Fonó Budai Zeneház

Egy este a világzene, a népzene és az irodalom szerelmeseinek

2022. március 23. 17:07 - Fonó Budai Zeneház

A Szeress, ha kedves az életeM! zenés irodalmi est egyik zeneszerzője, Varga Kornél mesélt arról, hogyan jött létre a József Attila szerelmi lírájára írott produkció. Hogy mire számítsunk március 26-án a Fonóban, az interjúból kiderül.

Ki hívta életre ezt a produkciót?

Fekete Bori ötlete volt, hogy József Attila életét mutassuk be egy zenés, prózai esten keresztül. Időrendi sorrendben haladunk, és szerelmein keresztül mutatjuk be a költő életét. Bori megkért, hogy segítsek neki a megvalósításban. Találtam erre pályázatot, amit meg is nyertünk, aztán összeállítottuk a csapatot. A társulatot úgy kellett összeállítani, hogy minden téren megálljuk a helyünket. Praktikus okok mentén, emberileg és zeneileg is megfelelő zenészeket válogattunk össze. Hogy csak egy példát mondjak; olyan basszusgitáros kellett, Takács Szabolcs személyében, aki tud nagybőgőzni is. Babcsán Bencével több formációban is együtt dolgozunk, jó barátok is vagyunk, jól tudunk együttműködni. Őt kértem föl, hogy segítsen ehhez zenét írni, mert úgy éreztem, hogy egyedül kevés vagyok ehhez a feladathoz. Ketten dolgoztunk hat saját vers megzenésítésen. A zeneszerzés mellett zenészként is közreműködünk a produkcióban, és együtt találtuk ki, hogy kik legyenek a többiek. Olyan zenészekkel hívtuk életre ezt a projektet, mint Kuczera Barbara hegedűs, Eredics Dávid fúvós hangszeres, Fekete Márton brácsás, Kertész Ákos ütőhangszeres és  szintetizátoros és Lisztes Jenő cimbalmos. Az ötletgazda, Bori pedig énekel. Levélrészletek is lesznek Kautzky Armand színművész felolvasásában.

Te személyesen hogyan kötődsz a költőhöz?

Ahogy korosodik az ember, úgy rájön, hogy József Attila mekkora zseni volt. Elképesztő, hogyan lehet olyan fiatalon, huszonévesen ilyen tartalmakat leírni. Sajnos elég sok nélkülözés és fájdalom volt az életében, volt miből merítenie.

 Van kedvenc József Attila versed?

Sajnos mostanában nem olvasok kifejezetten verseket. Ha szembejön velem egy, elolvasom és mindig rácsodálkozom, hogyan lehet a szavakkal, gondolatokkal bánni. Most a munkafolyamat alatt többször olvastam is és hallottam is a műsorban szereplő verseket. Nagyon durva. Nem tudok kiemelni egyet.

Mi várható az előadáson?

Lesznek autentikus népi részek: bőgő, brácsa, hegedű, cimbalom, ének. Lesz moldvai, balkáni elem és saját szerzemények. Úgy terveztük ezt a produkciót Bencével, hogy egy kőszínházban is megállja a helyét; nyitány zenét komponáltunk az elejére. Az írott zenék kicsit populárisabbak, talán a világzene kategóriába sorolhatóak.  Próbáltuk lekövetni a zenével az eseményeket, így hát a végén egy progresszívabb, sötétebb zenéhez érkezünk, nem lesz vidám. Nagyon örülünk neki, hogy ezt így össze tudtuk hozni, büszkék vagyunk a végeredményre. Maradandót és értékeset szerettünk volna hátrahagyni, ha már a zseni költő anyagaihoz hozzányúltunk.

Kiknek ajánlod?

Annak, aki a népzenét vagy a világzenét szereti. Aki József Attilát, vagy általában az irodalmat kedveli. De aki mind a hármat szereti, azoknak biztosan izgalmas lesz.


Fotó: Barcsik Géza

Írta: Vörös Eszter

Szólj hozzá!

Ahol a jazz és a népzene összeér

2022. március 16. 15:36 - Fonó Budai Zeneház

Kedvcsináló az Ég alatti 5 és a Rézeleje Fanfárosok pénteki koncertjeihez

Villáminterjúnkban Udvardi Marci zenész mesélt a március 18-i Fonó Duplázóról, ahol két kiváló zenekar, a Rézeleje Fanfárosok és az Ég alatti 5 fogja szolgáltatni a muzsikát.

Mik a két zenekar közötti fő különbségek?

Mindkettőben ott vagyok mint alapító, s mint zenekarvezető. Vannak még zenekaraim, azokat is a sajátomnak érzem, de ez a kettő a saját gyermek. Más a stílus. Az Ég alatti Quintett egy jazz zenekar. Van egy csomó szellemi előd, akiknek a munkássága inspirál minket, de főleg saját számokat játszunk. Igyekszünk egy saját hangzást létrehozni.

psx_20220129_192127.jpg

Ehhez képest a Rézeleje egyértelműen népzenei alapokon nyugszik.

Igen, főleg moldvain. Leginkább a moldvai táncdallamokat ismerjük, de vannak kedvelt balkán dallamaink is. Heten vagyunk már a zenekarban, és mindenki máshogy kapcsolódik a zenéhez. Mindenki bedob egy-egy népzenei dallamot, amit hallott, és azokat dolgozzuk föl.

Most az Ég alattihoz fog csatlakozni egy vendégetek. Általa az is egy népzenei ihletettségű műsor lesz.

Ezen a műsoron kívül is a tagoknak külön-külön fontos a népzene. A dobosunk a Dresch Quartettben volt több évtizedig. A fia a Dresch Quartetten nőtt fel. A szaxofonosunk szintén nagyon szereti a népzenei töltetű dolgokat, én meg régóta imádom ezt a kultúrát. Ha írok zenét, akkor hagyom, hogy egy kicsit átlengje a népzene. Vendégünk, Ségercz Ferenc is hoz témákat, és én is külön erre az alkalomra olyan népzenei anyagokkal készültem, amiket kifejezetten erre a zenekarra hangszereltem. De van olyan számunk, amit eddig is játszottunk, viszont beleillik ebbe a műsorba.

psx_20220224_173800.jpg

Gyerekkorból hozod ezt a műfajt?

Igen. Ahogy megyek előre az időben, az életem minden területén egyre régebbi dolgok köszönnek vissza. A fő inspirációim a legrégebbi zenei élményeimből jönnek. Ezt a Fonónak is köszönhetem, mert ide jártam iskolába, két sarokra a háztól. Tündik Tamás tanított nekünk néptáncot itt, ő mesélt nekem először a csángókról. El is hozta egy gyimesi barátját, Tímár Viktort aki furulyázott nekünk. Ez volt az első testközeli népzenei élményem, a családomban pedig mindenki táncos volt. Ezek jönnek most a felszínre. Jazzt is kiskoromban hallottam először. A szüleimnek volt egy nagy CD gyűjteménye.

Mire számítsunk a koncerten?

Bulira készülünk a Rézelejével. Ez az est egy jó találkozási felület, hogy a népzenét és a jazz zenét kedvelő egy helyütt időzzön. Szerintem nagyon sok átadnivalója van egymásnak egy nép- és egy jazz zenésznek. Az este első fele koncert lesz, a második fele pedig táncház, buli.

 

Fotó: Turcsányi Zita

Interjú: Vörös Eszter

Szólj hozzá!

Terápia, közösségi élmény, közös zenei utazás

2022. március 07. 20:00 - Fonó Budai Zeneház

Interjú a Novan Experiment megálmodójával

Havonta egy-egy meghívott zenésszel bungee jumpingol a Fonó Budai Zeneházban, de mindig túléli. Tévedt már el a saját zenei hullámvasútján, de mindig visszatért a kiindulóponthoz. A fiatal zongorista live act estjeinek elmaradhatatlan sztárja egy analóg szintetizátor és egy dobgép. Ifj. Novai Gáborral beszélgettünk, a Novan Experiment ötletgazdájával, aki a szólókarrierjéről és a Novan Experimentről hasonló elánnal mesélt.

 Már két éve jelen van a Novan Experiment a Fonóban. Mi volt kezdetben a missziód?

Szerettem volna egy szabad alkotóteret, ahol mindenféle megfelelési kényszer nélkül tudok zenei párbeszédet folytatni valaki mással. Akartam egy jam sessiont, ami nem olyan, mint a többi. Igazából előtte nem éreztem jól magamat egy ilyen “örömzenélésen” sem. Azt éreztem, hogy nem az történik, aminek kellene. Sokszor egy ilyen alkalmon mindenki feljön a színpadra, és játszik valamit. Nem a kommunikációról szól, hanem inkább kicsit öncélú; mindenki bebizonyítja a másiknak, hogy milyen jól és gyorsan tud játszani.

 Van benne versengés?

 Igen, és én egy ilyen közegben sosem éreztem magam jól. Pedig én nagyon vágyom arra, hogy csak menjünk fel a színpadra, nincsenek számok, csak improvizáljunk, és nézzük meg, hogy mi fog történni. Rájöttem, hogy ezt meg tudom úgy csinálni, ha én vagyok a vezetője egy ilyennek. Kitaláltam egy koncepciót; a zenésztárssal csak beszélgetni kell előtte, közös nevezőre jutni, és ha ez sikerül, akkor marha jó összhang tud létrejönni.

Kerítesz magad mellé egy zenészt, akivel jól megértitek egymást szóban, majd élesben kipróbáljátok, hogy zeneileg is működik-e a kommunikáció köztetek.

Igen. A lényeg, hogy ez tényleg csak a zenéről szóljon. Nekem mindig az a legérdekesebb, ami ott a helyszínen történik. Amikor semmi sincs előre kitalálva. Ez egy nagyon intim és különleges tapasztalat, hogyha az ember jó hozzáállással van. De a zenésztársaim nyitottsága nélkül nem érne semmit az egész. Minden hónapban rengeteg új dolgot tanulok, amit próbálok integrálni a zeneiségembe. Ha a zene van a középpontban, nem pedig az, hogy megmutassuk, hogy milyen jól tudunk szólózni, akkor ez egy spirituális élmény is lehet. Engem nagyon motivál, hogy legyen egy ilyen tér. A Fonó erre alkalmas, mert itt megvan erre a nyitottság, ide eljöhetnek azok az emberek, akiket ez érdekel. Elkezdtem azt csinálni, hogy többféle műfajból direkt hívtam embereket, a jazztől az elektronikus zene irányába is elindultam, de hívok DJ-t is. Ezeket a világokat szeretném vegyíteni, hogy egy szabad zenei párbeszéd legyen.

 Amit kitűztél célul két éve, az változott az évek során?

Igazából csak az ízlésem változott. Elkezdtem szólókarriert is csinálni, saját zenei nyelvet megfogalmazni. Leginkább azokból az inspirációkból dolgozom, amik a Fonóban történtek velem, mert egy ilyen helyzetben, amikor az ember le van rakva nézők elé úgy, hogy nem készült rá, akkor más szinten kell jelen lennie. Nem lehet elbújni ötletek vagy előre reparált dolgok mögé, hanem az lesz, ami a legőszintébben jön az emberből. Így megfigyeltem, hogy belőlem mi jön ki egy ilyen helyzetben. Teltek az évek, elkezdett formálódni egy stílus. Az elektronika jobban a központba került, a szabad improvizáció maradt. Az elektronikus zenét elkezdtem integrálni jazzel, népzenei elemekkel. Ebben érzem az én saját zenei nyelvemet. A Fonóban viszont megtartom a formát, itt mindig lesz vendég, de máshol már elkezdtem egyedül játszani.

Milyen hatások értek eddig téged?

Mindig olyan zenekarokban voltam, ahol alkotó voltam. Azokon a helyeken, ahol nem vagy csak kicsit vehettem részt az alkotói folyamatokban, ott nem voltam motivált. Mindig az alkotási folyamatokat szerettem. Hogy együtt dolgozunk. A zenekar nekem egy család. Viszont egyedül sosem próbáltam, hogy teljesen én találok ki valamit. Mindig együtt írtunk mindent. Most viszont arra vagyok kíváncsi, hogy mi történik akkor, ha én találok ki mindent. Egy teljesen új önismereti szakaszba léptem emiatt művészileg, emberileg meg szakmailag is.

Az itt és most alkotásban hiszel inkább vagy az alkotásban, mint egy koncepció előre kitalálása?

Az is számírás, amikor jammelünk. Csak ott nem állunk meg. Ha otthon számot írunk, akkor megállunk, visszahallgatjuk és elkezdjük fonogatni. Annak egy más eredménye lesz, mint akkor, amikor nem állunk meg és megyünk tovább. Ez egy olyan koncert, ahol meglátjuk, hogy mit tudunk kihozni magunkból. Én mind a kettőt nagyon élvezem. Az improvizáció egy instant számírás. A két folyamatot csak a szituáció választja el egymástól.

Adrenalinban erősebb, amikor improvizálsz?

Itt nagyon durva adrenalin van. Olyan érzés, mintha leugranék egy bungee jumpinggal egy hídról vagy felülnék egy hullámvasútra. Elindult a hullámvasút, és nem tudom visszatartani. Menni kell a flow-val. Ha olyan helyre megyünk, ahová nem akartam menni, azon be lehet feszülni. Akkor gyomorgörcsöm lesz.

Volt már ilyen?

 Volt. Főleg az elején.

 Hogy jöttél ki belőle?

 Nem tudom. Egyszerűen muszáj volt kijönni belőle.

 Ez csak neked volt rossz, vagy az előadás is rosszul sikerült?

 Ez hat az előadásra is, de belülről sokkal rosszabbnak érzed. Ez egy mélyvíz. Ebből annyi mindent lehet tanulni, hogy szinte mindenkinek javaslom, hogy csináljon ilyesmit. Ez tényleg olyan, mint a bungee jumping.

 Leugrasz, tudod hogy túl fogod élni, de azért mégis félelmetes.

 Pontosan. Az önbizalmat, az önismeretet és a kommunikációt nagyon erősíti. Itt 200%-kal kell figyelni a másikra. Nem az van, hogy tudom a számot, eljátszottuk kétszázszor, tudom, hogy mi fog jönni, ami miatt van rajtam egyfajta nyugalom. Na, itt nincsen. Bármelyik pillanatban változhat bármi. Minden mozdulatra figyelek, közben próbálok előre gondolkodni, hogy vajon ez az ív, ami elindult, az hova fut ki, és milyen új elemet kell belehelyezni, hogy izgalmas legyen.

 A Novan Experiment esteken nincs megállás: elkezdtek zenélni, és valamikor befejezitek. Mennyire nehéz lekanyarítani egy ilyen előadást?

Beáll egy belső óra. Érzésre van. Ha nagyon nagy stenk van, akkor nem akarok leállni, de volt már olyan is, hogy azt gondoltam, ennyi elég volt, a közönség viszont mondta, hogy még játszunk. Ez egy nagyon jó jel. Mindig csak azoknak szól a zene, akik ott vannak a teremben. Ez egy olyan ajándék nekik, ami soha többé nem fog úgy elhangozni, mint akkor, és nem lett volna olyan, ha ők, nincsenek ott. Kicsit mindenkivel történik ez.

Mit szeretnél ezzel az egésszel elérni?

Az a vágyam, hogy az élőzenét propagáljam. Hogy egy koncert sokkal spirituálisabb dolog legyen, mint amilyen általában szokott lenni. Nekem hiányzik a világból ez a fajta intuitív, ad hoc, őszinte megnyilvánulás. Minden egy kicsit be van csomagolva egy termékké, mert így tudnak funkcionálni a zenekarok. Én is ilyen zenekarokban játszottam, én is kicsit ilyen vagyok; be kell valamit csomagolni pakkokba, amiből lesz egy termék, amit oda tudunk adni. Ez pedig nem egy termék, hanem egy olyan közösségi élmény, amivel sokkal mélyebbre tudunk menni együtt. Szerintem erről szól a zene. Részben egy terápia, részben egy közösségi élmény. Egy esztétikai dolog. Egy közös utazás.

Mitől lesz ez más, mint egy másik jammelés?

Ez inkább belül dől el. Egy ívet képzelek el, ami olyan, mintha egy megírt koncert lenne, de közben nem az. Egy átlag jam session olyan, hogy mindenki eljön, elmondja, amit akar, aztán hazamegy. Ez pedig egy lánc, amit én fogok össze. Azzal az attitűddel csináljuk, hogy itt tényleg csak az legyen, ami legőszintébben jön, mint szabad önkifejezés. Egy jam sessisonon általában vannak sztenderdek. Az is őszinte, mert mindenki azt játssza, ami jön belőle.

 Itt egy darab hangsor sincs előre megírva?

Semmi. Nincsenek sémák. Olyan, mint a beszéd vagy a nyelv. Ha bedobunk közhelyeket, például hogy beszélgessünk az időjárásról, akkor az olyan, mint egy zenei standard, ami alapján elmondjuk a szokásos dolgokat. Vannak jazz standardek, amik már szinte valamilyen megírt számok. Amit én csinálok, az viszont olyan, mint egy nagyon mély filozófiai beszélgetés, amikor nem tudjuk előre, hogy miről fogunk beszélgetni, de nagyon mélyre megyünk és menet közben teljesen új témákat fogunk feltárni. Ez az analógia a legérthetőbb a kommunikációval, a beszéddel. Ez nem egy misztikus dolog, hanem ez tényleg csak egy beszélgetés. Azt szeretném, hogy az emberek ezt értsék. Nem arról van szó, hogy egy elvont világban vagyok magamban, hanem én kommunikálni szeretnék. Ezt az egészet azért csinálom, mert sokkal mélyebb szinten lehet így kommunikálni, mint szavakkal.

Mindenki hat rád, aki a térben van?

 Nagyon. Ez minden koncerten igaz, de itt különösen, mert nagyon befolyásolják azt is, hogy mi fog történni.

 Mitől lesz ez kétirányú kommunikáció?

A következő koncert, március 10-én kifejezetten tánccentrikus lesz. Ott tudnak azzal üzenni nekem az emberek, ahogy mozognak. De önmagában a jelenlétükkel is kommunikálnak, azzal hogy figyelnek. A zeném tényleg csak amiatt ilyen, mert ott van a többi ember. Mindenki számít, aki ott van. Érzékelek mindenkit a teremben, azonnal jön vissza a rezgés. Ez szerintem mindenkire igaz, aki zenél, aki kommunikál. Csak ez nem a szavak szintjén működik.

Mi van akkor, ha úgy vagy megvilágítva, hogy nem látod a közönséget?

Nagyon érdekes, de lehet érezni, hogy figyelnek-e vagy nem. Játszottam már olyan közönségnek, akik beszélgettek. Sokszor éreztem már, hogy nem figyelnek. Figyelnek is, de közben dumálgatnak. Ezzel üzennek valamit, ami rám borzasztó hatással van. Így nem lehet zenélni rendesen. De ez a zene jellegétől is függ. Ha én olyat csinálok, amibe ez belefér, akkor oké, de ha valami intim típusú zenét, akkor azt üzenik, hogy nem érdekes. Beszélek valakihez egy mély dologról, őt meg nem érdekli, amit mondok.

Nyugtass meg, hogy ilyen ritkán fordul elő!

Itt a Fonóban nem szokott. Itt azzal üzennek, hogy figyelnek, meg átérzik. Ha látok bármilyen reakciót egy vendégen, akár egy minimálisat is, az nagyon nagy hatással van rám. Az gyógyít. Amióta ezt csinálom, én minden hónapban újjászületek. Feltöltődöm ettől. Van benne valami erő.

 

Írta: Vörös Eszter

Szólj hozzá!

“Több száz éven átívelő továbbélés, változás és megőrzés”

2022. március 01. 10:57 - Fonó Budai Zeneház

Bognár Szilvia mesélt a Király Nórával és Kovács Zoltánnal közös Virágom, virágom… című műsoráról, amelyet március 5-én a Fonóban együtt élhetünk át

Zenei időutazásra számíthatunk március 5-én. Hány évszázadról van szó?

XII. századi a legrégebbi írott forrás, amiből merítettünk, a legfrissebbek pedig a XX. századi gyűjtések. Így mintegy nyolc-kilenc évszázadot ölelünk fel. A magyar anyagaink leginkább a XVI-XVII. századhoz kötődnek. Számtalan olyan népdalunk van, amelyeknek előzményét olyan írásos forrásokban találjuk meg, mint a Kájoni-kódex, Peer-kódex, a Vásárhelyi daloskönyv, énekeskönyvek, melodiáriumok, vagy épp az Eperjesi graduál. Olyan európai műveket is választottunk, amelyeket össze tudtunk párosítani azokkal a szokásdalainkkal, amelyekről kutatóink azt mondják, hogy valószínűleg francia telepesek hozták be Magyarországra. Például a szentivánéji és a pünkösdi dalokhoz kifejezetten egy XIII. századi francia táncjátéknak egy-egy szeletét kapcsoltuk.

 Mit érdemes tudni a hangszerelésről?

 A hárfa hordozza magában a korábbi évszázadokat. Ez egy gótikus hárfa, amelyet a XIV. század végétől a XVI. elejéig előszeretettel hárpionokkal használtak, amik kis falapocskák a húrok tövében. Amikor Nóri ezeket ráfordítja a húrokra, akkor azoknak a felhangjai sokkal erősebben szólalnak meg, olyan szitáros hangzása lesz. Számomra azért izgalmas egy Tavaszi szél változatot hárfával énekelni, mert ez a dal a XVII. században is létezhetett. Nem maradunk teljesen a régi zenei hangszerelésnél, de népzeneiek sem vagyunk; Zoli egy öthúros nagybőgőn és ír buzukin is játszik. Én egy korhoz nem köthető fafurulyát, de nem pásztorfurulyát használok.

 

Ez a hangzás nagyon te vagy. Hogyan alakult ez ki?

Ez úgy “szilvis”, hogy nagyon egyívásúak vagyunk Nórival. Hasonló dolgok izgatnak minket a dalokban: a több száz éven átívelő továbbélés, változás és megőrzés folyamata, szépsége. Zolival a közös munkánk másfél évtizede arról szól, hogy egy másik zenei közegbe emelve őrzünk meg valamit a dalok mindig érvényes szövegeiből, a ma is gyönyörű dallamaiból. Fontosnak érzem, hogy ebben a közegben, amelyben már magunk mögött hagytuk azt a paraszti világot, ahol ezek a dalok születtek, próbáljunk meg egy újfajta minőséget létrehozni. Nem mindenkinek szimpatikus egy ilyen gondolat, sokakhoz viszont közelebb hozza a népdalokat.

 Mire számíthatunk március 5-én?

 Ez a zeneiség nekünk is egy útkeresés, nagyjából egy-másfél éves a mi fennállásunk. A repertoárunk főleg karácsonyi dalokból indult ki, ahhoz képest lesz frissülés: karácsonyit nem fogunk énekelni, tavaszt ünneplő dalok viszont jelen lesznek. A fontos szokások, a húsvét, a pünkösd és a szentivánéj mellett előtérbe kerül a szerelmi líra is.

 

Fotó: Barcsik Géza

Interjú: Vörös Eszter

Szólj hozzá!

Eklektikus népi bulik mindenki kedvére

2022. február 23. 13:19 - Fonó Budai Zeneház

A kéthetente megrendezett Berka-Erdőfű táncházról

2010 januárja óta kéthetente megszakítás nélkül, párhuzamosan zajlik moldvai és vonós táncház a Fonó Budai Zeneházban. Ilyenkor megtelik a Sztregova utca a népzene szerelmeseivel. A Fonó nagytermében a Berka együttes szolgáltatja a moldvai hangulatot, az előtérben pedig az Erdőfű zenekar biztosítja a táncházmozgalom vonós zenéit. Ezek a péntekek tökéletesen kihasználják a ház adta lehetőségeket: az esemény egyszerre folkkocsma és többféle táncház, de nem ritka, hogy a Fonó Pajtából egyéb bulik is hozzá-hozzá csapódnak ezekhez a péntekekhez. Többször volt már pénteki táncház előtt Páva Klub, például a Csávási Férfi Dalárdával és a zenekarral, de lemezbemutató koncert is, mint Ocskay Rita Bonchidától Bonchidáig koncertje. Ezek az összefonódások mindig izgalmas találkozókat alakítanak ki.

Tizenkét évvel ezelőtt az ezeréves határon túlról szóló dallamok mellet a közönségét is a Fonóba hozta a Berka Együttes. Azóta megállíthatatlanok a kobzos, furulyás, dobos mulatságok a Fonó nagytermében. Az Erdőfű zenekar hosszú éveken keresztül a város bulinegyedének közepében, a Rácskertben várta a mulatni vágyókat. Ezzel ők elsők között tűzték ki célul, hogy ne csak tánctanítással egybekötött zenés esemény, hanem egy olyan vonós táncház is legyen Budapesten szórakozási lehetőségként, amilyen régen lehett falun egy bál. Olyan, ahol inkább kap teret az a táncos, aki valamilyen szinten táncolja az adott zenére való lépéseket. A legendás szűkös, folkkocsmás Rácskert táncházaknak végül a koronavírus-járvány vetett véget, az Erdőfű így csatlakozott 2021 novemberében a Fonó pénteki táncházaihoz. A hely pedig kiadó volt; addig a Berka mellett nem volt állandó vonószenekar. Így talált egymásra két igen nagymúltú táncház a Fonóban.

A moldvai táncház mint egy külön kis sziget van jelen a táncházmozgalomban, de ez a sziget szabad szemmel is jól látható. A moldvai csángók táncára jellemző a középkorias csoportos együtt táncolás, ezek a közösségi körtáncok, amiben az összekapaszkodás ereje semmihez sem fogható. De szintén Moldvában megtalálhatóak a kötött szerkezetű lánc- és páros táncok is. Bármennyire is kevésbé ismert mulatságok ezek, a közönsége kézzelfogható és nagyon is aktív. A Berka bulik a nagytermet mindig megtöltik, s a tömeg bármikor úgy beleheli, hogy a moldvai táncmulatságok a téli idő dacára is nyitott ajtónál zajlanak. A határ így szó szerint a csillagos ég; az idei első táncházban szinte már el sem fért a Berka-féle népi metálra és moldvai lírára vágyó tömeg, de aki nagyon akar mulatni, az ezt is megoldja.

Az előteret sem kell félteni, ott sem ritka jelenség, hogy kirúgják a ház oldalát, ha nem is szó szerint. Az ötven éves táncházmozgalom legkedveltebb tánczenéi azok, amelyeket az Erdőfű táncházban játszani szokott. A táncosok inkább szólisztikusan vagy párban ropják ezekre a zenékre, de ereje igazán ennek is akkor van, amikor több pár táncolja, énekli, csujogatja együtt. A zenekar nagy kedvence a kalotaszegi, de egyéb erdélyi tájegységek dallamait is szívesen húzzák a táncosok kedvére, igény szerint pedig a kis-magyarországi tájegységek muzsikái is ott lapulnak a tarsolyukban. S mivel a Fonó Kávézó egy légtéren belül szolgálja ki a közönséget egy jó pohár borral, fröccsel vagy egy korsó sörrel így egyben a folkkocsma hangulat is adott.

Azért is érdemes ezeket a péntekeket látogatni, mert egyik teremből a másikba sodródva olyan eklektikus népzenei élményben lehet részünk, amihez kell a Fonó épülete adta jól szeparáltság. Egy lírai bonchidai invertitából belecsöppenve a moldvai népi őrületbe igen nagy a kontraszt, de ha visszatérünk az előtérbe, ahol éppen már széki tempó vagy kalotaszegi legényes megy, akkor is kell egy kis átállás. A Berka-Erdőfű táncházak is bizonyítják, hogy a magyar népzenének ezer arca van. Mindegyik máshogy és más miatt szép, máshogy értékes.

Berka Együttes
Tóth Dorottya - ének, citera, tekerő
Barna György - hegedű
Botlik Dávid - koboz
Endrődi Szabolcs - furulya, kaval, duda
Szalai-Gindl János - furulya, kaval, tilinkó
Walch Márton - dob, gardon, doromb

Erdőfű Zenekar
Éri Katalin - nagybőgő, cselló, ütőgardon
Kiss-Balbinat Ádám - hegedű, ének
Maruzsenszki Andor - hegedű
Éri Márton - brácsa, kontra

 

Írta: Vörös Eszter
Fotó: Laskovity Ervin 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása