Három fantasztikus koncert hangzott el 2020. október 30-án a Fonó színpadjain. Mindhárom koncert egy-egy, a pandémia évében megjelent Fonó Records kiadvány bemutatója is volt. A Nagyteremben Debreczeni-Kis Helga lemezbemutatóját és a Pengetős Trió koncertjét hallgathatták a nagy számban megjelent érdeklődők. Debreczeni-Kis Helga citerás, énekes Korközlő című, 2020-ban megjelent lemezéről szólaltak meg a személyes hangú, rendkívül technikás citerakísérettel és tiszta énekhanggal előadott dalok. A fiatal énekesnő műsora népdalfeldolgozásokból és saját szerzeményekből állt. A szabadon kezelt motívumokat saját személyiségére szabva kortárs, sokakat megérintő, élő városi folklórdarabokat komponált a kedves egyéniségű, de határozott zenész. Szövegei Cseh Tamás közérzeti líráját idézik meg humoros és őszinte egyszerűséggel. Az ének és a citeramuzsika előadásában rendkívül magas színvonalon egyenrangú hangsúllyal volt jelen.

Bemutatója végén szervesen kapcsolódtak be a koncertbe a Pengetős Trió tagjai. Először Berta Alexandra csatlakozott énekével és citerájával Kis Helgához, majd a duót kiegészítve Csenki Zalán kobozon és Horváth Bálint tamburán tette teljessé az alkalmi kamarazenekart. Nagyon szépen szólalt meg a két eltérő karakterű énekhang és a koboz-, tamburakíséret.

Duna-Delta környéki török népzenétől, délszláv dallamokig, a Kárpát-medence magyar népdalkincsétől a moldvai csángó népzenéig terjed a zenekar széles zenei horizontja. Berta Alexandra karakteres, erőteljes, kristálytiszta énekhangja balladák előadásában és vokális táncdallamokban is nagyon otthonosan szólal meg. Este nálunk című lemezükről mutattak be dalokat. Horváth Bálint éneke nagyon jól egészíti ki a női szólamokat. A húros hangszerek nagyon otthonos hangzást alakítanak ki a zenekar ötletes, tradíciókat tiszteletben tartó, de a mai zenei hatások előtt nyitott hangszereléseiben. Friss, a mai fiatalokhoz (is) szóló kamarazenei zenei produkció hangzott el a vastapssal záruló koncerten.

A Fonó Pajta Színpadon, teltház előtt lépett fel Busóföld 10 éves sztárzenekara a Poklade. A hét tagú zenekar, három vendégzenésszel kiegészülve népesítette be a színpadot. A soknemzetiségű Mohács híres tamburaiskolájából kirepülő fiatalok Balog Tamás Cérna vezetésével 2010-ben alapították a mára hatalmas színpadi rutinnal és törzsközönséggel felvértezett bandát. A délszláv zenei hagyományokat saját fiatalos, megzabolázhatatlan stílusukra alakító, változtató, „poklade-izáló” zenészek az első perctől kezdve felfokozott hangulatú koncerttel ajándékozták meg rajongóikat. Az eksztatikus ritmusok és a romantikus, vérbő, érzelmes „himnuszok” jellemezték a balkáni tört ritmusok koncertjét. Makedón, sokác, horvát, szerb, bosnyák, cigány dallamok szólaltak meg hatalmas energiával és mesteri zenei tudással. A zenekar lelke, az alapítás után egy évvel később csatlakozó énekes, harmonikás Cselinácz Marko a félelmetesen virtuóz és ugyanakkor rendkívül érzékeny szólók és kíséretek mestere. Az ütősök a délszláv zenék nagyon fontos és hangos közreműködői, a zenekarban Andrics Attila játszik tapanon (és basszprímtamburán) és a koncerten egy nagyon avatott hangszeres vendég, Eredics Áron játszott derbukán hatalmas szólókkal erősítve a koncert egyébként is fergeteges hangulatát.

A Poklade koncertek és a második lemez állandó énekes közreműködője, Gráf Vivien az érzelmes melódiák és a humoros, egzotikus dallamok megszólaltatójaként volt jelen. A 2016-ban megjelent „Poklade” című lemezük után az idén, mint a Fonó istálló új gyöngyszemei adták ki albumukat Balkántransz címmel 2020-ban. A koncert hangsúlyos közreműködője volt még Babcsán Bence klarinéton és szaxofonon. A zenekar alapítója, a rendkívül virtuóz, sok szakmi elismerés birtokosa Balog Tamás Cérna prímtamburán és basszprímtamburán játszott. További tamburások voltak: Pávkovics István basszprímtamburán, Bóka Balázs Andor tamburabrácsán, és Róka Roland prímtamburán. Bischof Dávid játszott tamburabőgőn.

A koncert három ráadás és spontán kólótáncok kialakulása után tudott csak befejeződni. Ha a járvány nem lett volna, valószínűleg hajnalig élvezhette volna a budapesti és mohácsi közönség ezt a zenei módosult tudatállapotot, a Pokladetranszt.

Fotó és szöveg: Barcsik Géza

Hangszerarzenál fogadta a közönséget a Fonó 2020. október 24-i rendezvényének helyszínén, a nagyteremben. Hangszerek a színpadon és a színpad előtt is, és nagyon sok néző. A majdnem teltház a két izgalmas trió formációnak szólt. Két eltérő zenei világ, de rendkívül magas minőség. Ez a közös a két fiatal, egyéni hangú, kísérletező hármasfogatban.   

A keleties hangzású Dzsindzsa név jelentése bozótos, nádas ingovány, és a zenekar izgalmas, ismeretlen, nem-könnyű-zenei-utakat-bejárni kívánó ars poeticáját tükrözi. A nagy amerikai elődök John Coltrane és Miles Davis hatvanas évekbeli avantgarde, spirituális törekvései ugyanúgy fellelhetők a trió zenéjében, mint a szabad zene, a free jazz adta korlátlan hangzás és a kompozíciós lehetőségek kiaknázása. A zenei humor és a népzenei elemek, a tört ritmusok és a száguldó swing, a hangszerek rendkívül kreatív használata és hatalmas dinamikai váltások lebilincselték a hallgatókat. Weisz Gábor fúvóshangszerek nagyon széles skáláján (furulyák, sípok, fuvola, tenor-, alt- és szopránszaxofonok...) a gyimesi tánczenétől a bossa nován át a szaxofonok ritmushangszerként történő megszólaltatásáig mutatta meg szakmai tudásának legjavát.

Bőgőn és basszusgitáron a rengeteg formációból ismert Hock Ernő tette hozzá zenei univerzumát a Dzsindzsa hangzásához. Finoman effektezett, gyönyörű Höfner basszusgitárhangzás és a bőgő lépegető swingelésén kívül klasszikus vonóhasználat is hallható volt a másfél órás programban.

A harmadik tag, G. Szabó Hunor zenei palettája szintén a szabad zenétől a pszichedelikus rock ’n’ rollig terjed, úgyanúgy mint társai ezerszínű játéka. G. Szabó Hunor szikár, de rendkívül erőteljes, egyéni hangú és dinamikus, szinte akrobatikus dobjátéka egyenrangú szólistaként határozza meg a zenekar megszólalását. A már négy megjelentetett CD-vel rendelkező Dzsindzsa hatalmas, vastapsos sikert aratott, de a ráadás elmaradt, mert a járvány miatt be kellett tartani a szigorú menetrendet és időkeretet.

A következő fellépő azonnal kezdhette a koncertet, hiszen a színpadon nem kellett az átállással bajlódni, a Dzsindzsa szinte a nézők között lépett fel, ami az akusztikus program miatt még életszerűbb és közönségbarát megoldás volt. A Bujdosó Trió ezzel szemben komoly hangosítással és effektparkkal zúdított gyönyörű hangáradatot a hallgatóságra. Bujdosó János gitáros a rockzene felől érkezett a most megszólaltatott fúziós, világzenei, jazz és folk elemeket is szintetizáló zenei világba. Két társa a jazz világából érkező, fiatal kora ellenére (most 19 éves) már jól ismert Klausz Ádám dobos és a rockzenész Szerető Dániel basszusgitáros voltak.

A koncerten a Bujdosó Trió második CD-jének kompozíciói hangzottak el. A National Amnesia Institute című album dalai egyszerre pszichedelikus, dühös, lírai, himnikus, révülő és táncolható zenei világgal reflektálnak közéleti témákra címeikben is. Bujdosó János rendkívül személyes előadásmódja, a rockzenész kommunikatív attitűdje és a jazz belső, lelki hangulatokra érzékeny improvizatív szólói egyaránt nagyon intim kapcsolatot építettek közönségével. Ez a koncerten is érzékelhető volt, a másfél órás, hiteles és megrázó zenei elszállás közösségi élménnyé vált.

Bujdosó effekthasználata nem volt öncélú, csak erősítette a Robert Fripp vagy még inkább John Zorn zenei világára emlékeztető hangképeket. Szerető Dániel basszusjátéka pontos és virtuóz volt és nagyon jól egészítette ki a zenekarvezető hangsúlyos zenei jelenlétét.

Klausz Ádámot eddig csak jazz zenekarokban hallottam játszani nem akármilyen színvonalon (legutóbb a Nagy Emma Quintetben), de nagyon jól és meghatározó módon vett részt ennek a kemény, rockos, fúziós, progresszív, magával ragadó zenei világnak a kialakításában.

A Bujdosó Trió is vastapssal fejezte be a koncertet, de szerencsére még a 23 órai zárás előtt egy hosszabb ráadás számmal is búcsúzhatott a lelkes közönségtől.

Kedves Közönségünk! Fedezzétek fel a Fonó Duplázó legközelebbi párosításait! A 'két koncert egy este' elvén a következő dupla koncerteket élvehetitek: 

Október 30. 20:00 Pengetős Trió és Poklade Zenekar
Október 31. 20:00 Ötödik évszak és Vágtázó Csodaszarvas
November 7. 18:00 Bahorka Társulat és Lakatos Róbert és a RÉV Zenekar
November 14. 19:00 Nigun Zenekar és a Bognár Szilvia Sextet
November 27. 19:00 Krubavi Trió á la Makám és a Dresch Vonós Quartet

Gyertek a Fonóba be!

A közönség létszámának folyamatos bővülése azt jelzi, hogy a világjárvány ellenére sokan figyelemmel kísérik a nyár végén újra indult és alapos külső-belső ráncfelvarráson átesett 25 éves Fonó Budai Zeneház műsorstruktúráját. A havi rendszerességgel jelentkező csütörtöki programon a kísérleti zenék és a jazz leginnovatívabb szereplői mutatják be legszemélyesebb és legfrissebb műsoraikat.

Az október 22-i koncert házigazdája a nemzetközi viszonylatban is jelentős szakmai múlttal rendelkező szaxofonművész, tanár és zeneszerző Tóth Viktor Tercett elnevezésű 2012 óta állandó tagsággal működő zenekara volt. A három fiatal, kiemelkedően tehetséges, évek óta a jazz első vonalában tevékenykedő zenész formációja nem véletlenül kapta a tercett nevet. Három saját hangú és zenei világú művész szabad együttműködése az együttes és a trió név helyett ezt a különleges, minden értelemben egyenrangú együttműködést a tercett elnevezés emeli ki. Hangszerüket mesterfokon és személyiségük erőteljes, totális jelenlétével szólaltatják meg. Tóth Viktor szinte minden évben elnyeri a legjobb altszaxofonos címet a szavazói listákon, Orbán György az egyik legkeresettebb jazzbőgős, alapítója és vezetője a napjainkban hatalmas sikerrel fellépő Coltrane Legacy zenekarnak. A felvidéki születésű Hodek Dávid az egykori csodagyerek dobos, a mai napig  állócsillaga a magyar és nemzetközi, sőt a tengerentúli jazzéletnek is. A Fonó nagyszínpadján vendégelőadóként Tóth Viktor két legkedvesebb énekesnő művésztársát láthatta és hallhatta a közönség. A jazzénekes Pocsai Krisztát senkinek nem kell bemutatni, aki csak egy kicsit is érdeklődik a hazai jazzélet iránt. Rengeteg formáció tagja, saját zenekaraival is gyakran fellép és a legújabb zenei trendeket is sikerrel és hitelesen alkalmazza műsoraiban. A másik fantasztikus énekesnő Horváth Sára Nina volt, aki elsősorban népdalénekesként vált ismertté, de a jazz is megtermékenyíti művészetét. A Nina nevet tisztelete és szeretete jeléül használja Nina Simone munkásságára emlékeztetve. A két eltérő zenei karakter csodálatosan erősítette és formálta Tóth Viktor teljes zenei szabadságban születő alkotói világát, rendjét. A kompozíciókban szabadon váltakozott a swing a népzenei motívumokkal és klasszikus jazzörökzöldek megidézésével. A latin ritmusok, a rock és a rap sem idegen testként, hanem a legtermészetesebb szerves egységben épültek be a Tóth Viktor által irányított szinte kozmikus lüktetésbe, a sajátosan tercettes zenefolyamba.

A koncert az első hangoktól az utolsó ütemekig rendkívül erős, minden rosszat elsöprő pozitív energiákat mozgatott meg a zenészek és a közönség között. Tóth Viktor és alkotótársai a teremtett világ erőit idézték meg a Fonó nagytermében. Dél-Amerikától a Gyimesekig ívelt a zenei utazás a három zseniális hangszeres és a két rendkívül szenzitív, nagyon koncentrált, pályája legjobb formáját nyújtó énekesnő segítségével. Nagyon bensőséges együttlétet és a sokszor katartikus hangszeres és énekszólók miatt kiemelkedően magas színvonalú művészi élményt élhettek meg a koncert nézői. A közönség vastapssal követelte ki a ráadást is, ami Pocsai Kriszta énekével és zongorakíséretével, kőkemény ritmusszekcióval előadott világszínvonalú záródarab volt. A tercett és két vendége a másfél órás spirituális együttlétet megkoronázva, önfeledten, már szinte eksztatikus állapotban muzsikálva és énekelve zárta le és tette felejthetetlenné az estet.

Novemberben is tartsatok velünk minden Kamaracsütörtökön!

November 5. Kamaracsütörtök: Novan Experiment

November 12. Kamaracsütörtök: Tóth Viktor: Könnyen Érthető Jazz

November 19. Kamaracsütörtök: Fonó Literatúra

Bővebben a programokról: http://www.fono.hu/hu/programok

Várunk a Fonóba!

Barcsik Géza

A Fonó Budai Zeneház alapításának 25. évfordulóját ünnepelte négy napon keresztül. A gondviselő kegyes volt a szervezőkhöz, fellépőkhöz és a közönséghez is, hiszen a beígért hidegfront nagyon gyengére sikeredett és egyáltalán nem borította fel a tervezett programokat. Sőt a járványhelyzetben hozott szigorítás is csak a kötelező maszkviseléssel nehezítette a nézők önfeledt szórakozását, de természetesen mindenki tudomásul vette a megelőző intézkedést.

A zárónap eseményei a Fonó megújuló nagytermébe invitálták az érdeklődőket. Két fantasztikus koncertélménnyel gazdagodtak az ünnepi programsorozatra érkező zeneszeretők. A magyar népzene, klasszikus zene és a jazz két világsztárja, a külföldön kevéssé ismert hangszert, a cimbalmot nagydoktori szinten megszólaltató Balogh Kálmán és Lukács Miklós káprázatos duóelőadása tette felejthetetlenné a szeptemberi szombat estét. Különleges hangszerük hangzásvilága kiapadhatatlan lehetőséget nyújt a két temperamentumos és a virtuozitást már szinte felfoghatatlan szintre emelő művész belső világának, gondolatainak és érzéseinek megfogalmazásához. Mindketten nagyon jelentős nemzetközi és hazai karriert tudhatnak maguk mögött. A komolyzenétől a világzenéig rengeteg felvételen hallható játékukat, mindkét név védjegy a magyar és nemzetközi zenei palettán. A Fonó 15 éves születésnapját köszöntő koncertjük hangszeres tudásuk legjavával mutatta meg a két különböző zenei világból születő varázslatot. Olyan gazdag volt dinamikában és érzelmi hullámzásban koncertjük, hogy a néző legszívesebben azonnal újra hallgatná a kompozíciókat, felidézve a kapott élményeket, megőrizve a megismételhetetlennek tűnő zenei pillanatokat. Millió zenei hatást szintetizálnak a komponált művek és a tökéletes összhangzásban megszülető improvizációk. A Kárpát-medence népzenéi az örmény, zsidó, cigány, román és különböző tájegységek csángó, székely, magyar dallamkincse mind fellelhetőek a hatalmas zenefolyamban. Az előadásmódban és dinamikában pedig a legfinomabb, barokkos lebegéstől szinte a hardcore metálzenéig terjed a skála. A vastapssal jutalmazott előadás csak azért nem folytatódott, mert át kellett adniuk a színpadot a Karaván Famíliának és barátaiknak.

A színpadi átállás ideje alatt a négynapos ünnep már rutinos performansza zajlott le, a születésnapi torta felszeletelése és elfogyasztása.

A Karaván Familia Nagy István családi zenekara évtizedes múlttal maguk mögött. Balogh Kálmán Romano Kokalo zenekarában feltűnt Nagy István blues gitárosként találkozott a roma zenekultúrával olyan sikeresen, hogy mára az egyik legavatottabb, leghitelesebb tolmácsolója lett. Zenei világuk nagyon különleges és sokszínű. Gyönyörű,  kristálytiszta és többszólamú vokálozás és a különböző európai és ázsiai cigányzenék teremtették meg a zenekar egyedi világát. Blues, flamenco és populáris zenei hatások járják át az őszinte szeretetet sugárzó família lemezeit és koncertjeit. Repertoárjuk magával ragadó, egy nagy utazás Oroszország végtelen pusztáitól az amerikai blueskocsmákig. A Nagy család vendégei ezen a koncerten az ezeréves barát és zenésztárs Balogh Kálmán és a bőgős Novák Csaba mellett a fiatalabb generáció egy nagyon foglalkoztatott szaxofonosa Bede Péter voltak. A koncerten Nagy István mellett felesége, két lánya és fia mutatta be az autentikus cigányzene sokszínűségét, különböző zenei hatásokat befogadó, intelligens, szofisztikált, életörömet és szeretetet sugárzó előadásával. Sokan táncolták végig a koncertet a maszkhasználat ellenére is, és a koncert végén még ráadást is sikerült kitapsolni a boldog zenészektől.

A Fonó 25. ünnepi sorozatát az előző napok és a ház szokásait nem megszakítva a Csángálló zenekar táncháza zárta. A fiatal, de már 11 éves, sikeres csapat gyimesi és moldvai táncmuzsikával szórakoztatta a táncolni vágyókat és zenehallgatókat egyaránt. A Fonó gondozásában megjelent lemezük ezt a zenei világot élteti tovább a korongon. Lemezük címe kifejezi hitvallásukat és remélhetőleg a Fonó következő évtizedeit is: Fel az úton!

A születésnapi eseménysorozatnak ezennel vége, de a 25-ös jubileumot további meglepetésekkel fogjuk még ünnepelni a 2020-as év során. Folytatódnak az interjú sorozatok, melyeket vissza lehet olvasni a honlapunkon a Fonó25 menüpont alatt. Tervezünk még Fonó 25 kiadványt, Fonó25 filmet, valamint lezáródik a Fonó25 szavazás is, melynek ünnepélyes átadásáról nemsokára hírt adunk.                                                                                                                 

Barcsik Géza

A Fonó Budai Zeneház alapításának 25. évfordulóját ünnepelve már a harmadik naphoz értünk. Remek időjárás tette lehetővé, hogy a Pajta nagy számú közönsége mellett szinte megtelt a nyitott Terasz is. És a nagy érdeklődés természetesen a fellépő művészeknek szólt, akik a magyar zenei világ állócsillagai.

Még a legfiatalabb fellépő formáció, a Básits Branka által alapított Branka Trió tagjai is komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Branka a Boban Markovic Orkestarral turnézik évek óta és a népzene mellett a világzene elismert előadója. Az egykori Wertetics Orchestra alapító vezetője és Nikola Parov állandó zenésztársa, Wertetics Szlobodán a harmonika virtuózaként tagja a triónak. Új tag a szintén sokak által ismert és elismert György Mihály gitáros, aki Borbély Mihály balkáni zenét játszó projektjeinek oszlopos tagja. Így mindhárman anyanyelvi szinten beszélik a szerb és balkáni népzenéket, nagyon eredeti és érzelmekkel gazdag saját zenei világot alakítottak ki. A duónapon kicsit kakukktojásként szerepeltek, de azért a két szólista jogán tekinthettünk Brankáékra kettősként is.

A következő fellépő páros Geröly Tamás és Szokolay 'Dongó' Balázs. Geröly Tamás nemcsak a magyar népzenei gyökerű szabad zene egyik úttörője és kamaszos, lánglelkű, lassan doyenje és tanára. Szabados György szellemi iskolájának beavatottja is, hatalmas tudásanyag és szellemi potenciál birtokosa. Ütőhangszerekkel és ütőgardonnal volt partnere a népi fúvóshangszerek zseniális megszólaltatójának, Szokolay 'Dongó' Balázsnak. Két varázslót hallhattunk, akik képesek arra, amire csak a legnagyobbak: összekötni a földet az éggel a zene segítségével. Moldvai, gyimesi és székely dallamok hangzottak el eksztatikus magasságokba emelve a hallgatókat. Minden produkciót vastapssal jutalmazott a közönség, a fél órás időkeret szűknek bizonyult a közönség és a zenészek számára is, de a hiányérzet azt jelzi, hogy jól választotta a Fonó szervezői, a közönségnek legkedvesebb előadókat hívták meg.

Családi kettős produkciója következett: Porteleki László, a Téka és a Muzsikás hegedűse fiával játszik Poros elnevezésű zenekarukban. Porteleki Áron nemcsak remek népzenész, de a kortárs zene elismert képviselője is. Dobosként Geröly Tamás tanítványa, és játszik Szelevényi Ákos szabadzenei projektjeiben is. A Porosban brácsásként és ütőgardonosként autentikus népzenét játszik édesapjával. A Fonó születésnapja tiszteletére erdélyi zenék gyönyörű és autentikus egyvelegét hallhattuk tőlük fantasztikus hőfokon. Gyimesit a Hidegségből, magyarpalatkai „rock’n’roll’-t, és a román zenészek magyaroknak játszott „csárdás”-át is hallhattunk. Porteleki László az erdélyi népzenék bűvöletében éli életét és muzsikájával ennek a tiszta forrásnak a kincseivel ajándékozza meg hallgatóit.

A magyar „világzene” megteremtője (szerintem Cserepes Károly után, de egészen más utat járva) Nikola Parov és friss asszonya, felesége Herczku Ágnes lépett ezután a színpadra. A bolgár felmenőkkel, népzenész nagyapával megáldott Nikola az egyik legsikeresebb magyar zenei nagykövet. A világhírű Riverdance zenekarának alapító tagja, aki az utazó ír zene- és táncszínház társulatát fénykorában erősítette multiinstrumentalistaként. Sebestyén Márta külföldön megjelent lemezeinek zenei vezetőjeként, a Mozaic nemzetközi csapat tagjaként, az egykori Barbaro zenekar egyik alapítójaként és a Naplegenda Magyar Állami Népi Együttes produkció zenéjének alkotójaként is jól ismert. Herczku Ágnes a Naplegenda szólistájaként, a Fonó zenekar egykori énekeseként és már hosszú ideje saját jogon is, a magyar népzenei élet egyik legnagyobb csillaga. Herczku Ági és a banda a Fonó lemezkiadó egyik legsikeresebb kincse. Műsoruk a bolgár és balkáni zenéken alapuló ének és Nikola szólóhangszereire átdolgozott saját anyagból állt. Nikola megszólaltatta látványos, saját készítésű, svéd népi hangszerét a nyckel harpa-t. De brácsázott is, gadulkaként használva a hangszert. A friss menyecske, Herczku Ági legjobb formáját mutatva tündökölt a színpadon, táncos múltját nem feledve erősítette az amúgy is iszonyú temperamentumos előadást. Bemutatta ütőgardon tudását is szellemes kísérőszövegekkel szórakoztatva a nagyérdeműt. Őket szinte fizikailag próbálták a színpadon tartani a vastapsolók, de sajnos már így is csúszásba került a duó est programja. Más alkalommal lehet majd találkozni a friss házasok hihetetlen koncertjével, talán legközelebb pont a Fonó valamelyik színpadán.

Ezután ismét két „nagy öreg”, Kossuth-díjas duója következett. Dresch Dudás Mihály és Borbély Mihály meghatározhatatlan stílusú, mindent magába foglaló zenei univerzuma szólalt meg. Fuhun, klarinét és különböző szaxofonok segítségével magyar és európai tájakon utaztunk, időben és térben, évszázadokat kötöttek össze Bach-ot idéző futamok és a havasokban felhangzó pásztordallam. Népdalok és saját, mára már klasszikussá nemesedett kompozíciók, tökéletes összhang és kristálytisztaság jellemezte a tomboló vastapsot kiváltó produkciót. Két férfiember zenei párbeszédének, sokszor párbajának, vitájának, szent dimenzióba vezető szellemi útjuknak lehettünk tanúi.

A záró produkció ismét a fiatalabb generáció két titánjára maradt. Ifjabb Csoóri Sándor 'Sündi' és a felvidéki származású Lakatos Róbert elképesztő energiájú hegedű párbajt mutatott be. Lajkó Félix futamait és vonótechnikáját idéző hatásos nyitószám után autentikus mérai dalt hallhattunk Sündi előadásában. A dal érdekessége, hogy Vörösmarty Mihály szövegére született a 19. században. Ezután ismét egy hatalmas, felelgető, fizikailag is megterhelő zenei párbaj alakult ki, amiben mindkét prímás megmutatta, hogy itt mindketten legények a gáton. A Fonó születésnapját köszöntve, még legalább száz évet kívántak a háznak és ajándékként egy széki muzsikát játszottak el.

Az estet a Szászcsávási Zenekar táncháza zárta volna, de sajnos a járvány miatt ez elmaradt. De aki táncolni szeretett volna, ezt is megtehette, hiszen az Erdőfű zenekar alkalmi formációja remek táncházi muzsikával szolgáltatta a talpalávalót.

Barcsik Géza