A 2021-es évad FonóTavasz programsorozatának talán legérdekesebb, legfuturisztikusabb egyben utolsó eseménye Mákó Rozi és Porteleki Áron duókoncertje. A Fonó Budai Zeneház stábjának köszönhetően a házban bemutatkozó művészek a magyar zenei világ legszélesebb spektrumát fedik le munkásságukkal. A népzene és jazz nagy öregjei és a legaktívabb éveiket élő középgenerációs alkotók mellett a jövő zenészei és új stílusok bemutatói is szerepet kapnak a műsorrendben. A legfrissebb nemzetközi trendeknek is megfelelő, kísérletező, az akusztikus, az analóg és a digitális hangszerek teljes tárházát felvonultató experimentális produkciók születhetnek meg a Fonóban is.

A két fiatal alkotó meglepetéskoncertje a szabad zenei kommunikáció lenyűgöző példája. A „meglepetéskoncert” kifejezés nem a közönség, hanem a zenészek meglepetésére utal, hiszen próba és megbeszélés nélkül vágnak bele a kockázatos kalandba. Ez a „salto mortale” csak akkor lehet sikeres, ha a két művész kellőképpen tiszteli és ismeri egymást emberileg és „művészileg” egyaránt. Megbíznak egymásban, hogy az éppen születő, megismételhetetlen zene kreativitásuknak és egymásra hangoltságuknak köszönhetően, a hallgatóknak megrázó és felemelő, egyszeri, különleges élményt nyújt.

Mákó Rozi klasszikus és jazz tanulmányokat is folytatott ezzel párhuzamosan a MOME tervezőgrafika szakán diplomázott és tanult a Hágai Királyi Konzervatórium Sonology szakán. Szóló projektjei mellett animációs filmek zeneszerzőjeként, sound designereként is elmélyedhetett az elektronikus zenében, többek között animációs tervező testvére, Mákó Borival közös munkáikban. Zongoristaként a magyar jazz és kortárszene nagyágyújától Nagy János „Jancsá”-tól vett órákat három éven keresztül. Egy nagyon komoly, átgondolt, meditatív zenei világú alkotóról van szó, aki zenész családban nőtt fel. Testvérei, Mákó Kató és Mákó Mári ütőhangszeresként és zeneszerzőként ismertek, édesapja Mákó Miklós trombitaművész

Porteleki Áron a népzene és a jazz világában is otthonosan mozog. Édesapja Porteleki László a Muzsikás együttes prímása, akivel Poros néven autentikus magyar vonós népzenét játszanak. Ebben a formációban kontrásként, illetve ütőgardonosként hallhatjuk Porteleki Áront, de rengeteg más zenekarban, mint az ütőhangszerek, dobok fenomenális megszólaltatóját ismerheti a zeneileg nyitott és tájékozott hallgató. A Dorota, Decolonize Your Mind Society, Qiyan, Akosh S. trió tagja, sok más nagyon izgalmas szabad zenei társulás mellett. Legutóbb pedig Ajtai Péterrel és Juhász Orsolyával közös JAP formációval járt a Fonó színpadán, melyben a szabad improvizáció és a klaszikus ill. régizene keveredik.

A két alkotó, a zenéről nagyon hasonlóan gondolkodó művész fantasztikus utazást valósít meg. Mákó Rozi laptoppal, digitális szörnyekkel és analóg szintetizátor legendákkal alkotott hangfüggönyei gyönyörű kozmikus harmóniát hoznak létre az akusztikus hangkeltő eszközöket ezer színnel megszólaltató Porteleki Áron ritmusképleteivel. G-dúr. Ennyi volt az alap, amiből ez a szimfónia megszületett. Porteleki Áron kreatív hangszerkezelése, a vonóval „szóra bírt” cinek, az ütővel zengetett brácsa, a lefojtott pergő száraz, nyers hangjai, a csörgők és kolompok természeti zajai csodálatos rétegekben egyesültek Mákó Rozi kalimba játékkal gazdagított gyomorba vágó és csillagközi groove-jaival, éteri harmóniáival. Égi utazásra hív a duó, érdemes csatlakozni.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Gyönyörű ajándékkoncert hangzott el a Fonó Tavasz keretében a Fonó Budai Zeneház internetes csatornáin. Bognár Szilvia, Király Nóra és Kovács Zoltán triója felemelő élményt nyújt. Bognár Szilvia munkássága meghatározó jelentőségű a magyar folklór szcénában. Rengeteg formációban nyújtott emlékezetes alakításokat, amelyeket sok hang- és filmfelvétel őriz. Szombathelyi születésű énekesként és hangszeresként (furulya, fuvola) a Vasi Népdalstúdióban és a Boglya zenekarban indult, majd 18 évesen az Anima Sound System tagja lett. Az ELTE néprajz szakán is a dalolás hagyományát, a népdaléneklés színpadi átalakulását kutatta, míg a gyakorlatban az autentikus magyar, kárpát-medencei, valamint balkáni dallamokkal, muzsikákkal ismerkedett, koncertezett. Felsorolhatatlanul sok együttesben dolgozott, legfontosabbak az Állami Népi Együttes, a Vándor Vokál, a Duna Művészegyüttes, a Sebő együttes, a Makám zenekar, az Etnofon Zenei Társulás, a Szájról Szájra trió Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival, de jelenleg is énekese a Sator Quartetnek, az Esszencia produkciónak és alkotótársa Kónya István lantművésznek. A főleg gyermekkoncerteket adó első saját formációja mellett a Bognár Szilvia Sextet, valamint az EtNoé is izgalmas színvolt a hazai világzenei palettán.

Király Nóra a fiatal zenészgeneráció képviselője. Elmélyült háttértudással rendelkezik az általa leginkább preferált régizene műfajában is. A Pécsi Tudományegyetemen francia nyelvtanári és fordítói végzettséget szerzett, valamint néprajzi-kultúrantropológiai tanulmányokat folytatott. Nyelvtudása és széleskörű érdeklődése egyaránt formálják zenei ízlését és gazdagítják eszköztárát. Egy nagyon izgalmas és ritkán hallható hangszer, a gótikus hárfa megszólaltatója. A magyar népzene és az európai régizene előadása mellett fontos feladatának tekinti az említett zenei stílusok megismertetését, megszerettetését a fiatal korosztályokkal. Énekesként és hárfásként évekig turnézott Svájcban, Franciaországban és az utóbbi években Magyarországon is. Tagja a Szászvárosi Sándor által alapított Custos Consortnak, rendszeres közreműködője a Sebastian Consortnak (vezető: Lachegyi Imre), valamint Szalóki Ágnes régizenei gyermek produkciójának. Egy Ágival közös karácsonyi koncerten találkoztak először Bognár Szilviával, innen eredeztethető a gyümölcsöző együttműködés. Sajnos a pandémia nehezítette a közös fellépéseket, de a leállás elősegítette a kiforrott, átgondolt műsor megszületését.

A középkori zene autentikus megszólaltatását Kovács Zoltán nagybőgős csatlakozása a világzenei hangzás irányába mozdította, szélesebbre nyitva az „ajtót” a nagyközönség irányába. Kovács Zoltánt a jazz és elsősorban a világzene elismert, sokat foglalkoztatott, sokak által nagyon szeretett alkotója. Bognár Szilvia formációinak vezetője, zeneszerzője és nagybőgőse, 15 éve zenésze és társszerzője Szalóki Ági csapatainak, jeleskedett korábban a Szájról szájra produkcióban, a SMárton Trióban, de Juhász Gábor Triójának is meghatározó tagja. A két énekesnő műsora egy rendkívül érzékeny, ötletes, színes és széles dinamikájú kísérettel gazdagodott Kovács Zoltán játéka nyomán.

Hosszú, kényszerű szünet után a Fonó Budai Zeneház színpadán élőben rögzített koncert valóságos időutazás: az elmúlt nyolc évszázad magyar és európai kitekintésű, egyházi és világi, népzenei és írott forrásokból ismert darabjainak varázslatos szintézise. A két csodálatos énekhang, a gótikus hárfa, az archaikus magyar népdalok, valamint az ófrancia és spanyol szövegek a misztikus középkorba repítik a hallgatót. Kiváltképp, amikor a 29 húros hárfa leginkább a szitárhoz hasonlító hangzással szólal meg a harpionok (zengetők) „bekapcsolásával”. A magyar pünkösdi, szentivánéji, vagy épp lakodalmi szokásdalok, szerelmi énekek egzotikus, mégis magától értetődő egységet alkotnak, organikus természetességgel váltanak át a legszebb egyházi hagyományokat őrző latin, galíciai-portugál énekek, vagy a francia táncjáték dallamaiba. Nem véletlenül, hisz ezek egymástól nem függetlenek, a századokkal ezelőtti szöveg-és dallam emlékek az élő hagyomány részeként jelennek meg a 20. századi népzenékben, rámutatva a megőrzés-változás lenyűgöző folyamatára. Ihletett összeállítás hangzik el, a hallgatókat, nézőket égi magasságokba emelve, Pünkösd, majd a nyári napforduló ünnepére hangolva.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Végre hús-vér közönség előtt mutathatta be tavaly megjelent lemezét a Fonó Budai Zeneházban a Cimbaliband.  A nagymúltú zenekart Unger Balázs cimbalomművész alapította 2006-ban miután saját pályájára fókuszálva elbúcsúzott az Magyar Állami Népi Együttestől. Az ország egyik legsikeresebb és nemzetközileg is jegyzett világzenei együttesévé váló csapata számtalan tagcsere után 2019-re állt fel a jelenlegi formájában. A zenekarvezető cimbalomvirtuóz Unger Balázs mellett Varga Kornél gitáron, Solymosi Máté hegedűn, Tóth Gergely bőgőn és brácsán, Babos Lőrinc dobokon, derbukán, cajonon és kannán muzsikálva alkotják az ötösfogatot. Most bemutatott lemezük immár a 12. a sorban. Számos elismerést kapott a zenekar fennállása során. A Danics Dóra, Bede Péter, Kovács Ferenc, Barity Zorán vendégszereplésével készült Balkán Projekt című nagyon sikeres lemezük után a 2019-ben elkészült Iram című. A Danics Dórával készült album 2020-ban Fonogram-díjban részesült. A most bemutatott, a Fonó gondozásában tavaly megjelent Gipsy Fushion is Fonogram jelölést érdemelt ki.

Az új album különlegessége a rendkívül tehetséges, nagyon fiatal, erdélyi gyökerekkel rendelkező Horváth Alexandra meghatározó jelenléte. A nagybőgős Tóth Gergely élete párjaként, már egy kislány boldog édesanyjaként is erősíti a Cimbaliband családias közösségét. A rendkívül színes, az autentikus gyökereket friss, fiatalos zenei hatásokkal fűszerező lemez másik meghatározó eleme Solymosi Máté virtuóz hegedűjátéka. Az autentikus prímástradíciók mellett a klasszikus zenében és a jazzben is otthonosan mozgó fiatal művész, Unger Balázs tanítványaként kapott szerepet a zenekarban, ma már a Liszt Ferencz Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Az Unger Balázs által diktált határtalan iram meg is kívánja a zenekar minden tagjától a virtuóz szakmai tudást. És ezt teljesítik is lefegyverző könnyedséggel és életigenléssel, humorral.

A Gipsy Fushion a Kárpát-medence és a Balkán cigányzenei hagyományai mellett egy dal erejéig adózik Django Reinhard szinticigány gitáros korszakalkotó művészete előtt is a Manouche Swing című szerzeménnyel. A Felvidéktől a székelyföldi Őrkőig és Morvaországtól Macedóniáig tartó zenei utazás tele van érzelemmel, gyors hangulat- és ritmusváltásokkal. Egy pillanatra sem engedi lankadni a hallgató figyelmét a fantasztikus feszültség, ami végig jellemzi a fájdalmat közvetítő balladákat és a határtalan, kirobbanó örömzenét is. A lemez címében szereplő „fushion” kifejezés egy fokozottan felvillanyzó dolgot, valami nagyon jót, kiemelkedőt jelent az angol szlengben. Ez a szójáték fejezi ki a magyar-cigány művészi együttműködés, eggyéválás színvonalát, érzelmi hőfokát. A lemez felszabadult hangulatát és zenei színeit Unger Balázs rendkívül közvetlen, barátságos, nyílt személyisége, tökéletes hangszeres és énektudása foglalja keretbe. Hangja is erősíti őserőjű muzikalitását, ami remek harmóniában egészül ki Horváth Alexandra életszeretettől kivirágzó, kristálytiszta vokáljával.

A közönség tomboló tapssal jutalmazta a zenészeket, akik őszintén megrendültek a hónapok óta nem hallott élő tetszésnyilvánítástól. Ez a muzsika szöges ellentétje a „lockdown” életérzésnek, ezért is robbant fel a Fonó Budai Zeneház Nagyszínpada. Katartikus koncerttel tért vissza az élőzene a házba egy világszínvonalú csapat jóvoltából a közönség nagy örömére. Bár táncolni még nem lehet, azért mulatni már sikerült a Fonó Teraszon is, a hangulat a szabadban sem szállt el. Sokak fülében csengett a zenekar himnikus slágerének vidám refrénje: „Vár ránk a világ…” A Cimbaliband szombat esti emlékezetes, érzelemgazdag, kis csodákkal teli koncertje igazi közösségi élményt nyújtott, a pünkösdi hétvége méltó eseménye lett.

                                                                                                                                                Barcsik Géza

Kerényi Róbert Szigony a gyimesi és moldvai furulyamuzsika egyik leghitelesebb és legnagyobb tudású tolmácsolója. A Szigony név adója maga Dresch Dudás Mihály volt egy táncházi találkozás alkalmakor.

Kerényi Róbert a nyolcvanas évek óta gyűjtője, élője a csángó zenének, rengeteg személyes kapcsolatból, eredeti, helyszíni élményből merítve, szinte vérévé vált ez a zene. Mára már nagy öregje a műfajnak, a Tatros és Szigony együttesek alapítója, tíz éven át a gyimesi zene apostola, Zerkula János partnere, zenésztársa lehetett. Napjainkban Petrás Mária kísérőzenekarának állandó tagja.

Duótársa, kísérője a Fonó Tavasz koncertjén Kiss Krisztián, kobzás, aki Petrás Mária zenekara mellett a Terra Profonda együttes alapító tagja is. Kiss Krisztián a népzene mellett világzenével is foglalkozik és fúvós hangszereket is megszólaltat a pengetősök mellett.

Előadásuk egészen különleges, természetelvű, ősi, az emberi élettől elválaszthatatlan, a szabad zenével rokon népzene születik Kerényi Róbert fantasztikus előadásában. Az egybefüggő műsor különleges lüktetéssel, lekottázhatatlan, parlandós előadással ejti ámulatba a hallgatót. A Gyimesekbe, vagy a moldvai dombok közé repít a virtuóz zenemondás, lángoló tűz mellé, regélő bölcsek társaságába. Kerényi játékából a kottából megtaníthatatlan, csak hiteles mesterektől, lakóhelyükön, életközösségükben, zord és békés tájaikon elleshető tudás köszön vissza elementáris energiával. Őserő, improvizálás és kötött motívumok felbukkanása, szabad, emberi lélegzethez, hangulatokhoz igazodó ritmusok hihetetlen hőfokon. Ezt a vágtázást kísérte érzékenyen, az ősi ritmusvilág teljes arzenálját felvonultatva, minden porcikájával a furulyajátékra és zenésztársára koncentrálva Kiss Krisztián.

Egy elképesztő körtáncot, soha meg nem állónak tűnő zenefolyamot hallhatunk, hol lassuló, hol újra teljes erejével feltámadó szélviharként. Archaikus, örök érzéseket ébresztenek és frissítenek fel az ember lelkében a talán Moldvában legtisztábban megőrződött dallamok, keservesek, hórák, övesek, szerbák, ciganyászkák, kecskések. Ez igazi élő népzene, jelen idejű, megtermékenyítő, képfestő. És Szigony előadása – az állandóan más színüket, dinamikájukat felvillantó furulyahangok mellett megszólaló emberi hangok – zengések, mormolások, zajok a teremtés égig érő létráját állítják a hallgató képzeletének, lelkének.  Ahogy Kerényi Róbert Szigony maga is megfogalmazza: „Folytonosan változó ritmus alapokon megszólaló moldvai keserves, ballada dallamok, különböző tánczenei közjátékokkal. Olyan, mint az élet: egyszer vagy éppen egyszerre szomorú-vidám, lassú-gyors, sírós-nevetős, komoly-játékos, harsány-érzéken, tragikus-komikus…”

Szöveg és fotó: Barcsik Géza

A 2007-ben alakult Záhony Unplugged Project sikeres, évtizedgyi zenei múltra visszatekintő zenekar később Z.U.P. néven ért el jelentős sikereket izgalmas feldolgozásaival, majd saját szerzeményekkel. 2016 nyarától az alapító-zeneszerző-szövegíró testvérpár Farkas Krisztina (Volkova) és Farkas János (Muzsik) duóban folytatta pályafutását. Muzsik és Volkova néven új zenei világot teremtettek, nagyon személyes, emberekre, közösségi és magánéleti szituációkra, élethelyzetekre, közéleti történésekre érzékenyen és szókimondóan reflektáló dalaikkal.

2017-ben megkapták a Veszprémi Utcazene Fesztiválon a szakmai zsűri díját, Volkova elnyerte a különdíjat is, majd a Budapest Parkban a Quimby és az Óriás előtt léptek fel nagy sikerrel. Rengeteg klub- és fesztiválszereplés, három kislemez, sikeres nagylemez, a Rövidesen találkozunk című korong megjelenése után a világjárvány sokkszerű szünetet hozott az élőzenei közegben működő szerzőpárosnak. A Fonó Budai Zeneház felkérését a Fonó Tavasz minikoncertjére nagy örömmel fogadták, így legalább az interneten találkozhatnak régen látott közönségükkel.

A duó névválasztása nem véletlenül oroszos hangzású, hiszen édesanyjuk orosz származású. Számaik között orosz nyelvű dalok is elhangzanak, természetesen anyanyelvi szintű, tökéletes prozódiával Viszockijt is idézve. A magyar nyelvű dalokban is felfedezhetők orosz zenei sítusjegyek a rengeteg más népzenei hatás mellett. Zenéjüket a greengrass-nek hívják és ez a kifejezés egy rendkívül gazdag, sokszínű zenei világot jelent. Mindketten rengeteg hangszert szólaltatnak meg, vokális megoldásaik pedig a nagy elődöket idézik, finom akusztikus hangképük és rendkívül szép énekszólamaik a Crosby, Stills, Nash and Young kvartettet is eszébe juttathatja a hallgatónak. Szövegeik a nagy elődökhöz híven nyílt közéleti reflexiók nagyon személyes hangon, hitelesen és őszinte indulattal előadott megfogalmazásban. Kis koncertjükön hallhatunk cigány témájú szociografikus dalt, vers megzenésítést és saját szerzeményeket is. Magánvéleményük nagyon igényes hangszereléssel és költői szépségű szövegekben fogalmazódnak meg. Muzsik gitárjátéka nemcsak ritmusszekciót idéz sajátos perkusszív pengetési technikája miatt, de a basszus szólam is hangsúlyosan megjelenik a telt akkordok mellett. Karakteres, nagyon tiszta éneke egyszerre a történetet mesélő bárdé és a rockzenészé. Volkova gyönyörű, bársonyos hangja remek gitárjátékkal, a melodika tangóharmonikát idéző hangjával, ukulele és ritmushangszerek kíséretével találja szíven a hallgatót. Nagyon erős drámaiság, dosztojevszkiji mélység és hamisítatlan orosz temperamentum egyszerre van jelen dalaikban a metsző szarkazmussal, iróniával együtt.

Nagyon izgalmas két új a járvány alatt született daluk. Müller Péter Sziámi Napidal projektje kapcsán megzenésítésre felkínált verse nagyon szép biblikus képzettársításokkal reagál a járvány miatt leállt világ képére. Megrendítően aktuális Muzsik Kijárási tilalom című dala is. És elhangzik a testvérek két nagy slágere, a sokak által nagyon szeretett, szívdobogás lüktetésű, elégikus Tejfehér és az elengedős szerelmes dal, koncertjeik zárószáma az  Unom már. A Muzsik és Volkova remek folytatása a két nagy magyar közéleti krónikás megszakadt munkásságának. Nem véletlen, hogy Cseh Tamás és Dinnyés József dalokat is feldolgoztak már magas színvonalon, szellemi és lelki közösséget vállalva életművükkel.

Szöveg és fotó: Barcsik Géza