Darvas Kristóf gondolt egyet, s lemezt készített édesapja, Darvas Ferenc, zeneszerző, zongorista éppen feledésbe merülni készülő dalaiból. És milyen jól tette!

A szerzemények ezidáig színházi előadásokon, filmekben és rádiójátékokban csendültek föl, lemezen soha, ilyenformán a dalok csupán egy szűk kör emlékezetében éltek. Mostanáig. December 16-án volt lemezbemutató koncertjük a Fonó színpadán. Habár a „Te vagy a legjobb ötletem” című lemez megjelenése csak a tél végére várható, az ünnepek előtti lemezbemutatóra egy Ne nézz rám című kislemezt mint a „Te vagy a legjobb ötletem” előfutára már magukkal tudtak hozni. A Fonó nagyterme gyorsan telt meg a Darvas-féle kuplé és/vagy sanzon jellegű zenét kedvelő közönséggel. S mindez olyan tömeget jelentett, hogy hirtelen nem is volt elég a nagyterembe bekészített székmennyiség.

Darvas Ferenc munkásságát jellemzően a már 80-as években is színházkedvelő közönség ismeri, így a Fonóba egy új színű közönséget tudott ez a produkció bevonzani. A széksorok között pedig olyan arcok is helyet foglaltak, mint Várady Szabolcs, költő, akinek szövegei, stílusa nemcsak jelentősen meghatározta a zeneszerző munkásságát, hanem nélküle Darvas pályája is másmilyen lenne. Ott volt Both Gabi is, akivel Darvas a 1989-es Kék angyal előadásra írt dalokat egy házibulin énekelt föl – ezekről más fennmaradt forrása nem maradt Kristófnak a kutatómunkához.

Darvas Kristóf nemcsak a lemezkészítés ötletgazdája, a dalok felkutatója, hanem harmonikás, énekes és a koncert házigazdája is volt. Az egyes művek közötti konferálás pihenőidejét a zenekar többi tagja aláfestő akkordok játékával töltötték: hol egy halk dobszóló, hol egy-két gitárakkord, hol pedig az est sztárja, Darvas zongorajátéka támogatta meg Kristóf mondanivalóját.

Ferenc lazasága tükör lehet a fiatal korosztálynak. Az est hangulatát nagyban meghatározták a színpadról érkező kiszólások. Szemléltetésül, amikor Kristóf a színpadon Várady Szabolcs és az apja közös alkotómunkáját itt-ott pajzánnak titulálta, a zongora mögül a következő felelet érkezett: “Én nem vagyok pajzán, Szabolcs a pajzán, ő vitt ebbe bele.” S habár a szövegek jórészt tényleg csintalanul és intelligensen feszegetik az erotika határait, a jóízlését viszont soha nem lépik át.

A produkcióhoz Darvas Kristóf olyan színész– és zenésztársaságot tudott az apja és maga köré toborozni, akik nélkül nem jöhetett volna létre sem a kislemez, sem a bemutató, de a „Te vagy a legjobb ötletem” sem tudna megvalósulni. A lemezen olyan színpadi alakok énekelnek, mint Csákányi Eszter, Lázár Kati, Ujj Zsuzsi, Roszik Hella, Katona László, Mácsai Pál, Sipos György, Szakál Tamás, Darvas Ferenc, továbbá két fia, Darvas Benedek és Darvas Kristóf. Ám a zenekar is impozáns nevekből áll: Darvas Ferenc zongorán, Darvas Kristóf harmonikán, Petz Bálint gitáron, Szakál Tamás hegedűn, Takács Szabolcs bőgőn, Herboly László pedig dobon segített múlt századi hangulatot varázsolni a Fonóba. Ám mivel a lemezbemutatóra Csákányi Eszter, Lázár Kati és Mácsai Pál nem tudott eljönni, így a jelenlévők tolmácsolásában került előadásra minden Darvas-Várady mű. Bár Darvas 75. születésnapja nyáron volt, Kristóf Váradyt is felhívta a színpadra, hogy olvassa fel a barátjának szóló saját személyes születésnapi szerzeményét.

Minálunk nem szokványos, hogy egy koncert kétfelvonásos, mint ahogy az sem, hogy a második félidőre maga a zeneszerző csalogatja vissza a Fonó Kávézóban borozó közönséget. De Darvastól ez a nagyon is eredeti megoldás sem fura. A szünet végéhez közeledve a billentyűk közé csapott, amiből mindenki értette, hogy a koncert folytatódik.

Nagy szerencse, hogy a kilencvenes években is fehér ingben jártam, különben most hol írnánk alá a lemezt? – fogalmazta meg költői kérdését a mindig ingujjban és edzőcipőben járó Darvas, amikor a Ne nézz rám papírkötésére autogramot kértünk. A borítón ugyanis a sötét háttér előtt ülő férfi fehér ingjén kívül kevés dedikálható felületet találtunk. Az élő legenda, Darvas Ferenc természetes közvetlensége, öniróniája olyan jóleső atmoszférát teremtett december 16-án a Fonóban, ami a fiatalabb sztároknak is követendő példa lehet.

Írta: Vörös Eszter, fotó: Barcsik Géza

A táncházmozgalom már kezdetben zászlajára tűzte Mezőséget, hiszen ötven évvel ezelőtt a széki táncrend megtanulásával kezdődött minden, de hamar közkedveltté vált Magyarpalatka is. Az elmúlt évtizedekben nem telt el Néptáncantológia vagy bármilyen neves verseny mezőségi tánc nélkül. Trendek jönnek-mennek, de ez nem változik; a  mezőségi mindig menő lesz.

Nehezen találni olyan néptáncost, aki ne kedvelné a mezőségit. Habár a táncházasok körében a mezőségi falvak nem örvendenek ugyanakkora népszerűségnek, ez nem jelenti azt, hogy egyik falu táncos egyénisége előrébbvaló lenne, mint egy másik település adatközlője.

Hála a gyűjtéseknek, a mestereknek és a jól szervezett mozgalomnak, táncosként egyre szélesebb körben tágíthatjuk ismereteinket. Bár a Kárpát-medence tánckultúrájáról sokan még mindig nem hiszik el, hogy ennyi év után is újat lehet mutatni, ezt cáfolta a Fonó Budai Zeneház Fonó Szerda tánc– és énektanítás visai sorozata. A szeptemberben indult kurzuson a belső-mezőségi falu táncait és énekeit olyan szakavatott mesterektől tudtuk elsajátítani, akik mind a saját munkásságuk egyik legfontosabb pillérének is a visai kultúrát tekintik. Minden szerdán a Fonó pajtájában Deffend Irén “Inci” és Szappanos Tamás “Szapi” a haladókat, a nagyteremben pedig Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter oktatta a kezdő táncos érdeklődőket. Az estéken Herczku Ági is szót kért: visai énekeket és rikoltozásokat adott át a nagyérdeműnek.

Az oktatók bár nem visaiak, a falu kultúrájához szenvedélyesen kötődnek. Szakmai rátermettségük mellett a személyes emlékeik, tapasztalataik azok, amelyek a felbecsülhetetlen tudásukat adják. Az adott táncos és énekes adatközlő mesterek mozdulatait és dallamait így sokkal közelebb tudták hozni a Fonóba látogatókhoz, mint egy tornateremszagú intenzív tánc– és énekkurzuson. Tovább mélyítette a visai szerdák erejét az élő zene; a kezdő és a haladó táncoktatás, illetve az énektanítás is élőzenei kísérettel zajlott.

Ha valaki a Fonó Szerdákon mértanilag pontos táncoktatásra, erőltetett sarkonfordulásokra, akrobatikus csapásfolyamatokra számított, csalódhatott. Ám jóllehet, pozitívan. Előbb éreztük a visaiak csizmájának trágyaszagát és a pánkójuk illatát, mintsem a táncjelírással szétszálazott archív filmek papírszagát. Az oktatók már elvégezték a filmek elemzését, így ezen a kurzuson a mezőségiek tenyeres-talpas tánca, a parasztember logikus, energiával itt-ott spórolós táncfelépítése került terítékre. Szemléletátadásra törekvő mulatságok voltak ezek, nem pedig tökéletes táncos gyémántokat csiszoló táncpróbák.

Az eseménysorozat nem korhatáros, így a fiatalabbak az idősebb korosztállyal közösen tanulhatnak, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A tudásszintek tovább bontása vagy a korosztályok szeparálása nem megoldható. A kurzusainknak nem célja a táncos egyének kategorizálása, így mindenki saját belátása szerint választhat csoportot, s mindenki a saját készségeire koncentrálva fejlődhet, hol lemaradva, hol pedig – talán unásig – ismételve ugyanazt. A fejlődés viszont borítékolható és szemmel látható volt a visai esteken.

Míg a kezdő kurzuson mezőségi alapok lefektetése volt a cél, persze visai szemüvegen keresztül, a haladóra már mezőségi alaptudással rendelkezőket vártak az oktatók. Így lehetett heti egy alkalommal is olyan alkalmazható visai táncos jártasságot szerezni, ami egy táncházban megkülönbözteti a visaizókat a nem visaizóktól. Apropó, alkalmazás! A félév minden szerdáján Herczku Ági kifinomult eleganciával tartott mezőségi énekoktatása után a Fonó pajtájában egy visai mulatságban találhattuk magukat, ahol megélhettük, magunkra szabhattuk az Ágitól tanult mezőségi hanglejtésű csujjogatásokat és az Incitől, Barbitól, Szapitól és Petitől ellesett figurákat. Egyik héten a Budapest Mezőség Band, a másikon pedig Szilágyi Marci és zenekara muzsikált mindenki kedvére.

“Az bánja, aki nem jön el!” – szögezte le Szapi szeptemberben, s igaza volt. Aki 2021 őszén résztvett a Fonó Szerdákon, kétség kívül szívébe zárta Visát, de az sem kizárt, hogy e falu kultúrája népszerűségben beérte a méltán közkedvelt palatkai sűrű csárdást vagy akár a bonchidai inevtitát.

Karácsony előtt, december 22-én az elmúlt félév szerdáit megkoronázzuk a “Lélek szivarfüstje” című átfogó visai gálaműsorral, majd egy hatalmas táncházzal zárjuk a Fonót. Nagy buli lesz, ne maradj le!

Oktatók, akik nélkül a visai Fonó Szerdák nem működhettek volna gördülékenyen:
Deffend Irén "Inci" és Szappanos Tamás "Szapi" - haladó csoport (Pajta)
Baloghné Vatai Barbara és Galát Péter - kezdő csoport (Nagyterem)
Herczku Ágnes - énekoktatás

Helyettesek:
Sőregi Anna - ének 
Szél Gábor - ének, tánc 

Táncházmester:
Csatai László “Csidu”

Írta: Vörös Eszter

A 2021-es évad FonóTavasz programsorozatának talán legérdekesebb, legfuturisztikusabb egyben utolsó eseménye Mákó Rozi és Porteleki Áron duókoncertje. A Fonó Budai Zeneház stábjának köszönhetően a házban bemutatkozó művészek a magyar zenei világ legszélesebb spektrumát fedik le munkásságukkal. A népzene és jazz nagy öregjei és a legaktívabb éveiket élő középgenerációs alkotók mellett a jövő zenészei és új stílusok bemutatói is szerepet kapnak a műsorrendben. A legfrissebb nemzetközi trendeknek is megfelelő, kísérletező, az akusztikus, az analóg és a digitális hangszerek teljes tárházát felvonultató experimentális produkciók születhetnek meg a Fonóban is.

A két fiatal alkotó meglepetéskoncertje a szabad zenei kommunikáció lenyűgöző példája. A „meglepetéskoncert” kifejezés nem a közönség, hanem a zenészek meglepetésére utal, hiszen próba és megbeszélés nélkül vágnak bele a kockázatos kalandba. Ez a „salto mortale” csak akkor lehet sikeres, ha a két művész kellőképpen tiszteli és ismeri egymást emberileg és „művészileg” egyaránt. Megbíznak egymásban, hogy az éppen születő, megismételhetetlen zene kreativitásuknak és egymásra hangoltságuknak köszönhetően, a hallgatóknak megrázó és felemelő, egyszeri, különleges élményt nyújt.

Mákó Rozi klasszikus és jazz tanulmányokat is folytatott ezzel párhuzamosan a MOME tervezőgrafika szakán diplomázott és tanult a Hágai Királyi Konzervatórium Sonology szakán. Szóló projektjei mellett animációs filmek zeneszerzőjeként, sound designereként is elmélyedhetett az elektronikus zenében, többek között animációs tervező testvére, Mákó Borival közös munkáikban. Zongoristaként a magyar jazz és kortárszene nagyágyújától Nagy János „Jancsá”-tól vett órákat három éven keresztül. Egy nagyon komoly, átgondolt, meditatív zenei világú alkotóról van szó, aki zenész családban nőtt fel. Testvérei, Mákó Kató és Mákó Mári ütőhangszeresként és zeneszerzőként ismertek, édesapja Mákó Miklós trombitaművész

Porteleki Áron a népzene és a jazz világában is otthonosan mozog. Édesapja Porteleki László a Muzsikás együttes prímása, akivel Poros néven autentikus magyar vonós népzenét játszanak. Ebben a formációban kontrásként, illetve ütőgardonosként hallhatjuk Porteleki Áront, de rengeteg más zenekarban, mint az ütőhangszerek, dobok fenomenális megszólaltatóját ismerheti a zeneileg nyitott és tájékozott hallgató. A Dorota, Decolonize Your Mind Society, Qiyan, Akosh S. trió tagja, sok más nagyon izgalmas szabad zenei társulás mellett. Legutóbb pedig Ajtai Péterrel és Juhász Orsolyával közös JAP formációval járt a Fonó színpadán, melyben a szabad improvizáció és a klaszikus ill. régizene keveredik.

A két alkotó, a zenéről nagyon hasonlóan gondolkodó művész fantasztikus utazást valósít meg. Mákó Rozi laptoppal, digitális szörnyekkel és analóg szintetizátor legendákkal alkotott hangfüggönyei gyönyörű kozmikus harmóniát hoznak létre az akusztikus hangkeltő eszközöket ezer színnel megszólaltató Porteleki Áron ritmusképleteivel. G-dúr. Ennyi volt az alap, amiből ez a szimfónia megszületett. Porteleki Áron kreatív hangszerkezelése, a vonóval „szóra bírt” cinek, az ütővel zengetett brácsa, a lefojtott pergő száraz, nyers hangjai, a csörgők és kolompok természeti zajai csodálatos rétegekben egyesültek Mákó Rozi kalimba játékkal gazdagított gyomorba vágó és csillagközi groove-jaival, éteri harmóniáival. Égi utazásra hív a duó, érdemes csatlakozni.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Gyönyörű ajándékkoncert hangzott el a Fonó Tavasz keretében a Fonó Budai Zeneház internetes csatornáin. Bognár Szilvia, Király Nóra és Kovács Zoltán triója felemelő élményt nyújt. Bognár Szilvia munkássága meghatározó jelentőségű a magyar folklór szcénában. Rengeteg formációban nyújtott emlékezetes alakításokat, amelyeket sok hang- és filmfelvétel őriz. Szombathelyi születésű énekesként és hangszeresként (furulya, fuvola) a Vasi Népdalstúdióban és a Boglya zenekarban indult, majd 18 évesen az Anima Sound System tagja lett. Az ELTE néprajz szakán is a dalolás hagyományát, a népdaléneklés színpadi átalakulását kutatta, míg a gyakorlatban az autentikus magyar, kárpát-medencei, valamint balkáni dallamokkal, muzsikákkal ismerkedett, koncertezett. Felsorolhatatlanul sok együttesben dolgozott, legfontosabbak az Állami Népi Együttes, a Vándor Vokál, a Duna Művészegyüttes, a Sebő együttes, a Makám zenekar, az Etnofon Zenei Társulás, a Szájról Szájra trió Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival, de jelenleg is énekese a Sator Quartetnek, az Esszencia produkciónak és alkotótársa Kónya István lantművésznek. A főleg gyermekkoncerteket adó első saját formációja mellett a Bognár Szilvia Sextet, valamint az EtNoé is izgalmas színvolt a hazai világzenei palettán.

Király Nóra a fiatal zenészgeneráció képviselője. Elmélyült háttértudással rendelkezik az általa leginkább preferált régizene műfajában is. A Pécsi Tudományegyetemen francia nyelvtanári és fordítói végzettséget szerzett, valamint néprajzi-kultúrantropológiai tanulmányokat folytatott. Nyelvtudása és széleskörű érdeklődése egyaránt formálják zenei ízlését és gazdagítják eszköztárát. Egy nagyon izgalmas és ritkán hallható hangszer, a gótikus hárfa megszólaltatója. A magyar népzene és az európai régizene előadása mellett fontos feladatának tekinti az említett zenei stílusok megismertetését, megszerettetését a fiatal korosztályokkal. Énekesként és hárfásként évekig turnézott Svájcban, Franciaországban és az utóbbi években Magyarországon is. Tagja a Szászvárosi Sándor által alapított Custos Consortnak, rendszeres közreműködője a Sebastian Consortnak (vezető: Lachegyi Imre), valamint Szalóki Ágnes régizenei gyermek produkciójának. Egy Ágival közös karácsonyi koncerten találkoztak először Bognár Szilviával, innen eredeztethető a gyümölcsöző együttműködés. Sajnos a pandémia nehezítette a közös fellépéseket, de a leállás elősegítette a kiforrott, átgondolt műsor megszületését.

A középkori zene autentikus megszólaltatását Kovács Zoltán nagybőgős csatlakozása a világzenei hangzás irányába mozdította, szélesebbre nyitva az „ajtót” a nagyközönség irányába. Kovács Zoltánt a jazz és elsősorban a világzene elismert, sokat foglalkoztatott, sokak által nagyon szeretett alkotója. Bognár Szilvia formációinak vezetője, zeneszerzője és nagybőgőse, 15 éve zenésze és társszerzője Szalóki Ági csapatainak, jeleskedett korábban a Szájról szájra produkcióban, a SMárton Trióban, de Juhász Gábor Triójának is meghatározó tagja. A két énekesnő műsora egy rendkívül érzékeny, ötletes, színes és széles dinamikájú kísérettel gazdagodott Kovács Zoltán játéka nyomán.

Hosszú, kényszerű szünet után a Fonó Budai Zeneház színpadán élőben rögzített koncert valóságos időutazás: az elmúlt nyolc évszázad magyar és európai kitekintésű, egyházi és világi, népzenei és írott forrásokból ismert darabjainak varázslatos szintézise. A két csodálatos énekhang, a gótikus hárfa, az archaikus magyar népdalok, valamint az ófrancia és spanyol szövegek a misztikus középkorba repítik a hallgatót. Kiváltképp, amikor a 29 húros hárfa leginkább a szitárhoz hasonlító hangzással szólal meg a harpionok (zengetők) „bekapcsolásával”. A magyar pünkösdi, szentivánéji, vagy épp lakodalmi szokásdalok, szerelmi énekek egzotikus, mégis magától értetődő egységet alkotnak, organikus természetességgel váltanak át a legszebb egyházi hagyományokat őrző latin, galíciai-portugál énekek, vagy a francia táncjáték dallamaiba. Nem véletlenül, hisz ezek egymástól nem függetlenek, a századokkal ezelőtti szöveg-és dallam emlékek az élő hagyomány részeként jelennek meg a 20. századi népzenékben, rámutatva a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára. Ihletett összeállítás hangzik el, a hallgatókat, nézőket égi magasságokba emelve, Pünkösd, majd a nyári napforduló ünnepére hangolva.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Végre hús-vér közönség előtt mutathatta be tavaly megjelent lemezét a Fonó Budai Zeneházban a Cimbaliband.  A nagymúltú zenekart Unger Balázs cimbalomművész alapította 2006-ban miután saját pályájára fókuszálva elbúcsúzott az Magyar Állami Népi Együttestől. Az ország egyik legsikeresebb és nemzetközileg is jegyzett világzenei együttesévé váló csapata számtalan tagcsere után 2019-re állt fel a jelenlegi formájában. A zenekarvezető cimbalomvirtuóz Unger Balázs mellett Varga Kornél gitáron, Solymosi Máté hegedűn, Tóth Gergely bőgőn és brácsán, Babos Lőrinc dobokon, derbukán, cajonon és kannán muzsikálva alkotják az ötösfogatot. Most bemutatott lemezük immár a 12. a sorban. Számos elismerést kapott a zenekar fennállása során. A Danics Dóra, Bede Péter, Kovács Ferenc, Barity Zorán vendégszereplésével készült Balkán Projekt című nagyon sikeres lemezük után a 2019-ben elkészült Iram című. A Danics Dórával készült album 2020-ban Fonogram-díjban részesült. A most bemutatott, a Fonó gondozásában tavaly megjelent Gipsy Fushion is Fonogram jelölést érdemelt ki.

Az új album különlegessége a rendkívül tehetséges, nagyon fiatal, erdélyi gyökerekkel rendelkező Horváth Alexandra meghatározó jelenléte. A nagybőgős Tóth Gergely élete párjaként, már egy kislány boldog édesanyjaként is erősíti a Cimbaliband családias közösségét. A rendkívül színes, az autentikus gyökereket friss, fiatalos zenei hatásokkal fűszerező lemez másik meghatározó eleme Solymosi Máté virtuóz hegedűjátéka. Az autentikus prímástradíciók mellett a klasszikus zenében és a jazzben is otthonosan mozgó fiatal művész, Unger Balázs tanítványaként kapott szerepet a zenekarban, ma már a Liszt Ferencz Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Az Unger Balázs által diktált határtalan iram meg is kívánja a zenekar minden tagjától a virtuóz szakmai tudást. És ezt teljesítik is lefegyverző könnyedséggel és életigenléssel, humorral.

A Gipsy Fushion a Kárpát-medence és a Balkán cigányzenei hagyományai mellett egy dal erejéig adózik Django Reinhard szinticigány gitáros korszakalkotó művészete előtt is a Manouche Swing című szerzeménnyel. A Felvidéktől a székelyföldi Őrkőig és Morvaországtól Macedóniáig tartó zenei utazás tele van érzelemmel, gyors hangulat- és ritmusváltásokkal. Egy pillanatra sem engedi lankadni a hallgató figyelmét a fantasztikus feszültség, ami végig jellemzi a fájdalmat közvetítő balladákat és a határtalan, kirobbanó örömzenét is. A lemez címében szereplő „fushion” kifejezés egy fokozottan felvillanyzó dolgot, valami nagyon jót, kiemelkedőt jelent az angol szlengben. Ez a szójáték fejezi ki a magyar-cigány művészi együttműködés, eggyéválás színvonalát, érzelmi hőfokát. A lemez felszabadult hangulatát és zenei színeit Unger Balázs rendkívül közvetlen, barátságos, nyílt személyisége, tökéletes hangszeres és énektudása foglalja keretbe. Hangja is erősíti őserőjű muzikalitását, ami remek harmóniában egészül ki Horváth Alexandra életszeretettől kivirágzó, kristálytiszta vokáljával.

A közönség tomboló tapssal jutalmazta a zenészeket, akik őszintén megrendültek a hónapok óta nem hallott élő tetszésnyilvánítástól. Ez a muzsika szöges ellentétje a „lockdown” életérzésnek, ezért is robbant fel a Fonó Budai Zeneház Nagyszínpada. Katartikus koncerttel tért vissza az élőzene a házba egy világszínvonalú csapat jóvoltából a közönség nagy örömére. Bár táncolni még nem lehet, azért mulatni már sikerült a Fonó Teraszon is, a hangulat a szabadban sem szállt el. Sokak fülében csengett a zenekar himnikus slágerének vidám refrénje: „Vár ránk a világ…” A Cimbaliband szombat esti emlékezetes, érzelemgazdag, kis csodákkal teli koncertje igazi közösségi élményt nyújtott, a pünkösdi hétvége méltó eseménye lett.

                                                                                                                                                Barcsik Géza