíz munka van; koncertjük egyszerre volt pontosan szerkesztett és közben zamatos kiszólásokkal tarkított. A Tokos semmit sem bíz a véletlenre: olyan vendégek segítették előadásukat, mint Codoba Florin és fiai, akik a táncházmozgalom egyik legfelkapottabb falujának, Magyarpalatkának méltán híres zenész képviselői, illetve öt pár táncos egyenesen Györgyfalváról, a faluból, amelynek zenéjét a Tokos zenekar elmúlt tíz évében mindig zászlajára tűzte. Külön megható tény, hogy a Codoba fiúk a zenekarvezetők zeneiskolai tanítványai, így egy színpadon volt a jelen és a jövő. Ám sajnos a múltról is szót kellett ejteni: a zenekar a koncert előtt két nappal elhunyt gyimesi mesterről, Blága Károly “Kicsi Kótáról” is megemlékezett, amihez segítségül hívták a színpadra Fitos Dezső táncművészt. Nem vidám indokból, ám így egy kevés csángó zenét is hallottunk a koncerten.

A Tokos, mint minden ízében erdélyi zenekar, repertoárját tekintve főleg erdélyi muzsikával foglalkozik. Ám a koncerten felcsendült egy bodrogközi összeállítás, amit Vajas Evelin, Vajas Albert felesége énekelt, egy szép szatmári rend, sőt a fiúk tamburatudásukat is megcsillogtatták egy dunántúli összeállításban. Az énekes, táncos vendégek mellett Dajka Ilka, Santana Cadena Diána, Sosovicza Fanni, Bordás Barnabás, Fodor Mátyás és Hajdú Flórián táncosok álltak a zenekar rendelkezésre három szám erejéig.

Az est átfogó képet adott a Tokos munkásságáról. A már fölsorolt számok mellett helyet kapott nagysajói és vajdaszentivanyi zene is. Az pedig külön öröm, hogy a Tokos előadta a Kalotaszextett acapella számukat is. A hajnali és legényes dallamból álló összeállításuk egyszerre kreatív, szórakoztató és szemtelenül profi, nem véletlenül szól ez videós összeállításunk alatt is.

Hiányérzet nem maradt; megmutatták, mit tudnak (sok mindent), azt is, hogy hogyan (profin). Január 21-én átélhettük, milyen egy igazi Tokos buli: a Fonó pajtája csordultig telt meg népzenekedvelőkkel, akik nemcsak egy jó koncertre vágytak, hanem hajnalig akartak mulatni. Mindkettőt megkapták. A többi történelem.

A zenekar tagjai: 
Tókos Csongor Attila, Vajas Albert – hegedű
Szép Gyula Bálint – brácsa 
Bálint Zsombor – brácsa, cimbalom
Gergely Elek – harmonika
Szakács Kristóf – nagybőgő

Írta: Vörös Eszter, a képeket köszönjük szépen a zenekarnak! 

Darvas Kristóf gondolt egyet, s lemezt készített édesapja, Darvas Ferenc, zeneszerző, zongorista éppen feledésbe merülni készülő dalaiból. És milyen jól tette!

A szerzemények ezidáig színházi előadásokon, filmekben és rádiójátékokban csendültek föl, lemezen soha, ilyenformán a dalok csupán egy szűk kör emlékezetében éltek. Mostanáig. December 16-án volt lemezbemutató koncertjük a Fonó színpadán. Habár a „Te vagy a legjobb ötletem” című lemez megjelenése csak a tél végére várható, az ünnepek előtti lemezbemutatóra egy Ne nézz rám című kislemezt mint a „Te vagy a legjobb ötletem” előfutára már magukkal tudtak hozni. A Fonó nagyterme gyorsan telt meg a Darvas-féle kuplé és/vagy sanzon jellegű zenét kedvelő közönséggel. S mindez olyan tömeget jelentett, hogy hirtelen nem is volt elég a nagyterembe bekészített székmennyiség.

Darvas Ferenc munkásságát jellemzően a már 80-as években is színházkedvelő közönség ismeri, így a Fonóba egy új színű közönséget tudott ez a produkció bevonzani. A széksorok között pedig olyan arcok is helyet foglaltak, mint Várady Szabolcs, költő, akinek szövegei, stílusa nemcsak jelentősen meghatározta a zeneszerző munkásságát, hanem nélküle Darvas pályája is másmilyen lenne. Ott volt Both Gabi is, akivel Darvas a 1989-es Kék angyal előadásra írt dalokat egy házibulin énekelt föl – ezekről más fennmaradt forrása nem maradt Kristófnak a kutatómunkához.

Darvas Kristóf nemcsak a lemezkészítés ötletgazdája, a dalok felkutatója, hanem harmonikás, énekes és a koncert házigazdája is volt. Az egyes művek közötti konferálás pihenőidejét a zenekar többi tagja aláfestő akkordok játékával töltötték: hol egy halk dobszóló, hol egy-két gitárakkord, hol pedig az est sztárja, Darvas zongorajátéka támogatta meg Kristóf mondanivalóját.

Ferenc lazasága tükör lehet a fiatal korosztálynak. Az est hangulatát nagyban meghatározták a színpadról érkező kiszólások. Szemléltetésül, amikor Kristóf a színpadon Várady Szabolcs és az apja közös alkotómunkáját itt-ott pajzánnak titulálta, a zongora mögül a következő felelet érkezett: “Én nem vagyok pajzán, Szabolcs a pajzán, ő vitt ebbe bele.” S habár a szövegek jórészt tényleg csintalanul és intelligensen feszegetik az erotika határait, a jóízlését viszont soha nem lépik át.

A produkcióhoz Darvas Kristóf olyan színész– és zenésztársaságot tudott az apja és maga köré toborozni, akik nélkül nem jöhetett volna létre sem a kislemez, sem a bemutató, de a „Te vagy a legjobb ötletem” sem tudna megvalósulni. A lemezen olyan színpadi alakok énekelnek, mint Csákányi Eszter, Lázár Kati, Ujj Zsuzsi, Roszik Hella, Katona László, Mácsai Pál, Sipos György, Szakál Tamás, Darvas Ferenc, továbbá két fia, Darvas Benedek és Darvas Kristóf. Ám a zenekar is impozáns nevekből áll: Darvas Ferenc zongorán, Darvas Kristóf harmonikán, Petz Bálint gitáron, Szakál Tamás hegedűn, Takács Szabolcs bőgőn, Herboly László pedig dobon segített múlt századi hangulatot varázsolni a Fonóba. Ám mivel a lemezbemutatóra Csákányi Eszter, Lázár Kati és Mácsai Pál nem tudott eljönni, így a jelenlévők tolmácsolásában került előadásra minden Darvas-Várady mű. Bár Darvas 75. születésnapja nyáron volt, Kristóf Váradyt is felhívta a színpadra, hogy olvassa fel a barátjának szóló saját személyes születésnapi szerzeményét.

Minálunk nem szokványos, hogy egy koncert kétfelvonásos, mint ahogy az sem, hogy a második félidőre maga a zeneszerző csalogatja vissza a Fonó Kávézóban borozó közönséget. De Darvastól ez a nagyon is eredeti megoldás sem fura. A szünet végéhez közeledve a billentyűk közé csapott, amiből mindenki értette, hogy a koncert folytatódik.

Nagy szerencse, hogy a kilencvenes években is fehér ingben jártam, különben most hol írnánk alá a lemezt? – fogalmazta meg költői kérdését a mindig ingujjban és edzőcipőben járó Darvas, amikor a Ne nézz rám papírkötésére autogramot kértünk. A borítón ugyanis a sötét háttér előtt ülő férfi fehér ingjén kívül kevés dedikálható felületet találtunk. Az élő legenda, Darvas Ferenc természetes közvetlensége, öniróniája olyan jóleső atmoszférát teremtett december 16-án a Fonóban, ami a fiatalabb sztároknak is követendő példa lehet.

Írta: Vörös Eszter, fotó: Barcsik Géza

A táncházmozgalom már kezdetben zászlajára tűzte Mezőséget, hiszen ötven évvel ezelőtt a széki táncrend megtanulásával kezdődött minden, de hamar közkedveltté vált Magyarpalatka is. Az elmúlt évtizedekben nem telt el Néptáncantológia vagy bármilyen neves verseny mezőségi tánc nélkül. Trendek jönnek-mennek, de ez nem változik; a  mezőségi mindig menő lesz.

Nehezen találni olyan néptáncost, aki ne kedvelné a mezőségit. Habár a táncházasok körében a mezőségi falvak nem örvendenek ugyanakkora népszerűségnek, ez nem jelenti azt, hogy egyik falu táncos egyénisége előrébbvaló lenne, mint egy másik település adatközlője.

Hála a gyűjtéseknek, a mestereknek és a jól szervezett mozgalomnak, táncosként egyre szélesebb körben tágíthatjuk ismereteinket. Bár a Kárpát-medence tánckultúrájáról sokan még mindig nem hiszik el, hogy ennyi év után is újat lehet mutatni, ezt cáfolta a Fonó Budai Zeneház Fonó Szerda tánc– és énektanítás visai sorozata. A szeptemberben indult kurzuson a belső-mezőségi falu táncait és énekeit olyan szakavatott mesterektől tudtuk elsajátítani, akik mind a saját munkásságuk egyik legfontosabb pillérének is a visai kultúrát tekintik. Minden szerdán a Fonó pajtájában Deffend Irén “Inci” és Szappanos Tamás “Szapi” a haladókat, a nagyteremben pedig Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter oktatta a kezdő táncos érdeklődőket. Az estéken Herczku Ági is szót kért: visai énekeket és rikoltozásokat adott át a nagyérdeműnek.

Az oktatók bár nem visaiak, a falu kultúrájához szenvedélyesen kötődnek. Szakmai rátermettségük mellett a személyes emlékeik, tapasztalataik azok, amelyek a felbecsülhetetlen tudásukat adják. Az adott táncos és énekes adatközlő mesterek mozdulatait és dallamait így sokkal közelebb tudták hozni a Fonóba látogatókhoz, mint egy tornateremszagú intenzív tánc– és énekkurzuson. Tovább mélyítette a visai szerdák erejét az élő zene; a kezdő és a haladó táncoktatás, illetve az énektanítás is élőzenei kísérettel zajlott.

Ha valaki a Fonó Szerdákon mértanilag pontos táncoktatásra, erőltetett sarkonfordulásokra, akrobatikus csapásfolyamatokra számított, csalódhatott. Ám jóllehet, pozitívan. Előbb éreztük a visaiak csizmájának trágyaszagát és a pánkójuk illatát, mintsem a táncjelírással szétszálazott archív filmek papírszagát. Az oktatók már elvégezték a filmek elemzését, így ezen a kurzuson a mezőségiek tenyeres-talpas tánca, a parasztember logikus, energiával itt-ott spórolós táncfelépítése került terítékre. Szemléletátadásra törekvő mulatságok voltak ezek, nem pedig tökéletes táncos gyémántokat csiszoló táncpróbák.

Az eseménysorozat nem korhatáros, így a fiatalabbak az idősebb korosztállyal közösen tanulhatnak, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A tudásszintek tovább bontása vagy a korosztályok szeparálása nem megoldható. A kurzusainknak nem célja a táncos egyének kategorizálása, így mindenki saját belátása szerint választhat csoportot, s mindenki a saját készségeire koncentrálva fejlődhet, hol lemaradva, hol pedig – talán unásig – ismételve ugyanazt. A fejlődés viszont borítékolható és szemmel látható volt a visai esteken.

Míg a kezdő kurzuson mezőségi alapok lefektetése volt a cél, persze visai szemüvegen keresztül, a haladóra már mezőségi alaptudással rendelkezőket vártak az oktatók. Így lehetett heti egy alkalommal is olyan alkalmazható visai táncos jártasságot szerezni, ami egy táncházban megkülönbözteti a visaizókat a nem visaizóktól. Apropó, alkalmazás! A félév minden szerdáján Herczku Ági kifinomult eleganciával tartott mezőségi énekoktatása után a Fonó pajtájában egy visai mulatságban találhattuk magukat, ahol megélhettük, magunkra szabhattuk az Ágitól tanult mezőségi hanglejtésű csujjogatásokat és az Incitől, Barbitól, Szapitól és Petitől ellesett figurákat. Egyik héten a Budapest Mezőség Band, a másikon pedig Szilágyi Marci és zenekara muzsikált mindenki kedvére.

“Az bánja, aki nem jön el!” – szögezte le Szapi szeptemberben, s igaza volt. Aki 2021 őszén résztvett a Fonó Szerdákon, kétség kívül szívébe zárta Visát, de az sem kizárt, hogy e falu kultúrája népszerűségben beérte a méltán közkedvelt palatkai sűrű csárdást vagy akár a bonchidai inevtitát.

Karácsony előtt, december 22-én az elmúlt félév szerdáit megkoronázzuk a “Lélek szivarfüstje” című átfogó visai gálaműsorral, majd egy hatalmas táncházzal zárjuk a Fonót. Nagy buli lesz, ne maradj le!

Oktatók, akik nélkül a visai Fonó Szerdák nem működhettek volna gördülékenyen:
Deffend Irén "Inci" és Szappanos Tamás "Szapi" - haladó csoport (Pajta)
Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter - kezdő csoport (Nagyterem)
Herczku Ágnes - énekoktatás

Helyettesek:
Sőregi Anna - ének 
Szél Gábor - ének, tánc 

Táncházmester:
Csatai László “Csidu”

Írta: Vörös Eszter