Kerényi Róbert Szigony a gyimesi és moldvai furulyamuzsika egyik leghitelesebb és legnagyobb tudású tolmácsolója. A Szigony név adója maga Dresch Dudás Mihály volt egy táncházi találkozás alkalmakor.
Kerényi Róbert a nyolcvanas évek óta gyűjtője, élője a csángó zenének, rengeteg személyes kapcsolatból, eredeti, helyszíni élményből merítve, szinte vérévé vált ez a zene. Mára már nagy öregje a műfajnak, a Tatros és Szigony együttesek alapítója, tíz éven át a gyimesi zene apostola, Zerkula János partnere, zenésztársa lehetett. Napjainkban Petrás Mária kísérőzenekarának állandó tagja.
Duótársa, kísérője a Fonó Tavasz koncertjén Kiss Krisztián, kobzás, aki Petrás Mária zenekara mellett a Terra Profonda együttes alapító tagja is. Kiss Krisztián a népzene mellett világzenével is foglalkozik és fúvós hangszereket is megszólaltat a pengetősök mellett.
Előadásuk egészen különleges, természetelvű, ősi, az emberi élettől elválaszthatatlan, a szabad zenével rokon népzene születik Kerényi Róbert fantasztikus előadásában. Az egybefüggő műsor különleges lüktetéssel, lekottázhatatlan, parlandós előadással ejti ámulatba a hallgatót. A Gyimesekbe, vagy a moldvai dombok közé repít a virtuóz zenemondás, lángoló tűz mellé, regélő bölcsek társaságába. Kerényi játékából a kottából megtaníthatatlan, csak hiteles mesterektől, lakóhelyükön, életközösségükben, zord és békés tájaikon elleshető tudás köszön vissza elementáris energiával. Őserő, improvizálás és kötött motívumok felbukkanása, szabad, emberi lélegzethez, hangulatokhoz igazodó ritmusok hihetetlen hőfokon. Ezt a vágtázást kísérte érzékenyen, az ősi ritmusvilág teljes arzenálját felvonultatva, minden porcikájával a furulyajátékra és zenésztársára koncentrálva Kiss Krisztián.
Egy elképesztő körtáncot, soha meg nem állónak tűnő zenefolyamot hallhatunk, hol lassuló, hol újra teljes erejével feltámadó szélviharként. Archaikus, örök érzéseket ébresztenek és frissítenek fel az ember lelkében a talán Moldvában legtisztábban megőrződött dallamok, keservesek, hórák, övesek, szerbák, ciganyászkák, kecskések. Ez igazi élő népzene, jelen idejű, megtermékenyítő, képfestő. És Szigony előadása – az állandóan más színüket, dinamikájukat felvillantó furulyahangok mellett megszólaló emberi hangok – zengések, mormolások, zajok a teremtés égig érő létráját állítják a hallgató képzeletének, lelkének. Ahogy Kerényi Róbert Szigony maga is megfogalmazza: „Folytonosan változó ritmus alapokon megszólaló moldvai keserves, ballada dallamok, különböző tánczenei közjátékokkal. Olyan, mint az élet: egyszer vagy éppen egyszerre szomorú-vidám, lassú-gyors, sírós-nevetős, komoly-játékos, harsány-érzéken, tragikus-komikus…”
Szöveg és fotó: Barcsik Géza
