Őszinteség, eredetiség, érzelem – ebben látja a Kellene Kis Kert zenésze a saját zenéjük erejét. Sosem szerették volna, hogy a zenekar eljusson bizonyos színpadokra, mindig csak örömből zenéltek. Ám lehet, hogy ez a titok, mert a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai 1. díját, majd az Öröm a zene tehetségkutatón Az Év Felfedezettje címet zsebelte be a banda. Június 4-én a  Fonó Budai Zeneházban mutatják be Teneked című lemezüket, ami a zenekarhoz híven nem mindennapi felvétel.

Ha távolról ránézünk a munkásságotokra, akkor azt mondhatnánk, világzene, ti viszont a Folk Funk kifejezést használjátok.

Az ethno funk egy létező műfaj, viszont ha tágabban akarjuk beskatulyázni, akkor valóban a világzene színpada az, ahol ez a muzsika meg tud jelenni. A zenekar lelke és egyik megálmodója, a hegedűsünk, Horváth Dániel Dudu népzenei témákat hoz. Belőle az folyik. Klasszikust tanult, de rengeteg népzenét gyűjtött és tanult is. Amikor ő hoz egy témát, akkor mindenki szépen hozzáteszi, amiben ő jó. Én egy funk, blues gitárosnak tartom magamat, de színpadon a funky áll hozzám a legközelebb. A bőgősünk zeneileg hasonló arc, mint én. Persze, hogy a népzenei téma alá tolunk valamit, ami a miénk, és ez általában funky vagy funky közeli. Az ütős érdekes, mert ő mindent csinál, de mivel a kíséretben annyira meghatározó a bőgő, hogy ő is gyakran csatlakozik. Tehát van egy népzenei téma, ami alatt megszólal a funky, így nem maradt más, mint a folk funk.

Ez egy nagyon érzelmes, pörgős, táncos zenét eredményez.

Igen. Tempósak a témák, ezért a kíséret is hasonló. Erre könnyen mozdul meg a nép. A repertoárunk 85%-a ilyen erős, magas tempójú funk folk menet, gyors, lendületes, funky zene, amelyben közép-európai és balkáni népzenei témák dominálnak. A funky mellett jelen van számtalan stílus a manouche swingtől az acid jazzig, lényeg hogy jó érzékkel nyúljunk ezekhez.

A díjaitok közül melyik volt a legnagyobb mérföldkő?

A Veszprémi Utcazene Fesztivál volt olyan, hogy először volt abban részünk, hogy van közönségünk, akik imádják, amit csinálunk. Négy koncertnek kellett lemennie, és mindegyik nagyon jól sült el. Végre nem az ismerőseink hallgattak minket, hanem vadidegenek, akik imádták és végig táncolták az összes koncertet. De erre például Dudu mást mondana. Ő mindig egy szlovákiai koncertet szokott emlegetni. Az abból a szempontból sokat dobott, hogy idegen környezetben sült el jól valami. Ehhez kellett az ottani emberek intellektusa és energiája is. Nekem Veszprém volt ilyen. Amiatt indult el sok minden, hiszen megkaptuk a szakmai 1. díjat, és ennek híre ment. De részt vettünk az NKA Induló Zenekarok Programban is, ahol különdíjasok lettünk, ami azért jó, mert a budapesti szcéna jelentős része ott volt, és tőlük jött az a visszajelzés, hogy jó amit csinálunk és ezt tolni kell.

Miben látod te a zenétek erejét? Mindenki szeret vagy szeretne egyedi lenni, ti valóban azok vagytok.

Ez nem tudatos. Nem érzem azt, hogy szándékosan rúgnánk fel létező vagy nem létező zenei korlátokat. Nem úgy írunk számot, hogy keresnénk, mi az még sosem hangzott el. Ez marhaság is lenne, mert ma már nincs új a nap alatt. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy eredeti legyen. Ettől üt. Olyan mintha tizenhárom évesen írnánk számot; egy pillanatig nem gondolkodunk rajta, hogy hogyan kellene, melyik hangnak hol van a megfelelő helye. Improvizatív a zenekar, egyénenként és együtt is. Csak a húzásra koncentrálunk. Én ha hallgatok zenét, beszélhetünk a legnépszerűbbekről vagy a legritkábban hallott nevekről, akkor is az érdekel, aminek ereje van és eredeti. A Kis Kert eredeti és van ereje. Hosszú számokat írunk. A legrövidebb számunk hét perces. Ez sem direkt van így, hanem ez jön belőlünk. Amikor megjön az ereje a számainknak, például ha van egy fokozása, akkor azokat nagyon át tudjuk élni, és ettől lesz jó.  A zenekar ereje abból fakad, hogy benne van a szívünk és a lelkünk. A közönség ezt érzi és imádja.

Tehát az őszinteség a fontos.

Igen. Azt tudni kell, mert biztosan nagyon fontos tényező, hogy soha nem úgy zenéltünk, hogy ebből legyen valami. Mi mindig a zene szeretetéért jártunk össze, mert jó együtt zenélni. Pont attól lett ereje, hogy nem volt fontos hogy legyen. Mindannyian számos formációban játszottunk az elmúlt húsz évben, és ott mindig szempont volt, hogy bizonyos színpadokra eljussunk. A Kis Kertben ez nem szempont.

Mesélj a Teneked lemezről!

Felvettünk színházi körülmények között egy félig élő lemezt. Ez azt jelenti, hogy volt közönség, amitől ez egy koncert volt, de mégis egy hangmérnök instruált közben mindenkit. Így az anyag a stúdió és a koncertfelvétel között van félúton. Ennek megfelelően csak egyszer játszhattunk fel mindent. Ami a lemezen elhangzott, azt mi élőben is elő tudjuk adni. Nem az van, hogy sávonként vettük fel számokat, majd újra vettük, mert nem volt jó, majd valaki megkeverte. Ez egy élő felvétel. Ehhez ragaszkodott Dudu, mert ő ebben az élő műfajban hisz. Ez nagyon fontos; amit mi koncerten előadunk az van a lemezen, és fordítva. Ehhez az kell, hogy régóta játszuk az anyagot. Mivel hosszúak is a számaink, nem is került fel minden a lemezre. Nálunk hat szám olyan, mint máshol tizenkettő.

 Kiknek ajánlod ezt lemezbemutatót?

Mindenki jöjjön el, akit az etno zene érdekel és ebből végre valami újat akar. Ez így nem túl szerény, de ez tényleg más. Aki etno funkból igazán érzelmes és őszinte muzsikát akar hallani, az legyen ott. Itt aztán tényleg semmi nincs, amit valaki más talált volna ki. Itt senki nem mondott olyat, hogy legyen inkább így, mert így jobban eladható. Ez nem szempont. Aki ilyen jellegű zenekart szeretne látni, az jöjjön. Marhára örülünk, hogy a Fonóban lesz a koncert, mert van némi intellektualitása a zenénknek – legalábbis reméljük –, és ennek megfelelően olyan közegbe akarjuk vinni, ahol ez célba ér.

Zenekari tagok:
Horváth Dániel Dudu – hegedű
Kulhay András Guli – gitár
Mészáros Szabolcs – ütőhangszerek,
Nagy Olivér – nagybőgő

Írta: Vörös Eszter
Fotók: Kellene Kis Kert