Fonó Budai Zeneház

Ilyen még nem volt – Big band hangzás a Fonóban

2022. április 19. 15:25 - Fonó Budai Zeneház

A WMCE listás lemezeiről híres, magyar és balkáni népzenén alapuló, könnyűzenére hajazó muzsikát játszó Zűrös Banda nagyot vállalt; neves fúvósokkal kibővülve fog színpadra állni április 21-én a Fonóban.

Arra, hogy mit alkot majd április 21-én a Fonó Budai Zeneház színpadán Zűrös BigbandA néven a kibővített Zűrös Banda, egyelőre senki nem tudhatja a választ, de az alapanyag kifogástalannak tűnik. A Zűrös tagjaiban közös, hogy a balkáni és a magyar népzenét nagyon szeretik, tisztelik. Ezeket nem autentikus formájukban, hanem egyiket a másikkal keverve, modern elemekkel vegyítve alkalmazzák a saját szájuk íze szerint, mindezt nagyon okosan, alázatosan és igényesen.

Úgy vegyíti Európa középső és délkeleti részeiről zenei örökségeinket a Zűrös Banda, hogy egy jó fúziós szakács is megirigyelhetné; magyar, szerb, macedón, bolgár és román dallamok és népdalok csendülnek fel modern hangszerelésben, dobszerkóval és basszusgitárral. Ez a balkáni hangzás olyan jól áll nekik, hogy a zenekar fúziós konyhája egyáltalán nem furcsa, legfeljebb zűrös. A magyar világzene unikumaként számon tartott formáció mostani vállalásával viszont egy új arcát fogja megmutatni.

Balkáni rezesbandák már vannak bőven, a zenekar inkább a swing és a funk világával kívánja ötvözi a magyar és a balkáni zenét: Ez a Zűrös BigbandA. A Fehérvár Big Band alapítója, az ország egyik legnépszerűbb big bandjének, a Budapest Jazz Orchestrának alapítótagja, szólistája, a Zeneakadémia Jazz Tanszékének jazztrombitatanára, Hámori János az esemény hangszerelője. Az általa összeválogatott kiváló fúvósok fogják kiegészíteni a szokásos Zűrös felállást, kiindulópont pedig a Zűrös Banda WMCE listás lemezeiről szemezgetett tizenkét dal. Básits Branka, Babcsán Bence, Bede Péter, Boros Attila, Deáky Márton, Kertész Ákos és Varga Kornél mellé jön számos fa- és rézfúvós. Ha valami, ez nagyot fog szólni!

 Április 21-én a Fonó Budai Zeneház színpadán:

Básits Branka - ének
Bede Péter - alt szaxofon, tárogató, furulyák
Babcsán Bence - alt szaxofon, tárogató, klarinét, furulyák
Deáky Márton - alt szaxofon, klarinét
Varga Kornél - akusztikus gitár
Boros Attila - basszusgitár
Kertész Ákos - dob
Hámori János - trombita, szárnykürt, fúvós hangszerelések
Meggyes Ádám - trombita, szárnykürt
Puskás Csaba - trombita, szárnykürt
Cserta Balázs - bariton szaxofon, tárogató, klarinét, fuvola
Nagy Balázs - tenor szaxofon, klarinét
Schreck Ferenc - harsona
Kasza Nándor - harsona

 

Írta: Vörös Eszter

 

Szólj hozzá!

Kávéházi hangulatok franciául, angolul és magyarul

2022. április 12. 20:19 - Fonó Budai Zeneház

Szakál Tamás mesélt a legújabb Canarro lemezről és a közelgő koncertről

Április 15-én mutatja be a Fonó színpadán a „New York, Párizs, Budapest” című lemezét a Canarro. Szakál Tamás mesélte el, hogy miképpen támadt föl a Canarro a világjárvány okozta nagy lezárások után, és hogy hogyan hatottak a zenekarra a lemezen hallható meghívott vendégek.

Van a ti zenétekben egy olyan felszabadult boldogság, ami még a melankolikusabb daloknál is viszaköszön. Ez a fűfaj sajátja, de te magad is ilyen vagy?

Ez jellemző erre a stílusra, a swing egy vidám, táncos, szórakoztató zene. A gitár kíséretre jellemző a csattogó hangszín, ami pörgőssé, pattogóssá teszi a zenét. Szomorú dalok is megjelennek, de valóban a vidámság a jellemzőbb. Ami zenekart illeti, nem véletlenül áll közel mindenkihez ez a stílus. Mi egy vicces zenekar vagyunk.

Egy próbafolyamat is laza és vicces nálatok, vagy azt azért komolyan veszitek?

Semmit sem veszünk komolyan, és ebből nagy bajok vannak, mert így nehéz haladni. Ezt a lemezt is nagyon nehéz volt kinyögni. Másfél vagy két évvel ezelőtt találtuk ki, hogy legyen egy ilyen lemez, és most januárban kezdtünk el dolgozni rajta. Két évig nem tudtuk  megtenni az első lépést.

Covid szomorúság miatt indultatok el ilyen lassan? Hallgatva titeket, nem nézem ki belőletek, hogy lusták lennétek.

Mindenki sok munkát fektetett eddig a zenélésbe, de valóban volt egy covid depresszió a zenekarban. Volt róla szó, hogy külföldre mennek bizonyos zenészeink, és emiatt oda lett volna az, ami miatt Canarro a Canarro. Nem is volt motivációnk, nem tudtuk, hogy mi lesz holnap, holnapután vagy egy hónap múlva. Mindenki elvolt otthon vidéken, nem volt miért összetalálkozni. Nagyon nehéz volt, nem tudtunk úgy zenélni, ahogy azt szerettük volna. Amikor elkezdtünk a lemezen dolgozni, még akkor is megvolt ez a hangulat. Mással voltak elfoglalva a tagok; a túléléssel. Aztán szerencsére az utolsó pillanatban sikerült mindenkit meggyőzni, hogy jó lesz itthon, sok koncert lesz. És így is lett. Nagyon erős nyár volt a tavaly nyár. A tavalyi év elején a szomorkodás miatt, az év második felében pedig a sok koncert miatt nem volt időnk foglalkozni a lemezzel. A kijárási korlátozások alatt keveset zenéltünk együtt, pedig ez a zenekar mozgatórugója; az egymásra hangolódás. Amikor sokat vagyunk együtt, akkor van egy olyan természetes kommunikáció a zenekari tagok között, ami az egyik legjellemzőbb színfoltja a bandánknak. A próbák sem úgy zajlanak nálunk, mint máshol. Inkább az egymásra hangolódás a lényeg, és ilyenkor spontán történnek dolgok. Ha keveset találkozunk, akkor nincs egymásra hangolódás, ha nincs egymásra hangolódás, olyankor nem működik semmi.

capturecanarro.PNG

Hogy jöhetett végül mégis össze a “New York, Párizs, Budapest”?

Nagyon inspirált minket az, hogy hívtunk vendégeket. Kialakult egy jó együttműködés az Ephemere lányokkal, Orbay Lillával és Caussanel Izabellával, illetve Bíró Szabolcs Maszkurával. Ez nagyon sokat segített. Mind olyanok, hogy van egy csomó önálló gondolatuk, ami nagyon jó, mert arra mi jól rá tudtunk csatlakozni. A saját gondolatainkkal mindig az a baj, hogy szerényen, nehezen nyúlunk hozzájuk, ezért jó volt, hogy jöttek külsősök. Szinte szabad kezet adtunk nekik. A lányok például két szólamban énekelnek. Ebbe mi nem is szóltunk bele, hogy hogyan, csak annyit kértünk, hogy legyen minél színesebb. Rájuk volt bízva, hogy ki hogyan hangszereli a saját részét. Szerintem az egész zenekar nagyon jól élte meg a velük való munkát.

 Lilla és Izabella nagyon jól tudnak szomorú dalokat is énekelni, ti meg a felszabadultságot közvetítitek.

Ez egy vidám anyag lett. Ebben a repertoárban vannak balladák, jazz-standardek, de többnyire a virtuóz hangszeres játéké a főszerep. Ez ad egy másfajta intenzitást a szomorúságnak is. Van egy csomó szomorú dal, ami szép, de többnyire a tempósabb dalok vannak jelen a repertoárunkban. Közös az Ephemere duoval bennünk, hogy ők is és mi is vegyítünk műfajokat. Django Reinhardt hagyatéka egy világzenei műfaj: a manouche swingben a francia és az amerikai jazz találkozott, és ehhez mi még hozzáadtuk a magyar kávéházi világot. Ettől ez még érdekesebb.

Valóban azt mondta valaki az egyik koncertetek után, hogy ez egyszerre New York, Párizs és Budapest?

 Igen, és ez megtetszett. Egy hölgy mondta, hogy olyan mintha egy koncerten megtapasztalná, hogy milyen volt régen egy New York-i, egy párizsi és egy budapesti kávéház. Ez elgondolkodtatott, mert tényleg ez történik. Régebben volt már ilyen projektünk, hogy több énekes vendéget hívtunk, s így franciául, angolul és magyarul is énekeltünk. Annak is már ez lett a címe, de nem forrta ki magát lemezzé. Ellenben most!

Mi mindenre számíthatunk a 15-i bemutatón?

Lesz négy olyan dal, ami még nem volt hallható. Az egyik Jakab Viktor gitárosunké, egy pedig a Marosi Zoltán harmonikásunk szerzeménye, Maszkura is hozott dalt, s egy Gárdonyi Géza szöveg megzenésítést is. Emellett persze a lányok énekelnek franciául, angolul, magyarul. A zenekar repertoárjából hozunk dalokat, és én is fogok énekelni. Egy Szeder koncert után leszünk mi a színpadon. Szeder-Szabó Krisztinával mi régen zenéltünk együtt; a Felhők lemezen ő is énekel két dalt, de nem ért rá annak a bemutatójára. Így azt a két régi elmaradt dalt elénekeljük együtt. Illetve még játszik a lemezen Lakatos Vilmos is, aki egy fiatal gitáros, nagyon tehetséges, jó hogy ő is becsatlakozott. Izgalmas lesz. Várunk mindenkit szeretettel.

Fotó: Stépán Virág
Írta: Vörös Eszter

Szólj hozzá!

“Ezt a zenének nevezett dolgot baromi komolyan kell venni” – Interjú Csorba Lóránttal

2022. április 05. 09:56 - Fonó Budai Zeneház

A Lóci Játszik frontembere manapság ritkánt ad koncertet egy szál gitárral, április 7-én viszont a Fonóban erre láthatunk példát. Csorba Lóci a dalírásról, a mögötte húzódó misszióról, a saját maga felé támasztott elvárásairól és a kezdetekről is mesélt. A beszélgetésből kiderül, hogy nem is csak egy gitár lesz vele a színpadon.

Kicsit olyan a Lóci Játszik ma a tiniknek, mint a mostani harmincasoknak volt a Kispál és a borz vagy a Quimby.

Furcsa arra gondolni, hogy vannak olyan dalok, amiket tizenkét évesen megírsz a hálószobádban, és később azt több ezer ember énekli. Amellett, hogy elképzelhetetlen, mégis tiniként vágysz rá. Amikor pedig bekövetkezik, nem lehet mit kezdeni ezzel a helyzettel. Jó érzés, hogy amikor találkozom Kiss Tibivel, Lovasival vagy bármelyik korábbi példaképpel, akkor kezet nyújtanak és örülnek nekem. Olyan, mintha együtt lennénk ebben a balhéban; közös ügyünk a magyar könnyűzene renoméjának a megtartása. Ez egyszerre megtisztelő, de terhet is ró rám. “A humorban nem ismerek tréfát” – mondta Karinthy, és szerintem fontos, hogy a zenét is így csináljuk. Amikor írok egy dalt, akkor arra gondolok, hogy ez a dal másoknak is sokat kell majd, hogy jelentsen. Lehet, hogy valaki pont az én dalomtól nem fogja elhagyni a barátnőjét, vagy ott fogja hagyni a rossz párkapcsolatát, vagy éppen arra fog megházasodni. Ezt nem szabad elsunyizni. Ha van egy gondolat, akkor azt ki fogom bontani, ha kutya kutyát eszik is, de ha már nincs pénzem rá, akkor is. Lehet, hogy valakinek pont az a szám fogja jelenteni azt a lelki töltetet, amivel tovább tud menni az életében.

 Misszió jelleggel csinálod?

Igen. Ha már ezt a hivatást választottam, és a világ még vissza is igazolt, hogy erre szükség van, akkor én úgy gondolom, hogy nekem ezt kutya kötelességem csinálni. A fellépéseken is van egy minimum, van egy elvárás magammal szemben. Észrevettem, hogy nekem hamarabb lesz jó kedvem, mint másoknak. Ha nagyon szomorú vagyok is, elég gyorsan átlendülök rajta. Ennél fogva nehezen írok szomorú számokat, nem hatnak meg annyira. Az én legszomorúbb számom is vidámabb, mint a Kiscsillagnak a legvidámabb száma. Az Esti Kornél sokkal jobban szomorkodik, mint én. Én nem bánom, hogy ilyen alkat vagyok. Akik jönnek a koncertemre, azokat szórakoztatni kell és művészetet is kell nekik adni. Egyik se mehet a másik rovására. Nem lehet őket nagyon leterhelni a saját művészeteddel, mert lehet, hogy az emberek 90%-a szórakozni jött. Olyan szórakozást kell nyújtani, ami a művészetet is szolgálja. Nekem ez a minimumom; soha nem nézem le a közönséget, ha hatan vannak, akkor is ugyanolyan lelkesedéssel kell játszani, mintha ezerhatszázan hallgatnának. Hozni kell egy szintet. Ezért is lesz izgalmas a Fonó koncert, mert amikor hatan vagyunk a színpadon, az egész Lóci Játszik, akkor be lehet állni a csapat mögé. Ha elfáradsz, akkor ők ott vannak. Amikor egy szál gitárral vagy, akkor viszont nincs lehetőséged elbújni. Akkor neked kell uralni az egész pillanatot. Ám a kihívás mellett a szabadságát is érzem ennek. Amikor egy szál gitárral éneklek, akkor nem kell végigjátszani a dalokat. Ha valamit nem vesz a közönség, akkor félbe hagyhatom, és mehetek is tovább. Játszhatok gyorsabban, lassabban, én irányítok. Innentől kezdve sokkal jobban tudok reagálni arra, hogy a közönség milyen hangulatban van. Amikor egyedül állok színpadra, soha nem írom le, hogy milyen dalokat fogok játszani, hanem próbálom megérezni, hogy milyen hangulatban van a közönség. Volt olyan egyórás koncertem, ahol negyven percet stand up-oltam, mert arra voltak kíváncsiak az emberek. Dőltek a röhögéstől. Két saját számot játszottam, a többi feldolgozás volt. Nyilván az ember a saját számait szívesebben játssza, de éreztem, hogy a közönség erre nyitottabb. Jó dolog, hogy olyan élményt tudok nyújtani az embereknek, ami egy itt és most élmény. Nekem az a premisszám, hogy minden koncert legyen más és más. Nem szeretem azokat az előadókat, akiknek a koncertjei között annyi a különbség, hogy az elején vagy azt mondják, hogy “Hello, Budapest” vagy azt, hogy “Hello, Bukarest”. Szerintem ez nem izgalmas. Magamat trenírozom erre, hogy soha ne adjak két ugyanolyan konceret.

Ezt mindig tudod hozni?

Van hogy jobban, van hogy rosszabbul, de unalmas soha nem leszek, mert előbb csinálok magamból viccet, minthogy unalmas legyek. Inkább föláldozom még a művészetemet is a szórakoztatás oltárán. Ezt nem lenne szabad csinálni, de néha kell. Volt olyan, hogy egy nagyon szórakoztató koncerten, ahol sok vicc hangzott el, a végén éreztem, hogy az embereknek jól esne egy komoly pillanat, ami alapján vissza tudják fejteni a korábban elhangzottakat. Így a végén egy szomorúbb számot játszottam, és ez szépen keretbe foglalta az estét: mindaz, amit addig elmondtam, egy célt szolgált, hogy kikerekedjen ez az üzenet. Általában pörgős, vidám számokat szoktam a végére hagyni, de ott nem.

 Milyen nagyobb mérföldkövek voltak a pályádon?

2014-ben adtuk az első koncertünket a Lóci Játszikkal. Egy csomó mindent elértünk azóta: voltunk Fonogram díjasok, az Év Felfedezettje, megnyertük a Nagyszínpad tehetségkutatót, innentől kezdve a Sziget nagyszínpadától kezdve a Volt, a Strand, a SZIN és az összes többi fesztivál nagyszínpadán ott állhattunk. Ez szintén a tinédzserkori bakancslista esete. “De király lenne az A38-on játszani!” és tessék. Az legelső zenei díjunk a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíja volt, tavaly pedig az egyik klipünk lett a legjobb performansz díja a klipszemlén. Jó hogy a szakma is és a közönség is visszaigazol. Amit most a Fonóban megidézünk, az a 2014 előtti időszak lesz. Ott volt egy olyan pillanat, ami először visszajelezte, hogy jók vagyunk: volt egy Ki Mit Tube tehetségkutató, és ott országos másodikak lettünk Szeder-Szabó Krisztivel. Jött a hatvanezres nézettség, satöbbi. Az jelezte igazán, hogy ott vagyok a világban, hogy megjelentek az első negatív kommentek. Imádom őket, mert ez azt jelenti, hogy már tényleg nemcsak a barátaid néznek.

Mit lehet tudni a 7-i koncertről?

A Fonóban én még nem adtam önálló koncertet. Ennek a helynek van egy olyan aurája, amit a maga játékosságában komolyan kell venni. Szerintem a Fonó összes kiadványa, és az összes Fonó által szervezett program arról tanúskodik, hogy ezt a zenének nevezett dolgot baromi komolyan kell venni. Szerintem ez egy kimeríthetetlen lehetőségekkel megáldott művészeti ág, ami nagyon befogadó, nagyon széles skálán mozog. Különböző kultúrákat tud mozgósítani. Erre más nem képes, csak a zene. Ezért a zenét és a Fonót is nagyon szeretem. Hálás vagyok, hogy meghívtatok, és hogy eljutottam oda, hogy a Fonó is komolyan vesz engem. Szóló koncertem idén még nem is volt. Ha már a Fonóban ez a premierem, akkor gondoltam, megmutatom, hogy honnan jöttem, hová tartok, ezért ebben az egyszálgitáros formában visszanyúlok a gyökerekhez: Szeder-Szabó Kriszti lesz a vendégem. Az elején vele jártuk a kocsmákat, a fesztiválokat. Később neki is lett egy saját zenekara, a Szeder, és a saját számaival sikeres lett, mint ahogy én is. A kezdeti időkben, amikor húszan voltunk, az már teltházat jelentett. Kávéházaknak csúfolt kocsmákban próbáltunk hangosabbak lenni a beszélgető tömegnél, és egy idő után észrevettük, hogy az emberek odafordultak és énekelték a dalokat. Azt szeretném elérni 7-én, hogy meglássa a Fonó közönsége is, hogy hogyan csináltuk mi ezt annak idején, és mi az a lelkesedés, amivel a mai napig tovább tudjuk ezt vinni. Most már nem húszfős a közönségünk, hanem kétszáz vagy akár kétezres tömegek is vannak a koncertjeinken.

 

Írta: Vörös Eszter

Képek: Vince Alíz

Szólj hozzá!

Designer Folk a Fonóban

2022. március 25. 11:56 - Fonó Budai Zeneház

Semmi fakszni, csak furulya, doromb, citera, cajon és basszusgitár. A márciust designer folk zenével zárjuk. Kovács Gáborral, a Zajnal alapító tagjával beszélgettünk.

 A természetközeliség, amit a Csillagánizs klipetekben láthatunk, a zenekar tagjairól vagy inkább a zenéről szól?

A zenénkre a természetközeliség is jellemző, de hallhatóan nagyon erős városi hatások is vannak benne. A tagok személyiségéről egyenként nem nyilatkoznék, mert mind nagyon másféle emberek vagyunk.

Milyen nagyobb mérföldkövek voltak a zenekar hat évében?

Először egy lakáskoncerten álltunk ki az első három számunkkal, majd kisebb-nagyobb klubokban, fesztiválokon játszottunk. A Veszprémi Utcazene Fesztivál például egy fontos mérföldkő, de említhetném az Öröm a zene! tehetségkutatót, ahol az év felfedezettjei lettünk és az NKA Hangfoglaló Programot is. Illetve bejutottunk egy nemzetközi kulturális programba, a Tremolo Project-be: Magyarországról, Szicíliából és Szerbiából összeállt egy-egy egyesület, kiválasztottak egy-egy zenekart, összehoztak minket és elvittek a három országba egy-egy fesztiválra. Elég intenzív utazás- és koncertélmény volt. Az pedig, hogy a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutatót megnyertük, egy pofonnal ért föl, annyira váratlan élmény volt.

 Milyen céllal indultatok el a Fülesbagolyon, ha így meglepett az eredmény?

 Volt egy ilyen hangulat a zenekarban, hogy most megpróbálunk mindent. A jelentkezéskor ki kellett tölteni egy Google űrlapot. Amellett, hogy mi a három számnak a címe, amivel indulunk, a számok szövegeit is be kellett írni. Instrumentális zenekar vagyunk, de a Pusztafless egy dorombos szám, úgyhogy én beírtam, amit dorombon játszani szoktam: “Törrö ták tö tö táktö tö ták tö tök ötötá.” Innentől kezdve nem sok jóra számítottunk. Az eredményhirdetésen mondta is a díjátadó, hogy “a Zeneszöveg.hu küldi különdíját is…”, de közben már elnevette magát.

zajnal.jpg

Személyedből adódik a szerénység vagy tényleg nem hiszitek még el, hogy itt tartotok?

 Egyrészt a személyeinkből adódó kishitűség is megvan, másrészt elég furcsának látjuk a zenénket. Annak, hogy valaki ilyen hangszereléssel, citerával, cajonnal progresszív könnyűzenét játsszon, aminek a népzenéhez a stilisztikát leszámítva sok köze nincs, ráadásul mindezt ének nélkül, a világon semmi értelme nincsen. S jön a visszajelzés, hogy ez valakinek tetszik. De jó! Nekünk is.

 Nem nagyon veszitek magatokat komolyan, jól értem?

 De. Néha túlságosan is. Ahhoz, hogy a számok összeálljanak, vérremenő harcok folynak a próbateremben. Olyankor mindenki nagyon komolyan veszi magát, illetve azt is, hogy mi szeretnénk valami egyedit létrehozni. De hogy ez másnak is tetszik, azon viszont meg tudunk lepődni.

 Mi a küldetésetek?

 A saját célom, hogy a kortárs könnyűzenét és a népzenét egy olyan szimbiotikus közelségbe hozzuk, ahol nem diszkrét elemként jelenik meg a népzene vagy egy drum and bass groove, hanem ezek tényleg organikus egységben vannak. Az, hogy egy számon belül népzenei dallamból hova kerül be egy elem, nem tudatos döntés. Nincs kimérve a produkciónk. Ez egy olvasztótégelye minden jónak, amit eddig hallottunk életünkben.

Mire számítsunk a Fonóban?

Március végén két hétre stúdióba vonulunk, így nem kizárt, hogy hozunk újdonságot. Pont annyira szeretnék meglepődni, mint a közönség.

 

Fotók: Czeglédi Mátyás, Bartis Milán

Írta: Vörös Eszter

 

Szólj hozzá!

Egy este a világzene, a népzene és az irodalom szerelmeseinek

2022. március 23. 17:07 - Fonó Budai Zeneház

A Szeress, ha kedves az életeM! zenés irodalmi est egyik zeneszerzője, Varga Kornél mesélt arról, hogyan jött létre a József Attila szerelmi lírájára írott produkció. Hogy mire számítsunk március 26-án a Fonóban, az interjúból kiderül.

Ki hívta életre ezt a produkciót?

Fekete Bori ötlete volt, hogy József Attila életét mutassuk be egy zenés, prózai esten keresztül. Időrendi sorrendben haladunk, és szerelmein keresztül mutatjuk be a költő életét. Bori megkért, hogy segítsek neki a megvalósításban. Találtam erre pályázatot, amit meg is nyertünk, aztán összeállítottuk a csapatot. A társulatot úgy kellett összeállítani, hogy minden téren megálljuk a helyünket. Praktikus okok mentén, emberileg és zeneileg is megfelelő zenészeket válogattunk össze. Hogy csak egy példát mondjak; olyan basszusgitáros kellett, Takács Szabolcs személyében, aki tud nagybőgőzni is. Babcsán Bencével több formációban is együtt dolgozunk, jó barátok is vagyunk, jól tudunk együttműködni. Őt kértem föl, hogy segítsen ehhez zenét írni, mert úgy éreztem, hogy egyedül kevés vagyok ehhez a feladathoz. Ketten dolgoztunk hat saját vers megzenésítésen. A zeneszerzés mellett zenészként is közreműködünk a produkcióban, és együtt találtuk ki, hogy kik legyenek a többiek. Olyan zenészekkel hívtuk életre ezt a projektet, mint Kuczera Barbara hegedűs, Eredics Dávid fúvós hangszeres, Fekete Márton brácsás, Kertész Ákos ütőhangszeres és  szintetizátoros és Lisztes Jenő cimbalmos. Az ötletgazda, Bori pedig énekel. Levélrészletek is lesznek Kautzky Armand színművész felolvasásában.

Te személyesen hogyan kötődsz a költőhöz?

Ahogy korosodik az ember, úgy rájön, hogy József Attila mekkora zseni volt. Elképesztő, hogyan lehet olyan fiatalon, huszonévesen ilyen tartalmakat leírni. Sajnos elég sok nélkülözés és fájdalom volt az életében, volt miből merítenie.

 Van kedvenc József Attila versed?

Sajnos mostanában nem olvasok kifejezetten verseket. Ha szembejön velem egy, elolvasom és mindig rácsodálkozom, hogyan lehet a szavakkal, gondolatokkal bánni. Most a munkafolyamat alatt többször olvastam is és hallottam is a műsorban szereplő verseket. Nagyon durva. Nem tudok kiemelni egyet.

Mi várható az előadáson?

Lesznek autentikus népi részek: bőgő, brácsa, hegedű, cimbalom, ének. Lesz moldvai, balkáni elem és saját szerzemények. Úgy terveztük ezt a produkciót Bencével, hogy egy kőszínházban is megállja a helyét; nyitány zenét komponáltunk az elejére. Az írott zenék kicsit populárisabbak, talán a világzene kategóriába sorolhatóak.  Próbáltuk lekövetni a zenével az eseményeket, így hát a végén egy progresszívabb, sötétebb zenéhez érkezünk, nem lesz vidám. Nagyon örülünk neki, hogy ezt így össze tudtuk hozni, büszkék vagyunk a végeredményre. Maradandót és értékeset szerettünk volna hátrahagyni, ha már a zseni költő anyagaihoz hozzányúltunk.

Kiknek ajánlod?

Annak, aki a népzenét vagy a világzenét szereti. Aki József Attilát, vagy általában az irodalmat kedveli. De aki mind a hármat szereti, azoknak biztosan izgalmas lesz.


Fotó: Barcsik Géza

Írta: Vörös Eszter

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása